Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Lehet-e sajtó kihágást törvényen kívül minősíteni

45 nél nagyobb tehát a cselekménnyel elérhető cél társadalmi hasznossága, társadalmilag káros eredménynek annál nagyobbfoku lehetősége szükséges a jogi tilalom felállításához. Ebből a szempontból a vétkes magatartás két alakja között az a különbség van, hogy a szándékos magatartás az objektív veszélyeztetésnek nagyobb fokát tételezi fel, mint a gondatlanság. Szándékosság csak akkor forog fenn, ha a tiltó jogszabály által elérni kívánt célnak subjective felismert objectiv veszélyeztetése oly nagy mértékű, hogy a veszélyeztető magatartás az ellentétes cél elérésére szolgáló eszköznek mutatkozik. Az eredmény folytán minősülő bűncselekmények létesüléséhez szerző az alapbűncselekmény és a minősítő eredmény közötti összefüggés adaeqoat voltát tartja megkivántatónak. Az okozatíság problémájával foglalkozik 2. K ü c k G e r h a r d is (Díe Lehre vom Kausalzusammenhang ín? auslándischen Strafrecht Strafrechtl. Abhandl. herausgeg. von v. Lílíenthal, Heft 137 Breslan Í9ÍÍ. Schletter, 95. 1.), valamint 3. Pomp Pál (Díe sogenannte Unterbrechung des Kausalzusammenhanges, Strafr. Abh. herausgeg. von v. Lílíenthal. Heft 134. 76. 1.), ki az okozati összefüggés megszakításával szóló tan jogosultságát meggyőző érvekkel cáfolja és kimutatja, hogy az általa magáévá tett föltételí elmélet szempontjából az okozati összefüggés megszakításának fogalmára egyáltalán nincsen szükség. 4. A büntetőjogi elméletnek hazai tételes jogunk szempontjából ugyan nem gyakorlati jelentőségű, de egyes külföldi törvényekben és javaslatokban figyelemre méltatott tárgyával : a mentési kötelezettséggel foglalkozik P e dottíErnőnek Díe Unterlassung der Nothílfe mit besonderer Berücksichtigung der geltenden und künftigen schweítzeríschen Rechtswíss. c. dolgozata (Zürcher Beítráge z. Rechtswíss. herausgeg. von Egger u. a. XI. Aurau 1911., H. R. Sauerlánder u. Co. 20S. 1.) A mentési kötelezettség elmulasztásának büntetőségét csak akkor tartja helyénvalónak, a veszély elhárítására irányuló kötelezettséget a veszélyeztetett egyénhez való különleges vonatkozások indokolják. 5. Hold von Ferneck Sándor báró Díe ídee der Schuld. (Leípzíg, 1911., Duncker u. Humblot, 99. 1.) c. munkájában a vétkesség alakjairól szóló tan űj alapokra fektetésével tesz nem épen síkerűit kísérletet, melynek kiinduló pontja — ellentétben a mai büntetőjog individualizáló törekvésével — az a tétel, hogy a vétkesség lényege az eredmény általános előreláthatóságában van. Ebből a tételből származtatja le a vétkesség három alakját; a szándékosságot, a gondatlanságot és az esetlegességet (Wílkür). Az utóbbi kategóriát a szándékosság területének korlátozása utján nyeri, szándékosnak nevezvén az olyan bűncselekményt, melynek tényálladékához tartozik a törvényhozó által kárhozatosnak felismert eredmény (pl. gyilkosság) esetlegesnek pedig az olyant, a melynek tényálladékában az az eredmény, mely miatt a tilalom létesíttetett, nem foglaltatik bent (pl. hamis tanuzás.) 6. Köhler Ágost a gondatlanság fogalmát lélektani alapon construálja meg (Probleme der Fahrlassígkeít ím Strafrecht München 1912, C. H, Beck, 224. 1.). Consfructíójának lényege szerint a gondatlanság abban áll,