Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 2. szám - Török Aurél. 1842-1912

90 irányára egy emberöltőn át gyakorolt, még a legszerényebb igényű vázlatban sem mellőzhető jog- és tudománytörténeti jelentőséggel bír. — A magyar BTK. tudományos feldolgozásai közül szerző Körösi, Kautz, Schnierer műveit nem emliti. Nem emliti Csemegi Károlyt, kinek ugy nagyszabású miniszteri indokolása, mnt egyes (p. o. a halmazat kérdéséről irt) cikkei a magyar büntetőjogdogmatikai irodalom legbecsesebb termékei közé tartoznak . — Fayer Lászlót dr. Thót azzal jellemzi, hogy a classicus irány hive volt; e jellemzés téves, mert Fayer, — bár döntő súlyt helyezett az egyéni szabadság garantiáíra és a bün és büntetés proportionalitására és ez okon a modern irányok egyes követeléseitől elzárkózott is, — egyéniségének egész súlyával agitált egyes criminalpolitikai eszmék, igy a feltételes elitélés, a fiatalkorúak individualizáló kezelése, a női tisztességnek a mainál hatályosabb védelme stb. mellett; a dogmatikai szempontoknál sokkal nagyobb fontosságot tulajdonított a criminalpolitikai szempontoknak; tudományos működésének súlypontja és hatásának legjava erre a térre esik. — Dr. Thót ismertelése legalább 1907-ig terjed, mert egy ez évből való művét még idéz; ennek ellenére, — e ponton valósággal érthetetlen szerző eljárása, — a magyar büntetőjogtudomány egyik legnagyobb szabású művelőjét, Balogh Jenőt egy szóval sem emliti meg, holott Baloghnak, a ki 1888. óta docens, 1900. óta rendes tanár volt a budapesti egyetemen, már a nyolcvanas években három kiváló monográfiája és ezenkívül egész sor büntetőjogi és börtönügyi tárgyú cikke és jogászegyleti felolvasása jelent meg; tudományos súlya közelísmert, hatása a tudományos működés irányát illetően az utána következő generatiora igen nagy. — Oberschall Pált és Finkeyt méltó elismeréssel emliti Tóth; de elmulasztja megemlíteni, hogy Finkey a szándék és a motívum fogalmaival is monografice foglalkozott és az összes kulturállamok viszonyait lelkiismeretesen ismertető összefoglaló börtönügyi munkát is irt. — Nem emliti szerző Zsitvay Leónak kiváló és a gyakorlat szempontjából különösen nagyjelentőségű sajtójogi kézikönyvét ; Baumgarten, Kenedi jelentőséges sajtójogi tárgyú dolgozatait — Az 1907-ig is gazdag magyar criminalpolitikai irodalmat egy szóval sem emliti ; nem vesz tudomást a feltételes elitélés kérdésében foly vitákról, Vámbérynek és Benő Iáknak a visszaesési törvényhozás szabályozását tárgyaló jeles monográfiáiról, a börtönügyi részletkérdések elég gazdag irodalmáról; Vámbéry, Finkey, Reichard, Varga Ferenc criminalpolitikai irányú iratairól. Egy szóval sem emliti, hogy magyar nyelven orvosok és psichiaterek is élénken foglalkoztak a büntetőjogot is érintő határkérdésekkel. — Pikler, Somló büntetőjogbölcseleti irányú működéséről sem vesz tudomást, holott ezek a magyar szellemi életnek egy markáns irányát képviselik büntetőjogi vonatkozásokban. — A Magyar Jogászegylet működéséről egy szóemlitést sem tesz; hasonlóan egészen vagy részben büntetőjogi tartalmú folyóiratainkról sem; holott ezekről való tudomás nélkül a büntetőjogi irodalom magyar állásáról helyes képet nem lehet alkotni. Mindezek alapján meg kell állapítani, hogy dr. Thót németnyelvt ismertetése legkevésbbé sem alkalmas arra, hogy abból az olvasó a büntetőjogi tudomány magyarországi állásáról csak hozzávetőleges képet is nyerjen. Ilyen színvonalú munkát igazán kár a külföld elé vinni. Dr. Degré Lajos.