Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Jegyzetek az egység kérdéséhez üzletszerűségnél

43 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. A német büntetőjogászok nesztora, Ludvig von Bar göttingeni tanár, meghalt. Félszázados tudós pálya állt mögötte ; von Bar jelentős és activ tudós volt már a 60-as évek elején, a gemeines Recht halódó és a particularis jog virágkorában ; Binding és Merkel fellépése előtt, abban a korban, melyben a hégeli diatektika volt a német jogászok alapvető módszere, — Köstlin, Hálschner, Berner, John a tudomány első tekintélyei. És Bar jelentősége megmaradt, sőt növekedett haláláig. Nagy életmüve, a „Gesetz und Schuld im Strafrecht" cimü hatalmas háromkötetes munka, mely a büntetőjog általános tanainak nagyobbrészét monografikus szélességgel tárgyalja, a 900-as években jelent meg ; és, a német dogmatikus büntetőjogi tudomány e virágkorában is a legjelentősebb tudómányos alkotások közé számit. Vorí Bar sohasem volt universalis jelentőségű mesgyevágó tudós abban az értelemben, mint Feuerbach, Merkel, Binding, vagy akár Liszt, Frank, Birkmayer.' Uj tudós irányt nem alapított ; a módszer tekintetében töretlen utakon nem járt. A hegeli dialektika gondolatkörében és jogi elemek felhasználásában indult meg az ő tudós pályája is. Az iskola sajátos fraziologiáját később teljesen elhagyta, épugy, mint Berner; az észjogias elem mindvégig vitt gondolkodásában bizonyos, — bár mérsékelt, — szerepet. De, —• és von Bar tudós egyéniségének jellegzetességét ez adja meg, — a büntetőjog gyakorlati szempontjai iránt von Barnák szinte kivételes erős érzéke volt. Nagy dogmatikus alkotásán, a „Gesetz und Schuld ím Strafrecht"-en kirívó élességgel húzódik végig a törekvés, a jogfogalmakat az életfelfogásnak megfelelő tartalommal kitölteni és a jogintézményeket az élet igényeihez közel hozni. Érvényesül ez a törekvése nem egyszer a dogmatikai tisztaság, a törvénymagyarázati praecisitas rovására is ; de egészében igen nagy értéke ennek a különben bámulatos szorgalomal megirt, — az irodalmat a glossatoroktól a legujabbakig kritikailag feldolgozó és úgyszólván minden részletkérdésre nagy lelkiismeretességgel kiterjeszkedő, — munkának. — És ez a gyakorlatiasság, az élettel való contactus adta meg az actualis és élő jelentőséget von Barnák egy korban, mely kiindulópont és módszer dolgában őt voltaképen túlhaladta. Tudománytörténetileg von Bar félszázados működésének legjelentősebb mozzanata a büntetőjogi okozatosság kérdésének tisztázása körül kifejtett működése. Von Bar 1873-ban megjelent könyvében uj és egyéni okozatosság elméletet állit fel. Ez az elmélet, — taglalására kitérni itt nincs terünk, — ki nem forrott és teljesen végig nem gondolt kísérlet, mely követésre adott alakjában nem talált {Bar maga is eltért a G. u. Schuldban attól); de az első elmélet, mely a büntetőjogi okozatosságot a büntetőjog saját különös szempontjából, — tehát nem általános logikai vagy pedig matefizikai megfontolásokból, hanem büntetőjogi, tehát normatív gyakorlati szempontból, — igyekszik felépíteni. Tehát az adaequat okozatossági elmélet alapgondolatát ő veti fel és értékesiti először ; és az adaequat elmélet genialis tudós alapitója Kries de facto a von Bar felállította tételeken indul ki. Az okozatossági tan mai állásának kialakulásában von Bar jelentősége úttörői. Von Bar