Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A cselekedetek rendellenes indító okai. [1.r.]

25 tésétől, az emberektől, állatoktól, a természet tüneményeitől, bizonyos veszély bekövetkezésétől. Nem mer sok ember közé vegyülni, Zárt padsorok közepébe ülni, üres tereken áthaladni (agoraphobía). Egy különben intelligens egyén pl. az utcán talált papíros darabokat kénytelen volt felemelni s kutatni, kinek az írása, mit jelent vagy milyen hírlapból való? Ha látogatója érkezett, kifutott az előszobába, hogy megtudja az esetleg megtalálható jelből, kinél csínáltatta felöltőjét. Az utcán járókelők neve megismerésének gondolata gyötörte s e célból minden ravaszságot felhasznált (pl. beléjök ütközött s aztán magát bemutatva, bocsánatot kért), hogy ezt megtudja. Egy másik éjfél tájban felzavarta álmából nagy tudós hírében álló barátját, mert otthon hosszas tépelődés és kutatás után sem tudott rájönni arra, ki volt I. Napóleon nagyapja. Egyesek naphosszat kénytelenek a szobában, az asztalon levő különféle tárgyakat ide-oda rakosgatni. Mások félnek a bepíszkolástól s minduntalan mosogatják kezüket, az egyes megérinteni készült tárgyakat. Ilyen kényszerképzet az is, ha valaki gondosan elzárt lakásából távozva, kénytelen visszatérni, hogy meggyőződjék, eloltotta-e a lámpát, bezárta-e az ajtót. Ilyesmi természetesen physíologíás állapotban is megtörténhetik, de a pathologíás vonást az adja meg, hogy az egyén a már egykor szerzett meggyőződés után sem tud megnyugodni és a cselekedetet többször (a tapasztalat szerint főleg 3 — 5—7-szer) kénytelen megismételni s csak ezután következik be a megnyugvás. A kényszerképzetek veszélyes cselekedetek elkövetésére is sarkalhatnak, pl. a környezet, a kísérő társ megtámadására, lelövésére, a hídról a folyóba dobására. Magnan egyik esetében az anyát azon gondolat gyötörte, hogy dobja ki csecsemőjét az ablakon, szúrja kí szemét. Eszleltem hysteríás nőt, aki a kávéházban az átellenében ülők felé dobta a csészét ilyen kényszergondolat hatása alatt. A kényszergondolat hatása alatt egy iparos családja öt tagját ölte meg s ezt több napi erős lelki küzdelem előzte meg, a mely alatt sokat szenvedett. De a tett után, melynek elkövetésére semmi normális lélektani alapja nem volt, megnyugvás szállta meg. A degeneráltak nagy részénél feltalálhatók még az u. n. testi stigmák is, hova a koponya, arc, fül, fogak, végtagok, törzs fejlődésbeli szabálytalanságai, asymmetríáí, bizonyos functíonalís zavarok (görcsös rángások különféle ízomterületeken, az érzés, a vérérrendszerbelí megváltozás) tartoznak. (Folytatjuk.)