Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Jegyzetek az egység kérdéséhez üzletszerűségnél

26 Á Gyermekvédelem Lapja folyó évi június havában megjelent 6. számában Melly Béla árvaszéki elnöknek cikkeit találjuk a gyermekek védelméről; a júliusi 7-ik számban pedig különösen értékes Georg Stammer-nzk az amerikai pártfogónevelésről irt cikke. KÜLFÖLDI IRODALMI SZEMLE. Erich Wulffen : Das Kind, sein Wesen und seine Extartung. (Langenscheidt, Berlin, 1913. 542 nagy quart alak.) A „Psychologie des Verbrechens" és a „Sexualverbrecher"-nek világhírű szerzője, uj, a modern jogfejlődés praktikus követelményeinek teljesen megfelelő munkával lepte meg a jogászközönséget, mikor a gyermeknek és pedig a normális és abnormális, a jó és bűntettes gyermeknek psychologiáját egységes, a vonatkozó paedagógiai, orvosi, psychológiai és jogi irodalomnak, amennyire emberileg csak elképzelhető, teljes és tökéletes fölhasználásával készült műbe foglalta össze. Mi sem természetesebb, mint, hogy szerző, aki a magyar olvasóközönség egy része által is ismert müveiben sem zárkózott el a reformtörekvések elől, ebben a művében is behatóan foglakozik a kívánatos reformokkal. Minthogy a gyermekvédelmi mozgalomban ís tevékeny részt vesz, kettős okokból volna ajánlatos müvének elterjedése, és — ami ezzel nem mindig azonos : minél szélesebb körökben való olvasása E rövid ismertetés, nem tartván számot a „műkritika" elnevezésre, csak rhapsodicus szemelvényekben mutatjuk be a mű egyik-másik részének gondolatmenetét. Jogászoknak irva, itt is az eminenter nem jogi részekre helyezve a fősúlyt. A gyermek képzelőtehetsége jóval élénkebb, mint a feluőtté. Ép csak az idiotagyermek kivétel, melynél viszont teljesen hiányzik. Elnyomni nem szabad a phantasia működését, de mi sem károsabb, mint túlságos izgatása. Viszont, ha szegényes a phantasia, ugy ajánlatos azt olvasmánnyal és színházlátogatással fejleszteni. Az emlékezőtehetség, nevezetesen az észlelet reproduktioja jóval megbízhatatlanabb, mint a felnőtté, ép annálfogva, hogy a phantásia működése túlságosan intenzív. De az emlékezőtehetség fejlettsége nem okvetlenül az intelligencia folyománya, amire példa egy idiotagyermek, aki az év minden napjáról megtudta mondani mily hétköznapra esik. A gyermek tanúvallomásánál megjegyzendő, hogy a dolgokat élénkebben figyeli mint a felnőtt, de megfigyelései előadása mégis kevesebbet ér, mert agya az észleleteket nem dolgozza föl kellőleg. A kamaszkor, és leányoknál az első menstrauatiót követő kor különösen aggályossá teszi a tanúvallomást. Egyébként leányok tanúvallomása nem oly megbízható, mint fiuké. A gyermektanu egyik főhibája a befolyásolhatóság, amiért is kívánatos, hogy legalább is oly ügyekben, melyben koronatanuk, soronkivül tűzzék ki a főtárgyalást, az előkészítő eljárás során pedig tartózkodjanak a tanú többszörös kihallgatásától. A gyermek rossz hajlamainak letörésére legalkalmasabb a játék.