Bírák és Ügyészek Lapja, 1918 (9. évfolyam, 71-77. szám)

1918 / 75. szám - Előterjesztésünk a táblabirák várakozási idejének leszállítása iránt - A törvényszéki jegyzők továbbképzése

579 korlátozása annál inkább sérelmes az állami tisztviselőkre, mert annak ellenére, hogy a kormányrendelet azt a látszatot viseli magán, hogy az állami tisztviselőkön anyagilag segíteni akar, — a rövid tartamú kiküldetéseknél ezután még annyit sem kapnak az állami tisztviselők, mint eddig; — az igazságügyi tisztviselőket pedig különösen azért sujlja a kérdéses korlátozó rendelkezés, mert köztudomású, hogy itt a kiküldetéseknek legalább 90%-a nem tart tovább 1—3 napnál. Azzal a kérelemmel fordulunk ezek után Nagy méltóságod hoz, hogy a m kir. kormány előtt sürgős előterjesztést tenni kegyeskedjék, hogy az 1301/1918. sz. rendelet 1. pontjának 5. bekezdésében, valamint a 2. pont 13) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezés hatályon kívül helyeztessék s a rendelet ehhez képest módosíttassék. Előterjesztésünk a lakbérek tárgyában. Az állami költségvetésről szóló 1908: XXVII. t.-c. 7. §-a akként rendelkezett, hogy a köztisztviselők állomáshelyeiül szolgáló városok .és községek az 1908. év IV. lakbérnegyedétől kezdődőleg hét osztályba sorozandók, amely egyes osztályokba való tartozást a kormány rendelettel állapítja meg és kormányrendelet feladata lesz annak meghatározása is, hogy az egyes lakbérosztályokban minden egyes fizetési osztálybeli köztisztviselőnek mennyi legyen ezentúl a lakbére. Ugyanezen törvényhely parancsolólag előírta azt is, hogy a lakbéreknek ezen réndszerü osztályozása és megállapítása 10 évről 10 évre újból eszközlendő és ennek a törvényes intézkedésnek végrehajtásául adatolt ki 1908 december hó 21-én a m. kir. minisztériumnak 1908. évi 5830. M. E. sz. rendelete, amely a lakbérosztályokat és az egyes lakbérösszegeket 1918 október hó 31-éig terjedő hatállyal megszabta. Ezen törvényes helyzetből következik, hogy a kormány ez év folyamán ismételten azon kötelező feladat előtt áll, hogy a törvényhozás parancsának megfelelően a köztisztviselői lakbérkérdést újabb 10 évre szabályozza, ez az alkalom pedig újból időszerűséget ad annak, hogy az e téren felmerült régi jogos panaszok kellő orvoslást nyerjenek. Köztudomású ugyanis, hogy már az imént említett rendelkezéskor legtöbb helyen az a helyzet állott be, hogy az egyes fizetési osztályokra és egyes helyekre megállapított lakbérösszegek nem feleltek meg azon átlagosan követelt béreknek, amely egy szerényebb tisztviselői lakásért általában fizetendő volt, ezt a helyzetet pedig már a háború előtti utolsó békeévek folytonos árdrágulása és lakbéremelkedése csak súlyosbította, a háború folyamán kifejlődött lakásínség és hirtelen lakbérfelszökkenés pedig egyenesen elviselhetlenné tette és a háborúval kapcsolatos anyag- és munkáshiányból eredőleg egészen biztosan előrelátható az is, hogy a bizonytalan jövőben bekövetkező békekötés után is még hosszú évek fognak eltelni addig, amíg a teljesen megakadt építkezés a mulasztottakat csak némileg is pótolhatja és amikor a lakbérek némi enyhülése esetleg várható, mindenesetre egészen bizonyos tehát, hogy a legközelebbi 10 esztendőben a lakbérek még a netán bekövetkező békekötés dacára is, folytonosan