Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Jegyzetek az egység kérdéséhez üzletszerűségnél

27 Ezért közügy a gyermekek, nevezetesen proletárgyermekeknek játékhelyekkel való ellátása. (Amerikában, amint ezt Finkey Ferenc könyvéből tudjuk, ez a kérdés már régen nemzeti ügy). — Különösen alkalmas az erély kifejtésére a figyelemnek pedig egy bizonyos irányba való összpontosítására a dobással kapcsolatos játék. A logikai ér fejlesztésére a technikai játékok, melyek a dolgok eredetének kutatása szükséges. — A bűncselekmények |ó része a gyermek játékszenvedélyére vezethető vissza. Már t. i., hogy gyakran, így a betörések a rabló és csendőri játékra. Az utánzási ösztön is criminológiai kórok. Egy hároméves gyermek disznóölés után nyomban agyonszúrta pólyástestvérét — részben azért is, hogy lássa, az is ugy visit-e mint a disznó. Kórokozó az újságoknak a bűncselekményeket tárgyazó része. Egy-egy föltűnést keltő zsarolási ügyet sok más hasonló szokta követni. (Nálunk is). Ezért a rajna-westfáli sajtóegyesület mozgalmat indított az iránt, hogy a napilapok lehetőleg kerüljék a bűncselekmények leírásánál azokat a kifejezéseket, melyek a gyermek phantáziáját ok nélkül izgatják ; egy lapszámban pedig ne kumulálják a bűncselekmények leírását és a kiáltó címfeliratokat kerüljék, ha tárgyuk elkövetett erkölcstelenség. Ezenkívül óvakodjanak annak folytonos, oknélküli hangoztatásától, hogy a tettesnek még csak nyomára sem akadtak, nehogy a gyermek önkénytelenül is arra a gondolatra jusson, hogy bűncselekményt könnyű fölfedezhetlenül elkövetni. Bajorországban is indult hasonirányu mozgalom, egyelőre ugyan, sajnos, csak a rendőrség részérő!. Nálunk Magyarországon még minden csöndes. Reméljük azonban, hogy nem soká. — Az olvasmány, akkor is, ha gyermekcsinyeket tárgyaz, sok esetben gátja a romlásnak. A gyermek átéli a csínyeket és innét, hogy — sokszor — elmarad a végrehajtás. Rossz olvasmányok helyett nem ajánlatos a mozi, mert ennek — tárgyáról sok esetben nem is szólva — képei túlságosan gyorsan változnak és ez keletén felül izgatja a képzelőtehetséget — hanem a színházakat kell arra kötelezni, hogy időnként ingyenelőadásokat tartsanak iskolák részére. A hazugságot gyereknél nem szabad túlságosan tragikusan venni. Ez atavísticus maradvány abból az időből, amikor az ember a vadak nagyobb ereje ellen ravaszsággal védekezett. Túlságos szigor a hazugság esetén nem hat javitólag, hanem megfélemliltőleg : a gyermek megmarad a hazugság mellett. Jóságos hangú ellenvetések sok esetben a hazugságnak önkénytes beismerésére vezetnek. Serdültebb gyerekek, ha meggyőződtek a hazugságnak rut és a káros voltáról, sok esetben fanatikusai lesznek az igazságnak. A hazudozás előidézői rendszerint maguk a szülék, kiknek a rossz gyermekeket börtönbe cipelő rendőrökről szőtt és más hasontárgyu meséi világító példák a csak kissé is kinyílt szemű gyermekeknek. Ugyanúgy a szülők hazudozásai idegenekkel és egymással szemben és a valótlanság országát tárgyazó mesék, valamint az önmegfertőzés, mely titokban folyik. Ám, hogy teljesen hazugság nélkül a gyermek sem élhet, azt a szerző is beismeri. És igaza van. Az igazatmondás vétek is lehet (amint azt Ibsen gáncsot nem tűrő következetességgel mutatja ki a ,,Vadkacsá"-ban.) Vagy hogy szerző példájánál maradjunk : amikor a való bevallása által anyja lopását vagy atyjának szeméremelleni bűncselekményét kellelne beismerni. Hát hol van