Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 5. szám - A közveszélyes munkakerülőkről szóló törvény néhány szakaszához

237 A büntetőjogi törvényelőkészítő bizottság a folyó év január havában kezdte meg a tervezetek megvitatását Vavrik Béla b. t. tanácsosnak, a kir. kúria másodelnökének elnöklése és Balogh Jenő b. t. t., igazságügyminiszter részvétele mellett. Tanácskozó tagokul felkérték Tarnai János, Vargha Ferenc és Zsitvay Leó kúriai tanácselnököket, Pongrácz Jenő koronaügyészt, Deák Péter és Vaikó Pál kúriai bírákat, Szeőke István koronaügyészhelyettest, Brüll Ignácot, az ügyvédi kamara elnökét, Moravcsik Ernő Emil és Ranchburg Pál egyetemi tanárokat, Magyar István föügyészhelyettest, Baracs Marcell, Berger Miksa, Blanár Béla, Darvai Fülöp, Kenedy Géza és Metzler Gusztáv ügyvédeket, az igazságügyminísztérium részéről bellyei Rickl Gyula államtitkárt, Kun Béla, Megyery István, Rottenbiller Fülöp miniszteri tanácsosokat, Láday István kir. ügyészt és Lengyel Aurél kir. járásbirót. Résztvettek ezenkívül a tanácskozáson a bizottság szerkesztő tagjai: Angyal Pál egyetemi tanár, Bernolák Nándor egyetemi magántanár, kir. ítélőtáblai biró, Finkey Ferenc egyetemi tanár és Edvi Illés Károly ügyvéd, nyug. kir. ügyész, valamint az értekezlet jegyzői Staud Miklós miniszteri fogalmazó és Szent-Istvány Béla törvényszéki jegyző. A bizottság eddig négy ülést tartott, amelyeken a büntetési rendszert s a nevelőintézkedések és a biztonsági rendszabályok ezzel összefüggő kérdését vették megvitatás alá, hogy a bizottság szerkesztő tagjai már most akadálytalanul feldolgozhassák a különös rész tervezetét is. Az igazságügyminiszter a tanácskozás megkezdése előtt hangsúlyozta, hogy a felvetett kérdésekben csak a tanácskozás befejezése után foglal véglegesen állást; a későbbi módosítások elől el nem zárkózva most csak a következőket ajánlotta a bizottság figyelmébe: A halálbüntetés kérdését a vitából egyelőre kikapcsolni óhajtaná, mert ez a kérdés napjainkban elvesztette azt a nagy horderejét, amellyel az előző korszakokban bírt. A szabadságvesztésbüntetések rendszerét egyeszerüsiteni óhajtaná; a fegyház-, államfogház és fogházbüntetés fenntartása mellett a börtönbüntetést a rendszerből kihagyandónak véli. A fegyházbüntetés minimuma egy évre volna leszállítható, ellenben megfontolás tárgyává lehetne tenni, nem kellene-e a fogházbüntetés minimumát hét vagy nyolc napra felemelni. A bűntettes egyéniségének figyelembevételével s a motívumok értékelése alapján megfontolni óhajtja az alternatív büntetési rendszer behozatalát olykép, hogy a fegyház és fogházbüntetés helyett bizonyos esetekben a bíróság államfogházbüntetést alkalmazhasson. A progresszív büntetési rendszer eredményei Magyarországon is elég kedvezők voltak; e rendszer nagy psychologiai ható erejét oly becsesnek tartja, hogy a rendszerhez továbbra is ragaszkodni kiván, de egyúttal annak továbbfejlesztésére is gondol. A hosszabb tartamú szabadságvesztésbüntetés megfelelő szabályozása mellett intenzivebbé kell tenni a rövid tartamú büntetés végrehajtását. A pénzbüntetés alkalmazása és végrehajtása teljesen uj, részletes szabályozásra szorul. Szívesen hozzájárul ahhoz, hogy kisebb sulyu eseteknél a pénzbüntetés behajtását mellőzzék, ha a behajtás az ingóságok és cse-