Bírák és Ügyészek Lapja, 1919 (10. évfolyam, 78-79. szám)

1919 / 78-79. szám - A külön birói státus története

58i> általános kellékeknek megfelel és birói vagy ügyvédi képesítése van (11. §•)• Ii. §. A bírósági jegyzőt, fogalmazót és titkárt az igazságügyminiszter nevezi ki. A bírósági jegyzőt ideiglenes minőségben és székhely megjelölése nélkül valamelyik ítélőtábla területére kell kinevezni. (í. §. Az ideiglenes szolgálat tartania kél év. Ez alatt az idő alall a bírósági jegyzőt az ítélőtábla elnöke osztja be a felügyelete alatt álló elsőfolyamodású bíróságokhoz. Ha ez a beosztás az állomáshely változásával jár, a bírósági jegyzőnek álköllözködési költségekre van igénye. 7. §. Az ideiglenes bírósági jegyző állásából bármikor indokolái nélkül elbocsátható. Az elbocsátás kérdésében az ítélőtábla elnöki tanácsának meghallgatása után az igazságügyminiszter határoz. Az ideiglenes szolgálat befejezésekor az igazságügyminiszter a bírósági jegyzőt vagy elbocsátja, vagy véglegesíti. Elbocsátás esetében az 1912 :LXV. l.-c, irányadó. Véglegesítés esetében a bírósági jegyző székhelyét ki kell jelölni. Az elbocsátás és a véglegesítés fellételeit és módozatait az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg. 8. §. Amennyiben ez a törvény máskép nem intézkedik, a bírósági fogalmazókra és titkárokra, azokat a jogszabályokat kell megfelelően alkalmazni, amelyek a bírósági jegyzőkre \unatkoznak. Tfl. Átmeneti és életbeléptéié rendelkezések. 9. §. A bírósági joggyakornoki állások megürescdésükkel megszűnnek. A jelen törvény életbeléptekor az igazságügyminiszter azokat a bírósági joggyakornokokat, akiknek a §-ban megszabott képesítésük két év óta megvan, végleges minőségű bírósági jegyzőkké és akiknek e képesítésük rövidebb idő óla van meg, ideiglenes minőségű bírósági jegyzőkké nevezi ki, azokat a joggyakornokokat pedig, akiknek a 4. §-ban megszabott képesítésük nincs, csak ennek a képesítésnek megszerzése után nevezi ki ideiglenes minőségű bírósági jegyzőkké. A 4. §-ban megszabott képesítés megszerzése után joggyakoruoki minőségben eltöllölt szolgálali idol az ideiglenes jelzői szolgálái tartamába be kell számítani. 10. ^. A -í.' §-ban megszabott képesítési kellék alól az igazságügyminiszter az 1920. év végéig indokolt esetben felmentést adhat annak, akit a képesítés megszerzésében a háború idejében teljesített katonai szolgálat gálolt. 11. i;. A jelen törvény életbelépése alkalmából bekövetkező kine\ezés folytán járó illetmények 1919. évi január hó 1. napjától kezdve illetik meg mindazokat, akik az 1918. évi december hó 31. napján már bírósági szolgálatban állottak és a *. §-ban megszabott képesítésük megvolt. A 2. §-ban említett képesítési pótlék ugyancsak 1919. évi január hó 1. napjától kezdve illeti meg mindazokat, akik az 1918. évi december hó 31. napján már bírósági szolgálatban állottak és az. itélőbirákra nézve megszabott jogi képesítésük megvolt. A jelen törvén) életbelépésekor a 4. §. '2. bekezdésétől eltérésnek \an helye. 12. í;. A jelen törvény kihirdetésének napján lép életbe és azt az igazságügyminiszter hajija végre. E törvény életbelépésével hatályukat veszlik az 1908: VI. t.-c. 7. §-a, az 1917 : IX. t.-c. 13. §-ának utolsóelőtti bekezdése és mindazok a jogszabályok, amelyek a jelen törvénnyel ellenkeznek. X A külön bírói sfnlus története. A külön birói státus és az abban megvalósítóit automatikus előlépés az egyesület több, mint tíz éves küzdelmének az eredménye. Talán ma is csak hangzatos kormány programm maradi volna, ha Berinkey Dénes latba nem veti melíelie egész hivatali befolvását és egyéniségének súlyát. Nagy nehézségeket kelleti leküzdenie, mikről csak a beavatottak tudnak. A birói kar hálája és elismerése illeti meg a népkormányt és miniszterelnökét. Legelőször az 1907. évi szegedi kongresszus emlékirata követelte a külön státust és az automatikus előlépési. Érdekes, hogy akkor még maguknak a bíráknak egyeteme sem kívánta az automatikus előlépés oly fokú megvalósítását, amily fokban azt a mostani néptörvény tarlalmazza. Az óhaj maximuma az volt, hogy az elsőfolyamodású biró kinevezés nélkül a VI. lizetési osztály első fokozatába juthasson el, hololt most ennél is magasabb fokozatba léphet elő. A polgári perrendtartás törvényerőre emelése alkalmából azt hittük, hogy birói szervezetünk szükségkép gyökeres átaiakíláson .og átmenni. Hogy ezl az alkalmat megragadjuk, fokozott erővel indítottuk meg agilációnkat a- külön státus és az automatikus előlépés érdekében. Követelésünk lényegét 1911 elején benyújtott emlékiratunk a következőkben írja körül: «A gyakorlati megvalósítást úgy képzeljük, hogy a megalkotandó külön bírói és ügyészi státusban az elsőfokú birak és ügvészek egyetlenegy fizetési osztályt alkotnak és- ezen belül mennek előre 3—4 évenkénti mai VIII., VII. és VI. fizetési