Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 5. szám - A közveszélyes munkakerülőkről szóló törvény néhány szakaszához

melyet határozott tartalommal a gyakorlatnak kell megtölteni; annál inkább, mert a törvény az „erkölcsi romlás" meghatározását nem adja, sőt az indokolásból is hiányzik oly kételyt nem engedő támpont, mely vonatkozólag teljesen határozott útmutatást nyújtana. Az erkölcsi romlás, vagy romlottság eddig nem volt büntetőjogi fogalom, helyesebben nem képezett oly okot, mely a büntető törvény súlyosabb rendelkezését vonta maga után; igy természetes, hogy a jogot alkalmazó biró előtt ma még mint ilyen ismeretlen is. A jövő birájának, — mondja talán idevágóan is az indokolás, — sokkal nehezebb lesz a feladata, mint annak a birónak, aki a mai tételes jogszabályok alapján ítél; mert ebben a jövő Ítélkezésben nem egyedül a tett külső, aránylag könnyebben látható elemeit, a tényállást kell felismernie, hanem az egyéniséget is, ami sokkal nehezebb, mint a tényállás egyszerű megállapítása ; — és, fűzhetnék ezt tovább, oly fogalmakat és meghatározásokat is Ítélkezési körébe kell vonnia, melyek a nevelése alapját képező joggal teljesen idegenek. Maga az erkölcs nem egy és ugyanaz; más és más képet ad a szerint, hogy mily erkölcsi világnézlet látszögéből tekintjük; a korok, idők múlásában határozatlan körvonalaiban is változó, ugy, hogy ma nem erkölcsös az, ami tegnap még erkölcsösséget képzett és megfordítva, természetesen a ma és tegnap fogalmait társadalmi alakulásainak korszakai léptékével mérve. De némely alapfogalmaktól eltekintve, egy korban is más az erkölcs a társadalmi osztályok rétegeződése szerint; az egyik osztály erkölcsösnek, vagy legalább erkölcsbe nem ütközőnek itéli azt, mi a másik szerint erkölcstelenség. Melyik osztály felfogása döntsön már most az erkölcsi romlottság, vagy nem romlottság kérdéseiben? Természetes reá a felelet, hogy azé a néposztályé, melynek tagjaira ez a törvény főleg alkalmazandó lesz. Tehát nem a kiemelkedettebb társadalmi fokon élő kulturemberé, hanem azé, aki idáig, sőt annak első lépcsőfokáig sem emelkedett. A biró azonban mégis az előbbi osztály tagja, vagy viszonyai szerint odaközelitő; erkölcsi világa és képzetei igy nehezen alkalmazkodnak egy tőle idegen, vele örökös harcban álló embercsoportéhoz. Igy szükségképen, legalább nagy körvonalakban meg kell határozni, hogy a törvény szempontjából mi az erkölcsi rom-