Bírák és Ügyészek Lapja, 1918 (9. évfolyam, 71-77. szám)

1918 / 77. szám - Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület 60-as bizottságának javaslata a birói külön státus megalkotása tárgyában

584 Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület 60-as bizottságának javaslata a birói külön státus megalkotása tárgyában. A bírák és a bírósági segédszemélyzet a birói függetlenség követelményeinek megfelelően külön státusba tartozzanak. A külön státust, az arra vonatkozó szabályokat s azoknak rövid indokolását a csatolt kimutatás tünteti fel. Az egyes fizetési osztályok kezdő fizetése s a korpótlékok összege tekintetében javaslatot később teszünk. A fizetések megállapításánál azt az elvet kívánjuk szem előtt tartani, hogy már a bírónak kezdő fizetése is megfeleljen az állásához fűzött magas erkölcsi és anyagi követelményeknek. A javasolt rendezés alapja ugyanis az, hogy az a bíró, aki magasabb birói állást el nem ér, kifogástalan szolgálat után fokozatosan oly fizetésbe jusson, hogy az elsőbiróságnál betöltött állásában is meglehessen az az érzése, hogy oly "pályán töltölte el életét, amely pálya anyagi boldogulást biztosított számára. Ez teszi lehetővé azt, hogy a bíráskodást egy elégedett birói kar egészséges jogérzése irányítsa, továbbá azt, hogy a magasabb birói állásoknál a kinevezést a szigorú kiválasztás elve dominálhassa. Amidőn a csatolt kimutatásban részletezett rendezési elfogadásra ajánljuk, csak azt jegyezzük meg, hogy az az Országos Birói és Ügyészi Egyesület 60-as bizottságának egyhangú határozatán alapul s így a bírói és ügyészi kar Vég hangoztatott kívánságait fedi. Az új státus szükségét s a javaslatunk mibenlétét nem kívánjuk külön bővebben indokolni, minthogy tudtunkkal az igazságügyi kormány és a birák úgy a külön státus szükségessége, mint a követendő elvek tekintetében a lényegben egy nézeten vannak. E helyen csupán annak a kidomborílására szorítkozunk, hogy a javasolt rendezésnél a bíró anyagi boldogulásának lehetősége a magasabb birói rang és fizetés elérése nélkül is meglesz. Ezentúl senki sem tudja majd, hogy kartársának mi a fizetése. A fizetés ugyanis attól függ, hogy mennyi időt töltött a biró az egyik és másik fizetési osztályban. A fizetésnek tisztán az egyéni szolgálati viszonyoktól függő volta s- a külső címzések hiánya a vetélkedésnek azokat a formáit, amelyek nem pendülnek nemes lelki rugókon, kizárnák s a birák harmonikus együttműködése biztosítva lenne anélkül, hogy az arra hivatottakban a magasabb állások elérésére irányuló ambíció kihűlne. Ez a rendezés megnyugvást keltene az egész vonalon. A rendszer lehetővé tenné azt is, hogy azok a birák, akik jelenlegi állasukban hosszú időt töltöttek, a külön státus életbeléptetésénél kárpótlást nyerjenek azért, hogy eddig fizetésben amiatt, hogy magasabb állást el nem nyerhettek, visszamaradlak. A bizottság határozata szerint ugyanis a külön státust akként kellene életbeléptéim, hogy azokat a bírákat, akik a régi albirói, VIII. fizetési osztályba vagy esetleg VII. fizetési osztályba is sorozott állásban bizonyos időt eilöllöltek, úgy tekintenénk, mintha ezt az összes időt az új státus VI. osztályában (törvényszéki birák stb.) töltötték volna s számukra az a fizetés állapíttatnék meg, amely ennyi idő után az új státus szerint jár ma. Ugyanígy pl. annál az Ítélőtáblai bírónál, aki az elsőfokon oly időt töltölt, hogy fizetése szolgálali ideje alapján az új rend szerint már nagyobb lenne, mint amennyi lesz ezenlul az Ítélőtáblai biró kezdőfizetése, ez a nagyobb fizeiés, nem pedig a kezdő ítélőtáblai birói fizetés lenne megállapítandó s így tovább a IV. fizetési osztályban is. Az igazságos kinevezési rendszert később előlerjesztendő szabályok által kívánnánk biztosítani, mégis ezúttal is célszerű volna kimondani annyit, hogy az V. fizetési osztályban 5, a IV.-be pedig 10 évi birói szolgálat után lehelne csak a birói kinevezni s ügyvéd se legyen kevesebb ügyvédi gyakorlat után a megfelelő birói állásra kinevezhető. Áttérve a joggyakornoki és a jegyzői állásokra, a jegyzői kar kívánsága az, hogy a jöggyakornoki állásba csak a doktori diplomával nem biró jogvégzetlek neveztessenek ki s a doktori diploma keltétől számítva a joggyakornok magasabb fizetéssel ideiglenes jegyzői állást nyerjen. A joggyakornoki állást kivételesnek kívánják tekinteni, szerintük az, aki anélkül, hogy állásban letl volna, sokszor nélkülözések között is 4 évet töllött. az egyetemen, adjon hozzá a tanulóévekhez még egy félévet s szerezzen diplomát. Ez az ő érdeke is, mert ha a jogvégzettség idején, vizsga nélkül hivatalba lép, a tapasztalat szerint a kettős foglalkozás mellett gyakran csak évek múlva jut hozzá a diplomához. Minthogy a jegyzői kar e kívánsága közérdeket szolgál, ahhoz hozzájárultunk. Az ideiglenes jegyző kineveztetésélől számított 