csak emelkedő irányzatot fognak mutatni. Amidőn tehát Nagyméltóságodnak figyelmét ez itt elkerülhetlenül szükséges intézkedés megtételére felhívni bátorkodunk, egyúttal rá kell mutatnunk a polgári szolgálatban álló alkalmazottaknak azon további sérelmére is, hogy lakbéreik messze a megfelelő rangú és állású katonai havidíjasok lakbérösszegein alul állapíttattak meg, hololt ennek a megkülönböztetett elbánásnak tárgyi jogosultsága annál kevésbbé volt és lehet, mert hisz a kalonai havidíjasok már a békében is többféle természetbeni ellátmányt is élveztek és helyzetük ennyiben mindig kedvezőbb volt, azonfelül előnyösebb helyzetüket előmozdította még az a körülmény is, hogy a tiszti rendfokozatot a katonai szolgálatban állók már 18—19—20 éves korukban elérték, holott a polgári szolgálat csaknem minden ágazatában elengedhetlen főiskolai képzettség megszerzése a polgári szolgálat legalacsonyabb fokainak elnytrhelését is jóval későbbi időpontra tolta, amiből kifolyóan a polgári szolgálatban állók különben is csak jóval későbbi korban jutottak olyan állásokba, mint amelyeket a katonai havidíjasok már évekkel, fiatalabb életkorukban elérték; ami a sérelmet azután megkettőzte, mert hisz a későbben elért hasonló polgári állásban a lakbér még mindig sokkal csekélyebb volt, pedig egyetlen szempont sem igazolta, hogy á polgári szolgálatban állóknak lakásigénye kisebb lehetne, mint a megfelelő állású katonai havidíjasoké. Mindezeknél fogva azon nyomatékos kéréssel bátorkodunk Nagyméltóságodhoz fordulni, hogy az összkormánynál és a törvényhozásnál haladéktalanul lépéseket tenni és odahatni kegyeskedjék: 1. hogy a lakbéreknek az 1908: XXVII. t.-c. 7. §-án alapuló újabb tízéves megállapítása a mai és a legközelebbi 10 évben várható igen súlyos viszonyoknak megfelelően lényegesen, felemelt összegekben történjék; 2. hogy az újabb lakbérosztályokba való sorozás és a lakbérösszegek megállapítása okvellenül tekintettel legyen a katonai havidíjasok részére megállapított összegekre és legalább is azokéval teljesen egyező mértékben szabassék meg. Előterjesztésünk a táblabírák várakozási idejének leszállítása iránt, Mint ismeretes, az 1891: XVII. t.-c. 26. és 27. §-ai akkép rendelkeznek, hogy fontos közszolgálali érdekből eddigi szolgálali minőségükben való meghagyás mellett a kir. törvényszéki elnökök részére a curiai birói cím és jelleg adományozható, ha legalább 5 évig ilyen vagy annak megfelelő ítélőtáblai birói, avagy ügyészi állásban szolgálva, magukat kitüntették. Viszont az 1907 :1. t.-c. 1. §-a azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a kir. ítélőtábláknál alkalmazott ítélőbíráknak a curiai birói cím és jelleg akkor adományozható, ha addigi alkalmaztatásukban legalább 10 évig szolgáltak, és ezen rendelkezés a törvényjavaslatnak indokolása szerint azt az intenciót kívánta megvalósítani, hogy különösen a hosszabb szolgálati idővel biró ítélőtáblai bírák kaphassák meg addigi szolgálali helyükön érdemeik megfelelő elismerést. E két rokontermészetű intézkedésnek különbözősége azonbau azt a visszás helyzetet teremtette, hogy amidőn az 1917 : IX. t.