Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A cselekedetek rendellenes indító okai. [1.r.]

24 íngerlékenységü idegrendszerük a rájok ható ingerekre nem a normális átlag mérve szerint reagál. Épen ezért kiszámíthatatlanok, váratlan meglepetéseket szereznek. A körülményekhez és viszonyokhoz való kellő alkalmazkodási képesség hiányában állhatatlanok, kellőleg nem fegyelmezhetők. Folyton változó vágyaik, törekvéseik, felületességük az élet különféle válságos helyzetébe sodorják őket. A biztos jelent könnyen felcserélik a bizonytalan jövővel, helyet, állást, foglalkozási kört változtatnak folytonosan. Bízarul kialakult lelki életük csak a sensátíóra, a szokatlanra reagál, a társadalmi mílíeube bele nem illő eszméket hajhásszák, de azok kiformálásához és érvényesítéséhez sokszor sem kellő előképzettségük, sem íntellígentíájuk és türelmük nincs. Céljaik elérésére nem a megfelelő, sokszor éppen a tiltott, az erkölcsi és jogrenddel összeütköző eszközöket választják. A társadalmi rendszabályokban, korlátokban csupán egyéni hajlamuk, törekvéseik akadályát látják s azokat különféle módon elhárítani, kijátszani törekednek. Az elszenvedett kellemetlen következményeken nem okulva, újra és újra felveszik a harcot s a véletlenségre bízzák boldogulásuk esélyeit. Igen sok közülök valóságosan vak minden erkölcsi társadalmi törvénnyel szemben, de helyes önkritika gyakorlására sem képes. Cselekedetüknek egyik fő rugóját a túltengett egoísmus képezi. De vezetik, üzík őket a kóros érzetek, hangulatbeli változások, ímpulsív hajlamok is. Sajátságos beteges nagyzás, hazudozás, rendellenes életmód, szokások, excessusokra való hajiam jellemzik még. A degeneratíós alapból csíráznak ki sokszor az u. n. kényszerképzetek, a melyeket jellemez azoknak az egyén akarata ellenére az öntudatba való tolakodása, ott hosszabb időn át megtagadása és bizonyos rendellenes, visszás, ártalmatlan vagy veszélyes cselekedetekre való sarkalás. Kísérni szokták jelentékeny közérzeti és vérérbelí ínnervatíos zavarok (kípírulás, elhalványulás, gyors szívverés, szédülés, elfogódzás, szorongás, belső nyugtalanság), a melyek csak a cselekedet végrehajtása után szűnnek meg s ha még annyira erkölcsi és büntetőjogi beszámítás alá eshetők ís voltak azok, az egyén ezek természetének teljes belátása dacára, nem megbánást, hanem épen megnyugvást érez. A kényszerképzetek befolyása alatt folytonos kérdésekkel, megoldhatatlan vagy megoldható problémákkal, az okok és okozatok, bizonyos szótagu szavak, számsorok, nevek, adatok keresésével kénytelen foglalkozni, folyton fél az egyes tárgyak érín-