Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Lehet-e sajtó kihágást törvényen kívül minősíteni

47 nemrég elhunyt Le J e u n e volt belga ígazságűgymíníszter vonatkozó első javaslatát s ettől az időtől fogva még öt tervezet, illetve javaslat látott napvilágot. A most megalkotott törvény az 190*. évi december J6-án kelt javaslatra támaszkodik, melyet az 1908. évi augusztus 21-én kelt jelentés alapján ugyanezen évben a képviselőház rendkívüli ülésben tárgyalás alá vett s az igazságügyi kormányhoz azzal terjesztett vissza, hogy azon még többrendbeli változtatás eszközlendő. Időközben Carton de Wíart foglalta el az igazságügymíníszterí széket, kinek széles látókörét, modern gondolkozását és akadályt nem ismerő energiáját a mult évben, J91J. évi július folyamán Anvers-ben lezajlott V. nemzetközi Patronázs-kongresszuson tanultuk megismerni. Ugyanott tapasztaltuk, hogy — különösen gyermekvédelmi kérdésekben — még a miniszternél is nagyobb eréllyel sürget ki minden életrevaló intézményt a miniszter felesége, kinek saját szájából hallottuk azt a nyilatkozatot, hogy: — „Főleg azért örülök férjem miniszterségének, mert erős a reményem, hogy tető alá hozza a gyermekvédelmi törvényt; nem is nyugszom addig, míg e szép álmom valóra nem válik." És alig mult el pár hónap, 191 évi december 15-én az átdolgozott kormányjavaslatot a képviselőház elé terjeszti a miniszter; — a képviselőház központi bizottsága azt csakhamar letárgyalja, melynek nevében Coláért Í91?. évi jan. 3í-én azzal a kettős óhajjal terjeszti vissza a képviselőházhoz az immár hatodik javaslatot, hogy ez legyen az utolsó, s ezzel Carton de Wíart magának ércnél maradandóbb emléket állíthasson. E két kívánság csakhamar beteljesült. A képviselőház ápril 2-án és 3-án első, ápril 18-án és 19-én második olvasásban letárgyalta s elfogadta a javaslatot; május 3-án Baun jelentésével az már a szenátus elé került, mely azt május 13-án tárgyalta le s fogadta el; két nappal később: május 15-én kelt a királyi szentesítés. A törvény, melynek megalkotása körül hervadhatatlan érdemeket szereztek maguknak Pr í n s bruxelles-í egyetemi tanár és M a u s a törvényelőkészítő osztály vezetője, 1912. évi október 1-én lépett életbe. A törvény három egymástól élesen megkülönböztethető részből áll; az első (1 —10. art.) a szülői hatalomtól való megfosztás szabályait sorakoztatja fel, a második (íí—47. art.) a bíróság elé idézett fíatalkoruakra vonatkozó rendszabályokat tartalmazza, a harmadik (48—65. art.) pedig a gyermekek erkölcsisége s gyengesége ellen elkövetett büntettek és vétségek megfenyítéséröl szól. II. Az első fejezetet (De la déchéance de la puíssance paternelíe) megnyitó í. art. a szülői hatalomtól való megfosztásnak azokat az eseteit sorolja fel, melyekben e hatalom egész teljében s az összes gyermekekre vonatkozással szűnik meg; ezek az abszolút megszűnési okok: 1* a szülőknek szemérem elleni bizonyos bűncselekmények miatt történt elítélése, 2. ugyan a szülőknek gyermekeik vagy lemenőik ellen elkövetett bármily cselekmény miatt — mégis a magzatelhajtás és gyermekülés kivételével — büntetti büntetésre tőrtént elítélése. Ha ez okok valamelyike fenforog, a szülői hatalom megszűnését az államügyész indítványára az első fokú bíróság mondja kí (2. art. 1. bek.) s e megfosztás a szülői hatalomból eredő összes jogok megszűnését idézi elő; a megfosztott gyermekeível vagy lemenőível