Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Jegyzetek az egység kérdéséhez üzletszerűségnél

44 Von Bar mélyen, — mélyebben mint a legtöbben, — felfogta a büntetőjog erkölcsi szinezettségét és ennek az erkölcsi szinezettségnek értékét. Következésképen a büntetőjog erkölcsi megtorló jellegét alapvető programúinak tekintette. De egyoldalú és doctrinair, mint Birkmayer, nem volt ; felismerte a specialpraeventiv beavatkozás jelentőségét és p. o. hive volt a feltételes elitélés intézményének, a fiatalkorú bűnözőkkel való nevelő elbánásnak (1. összefoglalóan Die Reform des Strafrechts Berlin 1903). Tehát ahhoz a szellemi táborhoz számitható, mely egy Stooss, Liepmann, Lammasch, Hippel személyében birva jellegzetes német képviselőit, ujabban joggal vagy anélkül a „dritte Schule" nevet viseli : specialpraeventiora súlyt helyező, de a büntetőjogi megtorlásban fekvő erkölcsi értéket áldozatul adni nem hajlandó criminálistákhoz. Működésének részletes rajzát, — és különösen bibliografikus cronicáját, — megirni magamat hivatva nem érzem. Néhány vonást óhajtottam csupán feljegyezni az agg tudós előttem szembeötlő jellegzetességeiből. Dr. Degré Lajos. A társadalom közreműködése a gonosztevők elleni küzdelemben, cimen tartotta székfoglalóját folyó évi szeptember hó 21-én dr. Kenyeres Balázs a kolozsvári m. kir. Ferenc József tudományegyetem uj rektora. — A kiváló tudós értekezésének eszmemenete a következő : A gonosztevők száma mindenütt szaporodik. A küzdelemben, mely ellenük javainkat, életünket védi meg, sem a társadalom egyes polgárai, sem intézményei nem vesznek részt. A küzdelmet a hatóságokra bizzák, anélkül, hogy munkájukban kellőképpen támogatnák. Sok bűntény és pedig a legfontosabbak és legsúlyosabbak az „emberéletet áldozatul követelők" fölfedezetlenül maradnak a halottkémlés hiányossága és a nyomozás fogyatékossága következtében. Bizonyítja ezt egyebek közt Hódmezővásárhely, hol orvosok közreműködése mellett földelték el az alattomos mérgezések szerencsétlen áldozatainak nagy tömegét. Kívánatos volna, hogy az életből elköltözöttek testét mindig orvosok beható, alapos vizsgálatnak vessék alá, amely még leginkább biztosítja az igazság kiderülését. Nemcsak az igazságszolgáltatásnak lenne ez érdeke, hanem más fontos célokat is szolgálna. Gyorsítaná az orvostudomány haladását, ami a szenvedő emberiségnek válnék hasznára ; az életből való elköltözések sokszor olyan okát derítené ki, mely az életben levők egészségét veszedelmezteti s e fölfedezés adna módot a védekezésre. Sokszor elesnek a hátramaradottak azoktól az előnyöktől, amelyekre élet vagy balesetbiztosítás révén igényük lenne, a beható vizsgálat elmulasztása révén. A vizsgálat nem sértheti a kegyeletet, nem kegyeletsértő annak az orvosnak keze, aki saját életének veszedelmeztetésével végzi a társadalom érdekében nehéz és fellelősséges munkáját. Annak az orvosnak a keze, aki saját hivatása magasztosságát ismeri, az elköltözöttnek minden titkát ép ugy örökre megőrzi, mint az élőknek titkait. Nem egy esetet elvon a megtorlástól az orvosi titoktartás is. Az, hogy az orvos mindent titokban tarthasson, amit betegétől megtudott mé<* a bűnjeleket is, — helyes és szükséges ; de éppen ennek a jognak csorbít-