osztálynak megfelelő fizetési fokozatokba (tehát 57 év alatt a mai VI, fizetési osztály első (okozatába), de mind';: az elsőfokú bíróságnál, illetőleg: ügyészségnél maradva, mert, ismételjük, a kir. ítélőtáblához (főügyészséghez) és a kir. Curiához (koronaügyészséghez) való kinevezésnél az automatikus előlépési a leghatározottabban perhorreskáljuk, mivel ide — épen úgy, mint a bíróságok és ügyészségek élére — csakis a kiválóknak, sőt csakis a legkiválóbbaknak szabad julniok, a képzelhető legszigorúbb és legtöbb szempontból történő kiválasztás útján. Az automatikus előlépés tehát egyfelől lehetővé teszi az anciennitás jutalmazását olt, ahol az illető átlagos képességgel és szorgalommal (es magától értődőén fegyelmi vétség híján) "működve, érdemessé válik a helyben, a mai VI. fizetési osztályig bezáróan való előlépésre. javadalmazásának időnkénti javilásával, másfelől kizárja azt, hogy az anciennilás, egyéb kiváló érdem híján, egymagában adjon jogcímet akár vezető állás, akár felsőbbíökú birói vagy ügyészi állás elnyerésére. így azután a hivatali hierarchia összes szempontjai érvényesülhetnek, anélkül, hogy a jogos és megokolt panaszok a legtávolabbról is oly gyakoriak lennének, mint a inai rendszer mellett, amely sokszor még a legfőbb birói állások betöltésénél is az anciennitást tekinti döntően irányadónak, a jogszolgáltatás legnagyobb hátrányára és a nemes becsvágygyal dolgozóknak legfájdalmasabb sérelmére.1) Minthogy nem A oltunk hajlandók tovább eltűrni, hogy előterjesztéseink állandóan válasz nélkül maradjanak, egyidejűleg a nyilvánosság elötl is megindítottuk az akciót. 1911 április 1-én a budapesti osztály ülésén Grecsák Károly, egyesülétünk elnöke a következő nyilatkozatot tette: «Azóta, hogy az automatikus előlépés intézményének az első fokon való megteremtése iránti követelésünk a szegedi kongresszuson elhangzott, hosszú öt esztendő lelt el. Egyesületünk ez alall az idő alatt évről-évre a kongresszusnak ezt a követelését megismételte. És ezen hosszú öt esztendő alatt is egyetlenegy komolyan megokolt kormánynyilatkozatot sem hallottunk, mely arról lenne tanúságot, hogy illetékes kormánytényezőink ezen nagv horderejű kérdéssel szemben foglaltak-e és milyen irányban állást. És az ebben az irányban a kormányhoz intézett előterjesztéseinket egyszerűen válasz nélkül hagyták. Hát kérem, ez egy lehetetlen állapot. Nemcsak egy parlamentárisán, de bármely államformában kormányzott államban hosszabb időre manapság egy olyan állapot el sem képzelhető, amelyben a bármely közvetlenül érdekelt felek által felvetett kérdésekkel szemben a kormánykörök állást ne foglaljanak, és ennek félre nem érthető jelét ne adják. Ha másért nem, hát legalább azért, hogy a minden megoldatlan kérdésnek a nyomában szükség szerűleg és természetszerűleg járó elégedetlenségnek vegyék ideje korán az elejét. Fájdalmasan kell megállapítanom, bog) minálunk úgylátszik ezzel nem törődnek. Tudomásul veszik vagy talán nem is veszik tudomásul előterjesztéseinket és abban foglalt javaslatainkat, de arról, hogj azokkal szemben milyen állást foglalnak el, mélységesen hallgatnak. És cselekedeteikkel is csak azt árulják el, hogy az automatikus előlépés intézmény ének az igazi céljait, igazi hatásait nemcsak hog) meg nem ismerték, de még komoly tanulmány tárgyává sem telték. Alkalmazzák ugyan minálunk már manapság is az automatikus élőlépést, de ott alkalmazzák, ahol az valóban káros halassal lehel és van is magára az igazságszolgáltatásra. Alkalmazzák a felső és legfelsőbb biróságokboz történendő kinevezéseknél, ahol nem á kiváló munkaerőre, kiváló munkásságra, a kiváló képzettségre és tehetségre vannak tekintettel, hanem tekintettel vannak a szolgálatban eltöltött évek számára, vagyis görcsösen ragaszkodnak a rangsorban való kinevezésekhez. Pedig a kiválóságot honorálni kell, mindenütt, nemcsak a minisztériumban, hanem és kiváltképen a bíróságoknál, mert ha valami bénítólag hathat a birói munkakedvre s a birói működésre,, úgy a mi kinevezési politikánknak az a ferdesége az, amely nem akkor viszi előbbre, nem akkor helyezi oly állásba a kiváló munkaerőt, ahol kiváló tehetségével irányítólag hathatna magára a judikaturára, amikor még ezt kitüntetésnek tekinti, amely buzdílólag halna lo\ábbműködésére, hanem már csak akkor, mikor ezt a kinevezést egy végrevalahára bekövetkezelt és régen várt eseménynek tekinti, amelyet már egykedvűen, elfásultan fogad minden nagyobb lelki emóció nélkül. És alkalmazzák a legfelső birói kinevezéseknél, hol ahelyett, hogy a megfelelő és olyannyira szükséges szelekciói gyakorolnák, és bírónak csak azt és elsősorban csak azt neveznék ki, aki munkaerejének és tehetségé nek kiválóságával tanújelét adta rátermettségének a birói tisztségre, hanem itt is a legrangidősebbel nevezik ki. Ezzel mindjárt a pályája