2 éven • belül állásából kárpótlás nélkül elbocsátható. A kisebbségi vélemény szerint ez az idő 17a évben volna meghatározandó, a bizottság azonban abból kiindulva, hogy \x/% év esetleg rövid idő a jegyző kiismerésére, a 2 év mellett döntött. A végleges minőségű jegyző fizetése akkor emelkedik, amidőn a birói képesítést megszerezte, ha pedig eltol az időponttól számítva 3 év alatt önhibáján kívül birói állásra ki nem nevezik, megkapná a kezdő birói fizetést. A bizottság ugyanis abból indult ki, hogy a jegyzői állás ne lehessen élethivatás, hanem csak a birói állás előkészítő állása. Az öreg jegyzők helyett magasabb képzettségű kezelők végezzenek alsóbbrendű segédi munkát, mert fel kell tételezni, hogy a birói állásra alkalmatlan jegyzőket a két évi ideiglenes szolgálat alatt elbocsátották, s a hivatalban lévő jegyzőket, mint birójelölleket, nem űrlapok kilökésével, hanem a birói állásra való kiképzésre alkalmas munkával kell foglalkoztatni. Ep ezért a jegyzőnél korpótlék helyett 3 év múlva a birói kezdő fizetést juttatnánk. Fennmarad azonban az a kérdés, hogy mi történjék a meglévő öreg jegyzőkkel, akik birói állásra alkalmatlanok. Ez a kérdés még bővebb megfontolást igényel. Eziránt javaslatot később fogunk tenni. Ami a joggyakornoki és jegyzői fizetések mérvét illeti, a bizottság annak a meggyőződésének ad- kifejezést, hogy annak megállapításánál tekintetbe kell venni, hogy a 20. és 30. életév közöli eltöltött sanyarú anyagi helyzet determináló hatással van az egyén lelkületére. Nem szabad megengedni, hogy a jegyző a nyomor iskoláján keresztül esetleg adósságokkal terhelten jusson a birói székbe. Ezért tisztességes s a birói kezdőfizetésen nem messze alul maradó fizetések megállapítása ajánlatos. A fizetések mérve tekintetében konkrét javaslatot a jegyzőkre és joggyakornokokra vonatkozólag is később fogunk tenni. Végül megjegyezzük, hogy a katonai szolgálat számos jegyző szolgálatviszonyait hátrányosan érintette (birói képesítés megszerzése stb.), ennélfogva a katonai szolgálatol teljesített jegyzőkre vonatkozólag szükséges lesz méltányos külön szabályokat létesíteni. A birák és a ruharekvirálási rendelet. Egyesülelünk vezetősége a következő beadvánnyal fordult a népkormány igazságügyminiszleréhez: A napilapok közlése szerint küszöbön levő ruharekvirálás hírét birói körökben általános megdöbbenés fogadta. Tudva van, hogy a háborús évek nyomora, nélkülözései egyetlen társadalmi osztályt sem sújtottak annyira, mint a bírákat, ügyészeket és a bírósági fogalmazó személyzetet (jegyzők, joggyakornokok). Álláskötelmeik értelmében minden mellékfoglalkozáslói elzárva, reájuk páratlanul súlyosan nehezedett a háborús drágaság, amelynek szenvedéseit esetükben felfokozták azok a társadalmi és állásbeli kötelmek, amelyek bizonyos magasabb életlarlásl egyenest megkívántak volna és megkívánnának. A birói méltósággal semmiképen össze nem egyeztethető, szinte megbotránkoztató látvány a kopott ruhában járó, lerongyolódott biró. Pedig sajnos, itt tarlunk. A háborús árak megfizetése a karunkbéliekre nézve merő lehetetlenség. A ruhasegély címén adott összegek élelemre vagy nyomasztó adósságok törlesztésére mentek el. Tengődtünk és tengődünk azon a ruházati felszerelésen, amely a béke napjaiból maradt. Még szerencsés, aki az egykori jobb helyzet kopott emlékeit váltogatva viselheti és így valamelyest kímélheti, a sok ócska cipőből majd ezt, majd azt a párt veheti használatba. Ezeknek az embereknek amúgy is nyomorúságos ruhakészletét csökkenteni annyit jelentene, hogy egyrészt a fennmaradó ócskaságok teljes agyonhasználása még gyorsabban kövelkeznék be és másrészt — ebből szükségkép folyóan — az elé a rájuk nézve lehetetlen feladat elé állíttatnának a mai társadalomnak ezek a legnagyobb mostohái, hogy új ruházattal lássák el magukat. Miből ?! Nézetünk szerint a további lezüllésnek, anyagi romlásnak e téren gátat vetni egyenest állami érdek. Hasonlóképen közérdekűnek tartjuk, hogy azok a kartársaink, akik netán szerencsésebb helyzetben még képviselni tudják külsőségekben is a birói állás előkelőségét, attól, hogy ezt továbbra is megtehessék, el ne zárassanak, hogy szóval az az egy-két ünneplő ruha, amely még ill-olt megvan, a jelenlegi gazdájánál megmaradjon. A lesti munkás, aki eddigi standardjának megfelelően ruházattal úgy sincs jól ellátva, bár már jövedelme abszolúte véve is nagyobb a miénknél, viszonylag pedig egyenest óriási nagyságot ért el: nyilván egykedvűséggel néz a rekvirálás elé. Minket ellenben mély elkeseredéssel tölt el az új veszedelem, mely pozíciónk ellen feltornyosul. Teljes rokonszenvvel és szeretettel gondolunk hazatérő vitézeinkre. De ám vegyék igénybe az ő érdekükben, az Ő felruházásuk céljából azokat, akiknek számára ez a háború kedvező, páratlan konjunktúra volt, akik az ezer koronás és még magasabb ruha-