-c. 13. §-ának III. pontjában foglalt felhatalmazás alapján az engedélyezett ezen állások 1917. év augusztus havában betöltettek, az V. fizetési osztályba kerüllek, l. i. a curiai birói címet és jelleget elnyerték mindazon törvényszéki elnökök is, akik a VI. fizetési osztályban mindössze 6 évet töltöttek, míg az ítélőtáblai birák közül természetesen még azok sem juthattak el az V. fizetési osztályba, akik például 9 évet és 10 hónapot szolgáltak már addigi minőségükben. Az ítélőtáblai birák rovására mutatkozó ez a hátrány pedig még csak fokozódik akkor, ha szem előtt, tartjuk azt a tényt is, hogy úgy a curiai birói címmel és jelleggel felruházott ítélőtáblai bíráknak, mint az ugyanily fizetési osztályba sorozott törvényszéki elnököknek létszáma külön-külön egyaránt 18-ban van megállapítva, az azt jelenti, hogy amíg az ítélőtáblai birák összlétszámának csak 12%-a tartozik az V. fizetési osztályba, addig a törvényszéki elnökök összlétszámának mintegy 26%-a esik az V. fizetési osztályra, ami annál nagyobb egyenlőtlenséget teremt, mert hisz a jelenlegi előléptetési viszonyok szerint a kiváló táblabírák 10 év alatt amúgy is a kir. Curiához neveztetnek ki bírákká és ekkép a helyi előléptetés épen a kiválóbb táblabírák részére úgyszólván kizárt lehelőség. Ez az állapot pedig az 1917: IX. t.-c. 11. §-ávaI sincs lényegi összhangban, amennyiben a most felhívott törvényhely az V—Xí. fizetési osztályokban az egyes fokozatok közötti várakozási idol az eddigi 5 évről általában 3 évre szállította alá és ennélfogva a táblabírák 6 év után már szintén rendes fizetési osztályuk elérhető legmagasabb fokozatába jutnak, aminél fogva az 1907 :1. t.-c. javaslatának indokolásában említett ((hosszabb)) szolgálali idő is helyesen csak akként volna értelmezhető, hogy az ne terjedjen tovább, mint amely alatt már a saját fizetési osztályának legmagasabb fokozatát is törvényszerűen eléri. Ezen visszásság megszüntetése érdekében tehát egyesületünk elnöki tanácsának határozata alapján azon kéréssel fordulunk Nagyméltóságodhoz, hogy a törvényhozásnak sürgősen előterjesztést lenni és odahatni kegyeskedjék, hogy az 1907:1. t.-c. 1. §-a első bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy az ítélőtáblai bíráknak a curiai birói cím és jelleg adoinányozhatása elolt e minőségükben ((legalább 10 évig) kell szolgálniok, akkép módosíttassék, hogy a jelzett fokozat elérhetése már akkor áll be, ha az illető ítélőtáblai biró e minőségében már degalább 6 évig» szolgált. A törvényszéki jegyzők továbbképzése.* Bűnvádi eljárási jogunk alapelve, hogy bár a bűnügy a gyanúsított, illetve a vádlott ellen folyik, azonban a delictum elkövetője ellen irányul, mihez képest kötelező szabályként írja az eljáró hatóságok és hatósági közegek elé, hogy necsak a terhelő adatokat és súlyosító körülményeket, hanem a mentő bizonyítékokat és az enyhítő körülményeket is kutassák, kiderítsék, biztosítsák és mérlegeljék (Bp. 9., 100., 123. §§-ai) és ezt maga a vádlott beismerése esetén is meg kell tenniök (Bp. 139. §.). Arra nézve, hogy az eljárás íolyamán a terhelő és súlyosító adatok a lehetőségig érvényre jussanak, garancia a kir. ügyészség, az enyhítő és mentő adatok kidomborítása a védelem feladata; e két szembenálló anyagcsoport megbírálása a bíróság dolga. Neki kell az ítélet meghozatalakor mérlegelni a társadalmi renden ejtett i* Előző közlemény a Birák és Ügyészek Lapja 69—70, számiban, •