Bírák és Ügyészek Lapja, 1918 (9. évfolyam, 71-77. szám)

1918 / 75. szám - Előterjesztésünk a büntetéspénzek hovafordítása iránt - Előterjesztésünk a kiküldetési napidíjpótlék táárgyában

578 az áldozatokat a bevételek fokozásával képes volna bizonyos mértékben ellensúlyozni, mert tájékozása volna afelől, hogy az illetékek emelése állal mily bevételi többletre tehet szert. Reális és céltudatos igazságügyi politika nézetünk szerint igazságügyi bélyeg nélkül alig képzelhető. A birói karra is igen megnyugtató hatással volna az, ha ismerné annak a bevételnek Összegét, amelyet az állam a bíróságok működése által szerez meg. Sok oly kérdésben lehetne akkor megnyugvást találni, amely kérdések jelenleg ép ennek az X-nek ismeretlen volta miatt a legellentétesebb szempontokból nyernek megvitatást. Ezért régi vágya a magyar birói karnak, hogy a külön igazságügyi bélyeg s a készpénzben fizetendő törvénykezési illetékeknek külön elszámolása megvalósuljon. Hogy ez a kívánság nemcsak birói érdek, hanem fontos állami érdek is, azt feleslegesnek tartjuk Nagyméltóságod előtt még bővebben fejtegetni. Midőn ezt a kérdési Nagyméltóságod figyelmébe ajánljuk, egyúttal bátorkodunk ezzel kapcsolatban azt az indítványt is lenni, hogy az 1914. évi XLIII. t.-c.-ben meghatározóit törvénykezési illetékek mérvének felemelése iránt a pénzügyminiszter úr ő Nagyméltóságával egyetértően kezdeményező lépéseket tenni méltóztassék. Csak a birói kar van abban a helyzetben, hogy a teljesen alaptalan kalandos perek tömegéből biztos következtetést vonhasson arra, hogy ezeknek az illetékeknek felemelése a most említett legutóbbi törvénycikkben sem történt megfelelő módon. Mindehhez hozzájött még a pénz értékének tetemes alászállása. A mostani nehéz időkben, midőn az állam bevételeinek fokozása annyi gondot okoz, valóban halaszthatatlan feladat ezeknek az illetékeknek jelentékeny felemelése. Igaz, hogy ezáltal a-perlekedés bizonyos mértékben megnehezílletnék. A perlekedés bizonyos megnehezítése azonban nagyon is belefér az egészséges igazságügyi politikába. Ha a perlekedés költségei gondot okoznak a teleknek, ez már egészséges hatással van az ügyletkötésekre is. A felek óvatosabbak lesznek. Bizonyos pertömegtől már ezen a réven szabadulnánk. De könnyebb lenne a perek elintézése is, mert a felek hajlani fognak majd az egyességre s meykönnyíiik a bíróságoknak a pervezetést is, mert a perbeli cselekmények apasztása ép oly érdekük lesz nekik is, mint a bíróságoknak. Lehet, h°gy oly perjogi problémák, mint amilyen jelenleg pl. a jogorvoslatok korlátozása, a jogorvoslati illetékek megfelelő felemelésével önmaguktól meg fognak oldódni. Az illetékek jelentékeny, emelésével szemben alapos igazságügyi politikai aggály még azérl sem emelhető, mert a Pp. 112. §-a a szegénységi jogot oly liberálisan szabályozta, hogy annak folytán a szegénységi jogot mindazok elnyerik, akik a perköltségeket nem képesek fedezni, anélkül, hogy saját vagy hozzátartozóiknak tartása sérelmet ne szenvedne. E liberális törvényes rendelkezés kizárja azt, hogy az illetékek jelentékeny felemelése ellen szociális szempontból kifogás tehető legyen. A szegény ember könnyen és bőségesen perelhetne a szegénységi jog védelme alatt ezentúl is, ép úgy, amint eddig is perelt: könnyen, bőségesen s tegyük hozzá: többnyire alaptalanul is. Egyúttal rámutathatunk arra is, hogy ez a reform egy egészen rövid törvényjavaslat alakjában megvalósítható volna azáltal, hogy kimondatnék, hogy az 1914. évi XLIII. t.-c.-ben foglalt összes illetékek kétszeresükre emeltetnek fel. A mai viszonyok között ugyanis az illetékeknek kétszeresükre felemelését a jogkereső közönség meg nem érezné, az állami bevételek pedig ezáltal jelentékenyen fokoztatnának. Tekintettel arra, hogy a haszontalan perektől való szabadulás különösen mostanában igen fontos birói érdek s annak üdvös hatásai kézenfekvők, arra kérjük Nagyméltóságodal, hogy ha jelen közérdekű előterjesztésünk első részét időszerűnek nem méltóztatnék találni, a mai illetékek mérvének felemelése iránt a pénzügyminiszter úrnál a kezdeményező lépéseket mindenesetre megtenni szíveskedjék. Előterjesztésünk a büntetéspénzek hováfordítása iránt. A királyi bíróságok megszervezése óla állandóan érzeti hiánya és sérelme volt a birói karnak az, hogy bármely, hibáján kívül eső szerencsétlenség ért is valamely bírót, mint hosszas súlyos betegség, halálozás vagy más hasonló nagy, váratlan kiadásokkal járó esemény, nem volt soha mód és eszköz arra, hogy az ilykép anyagi zavarokba jutott bírák megfelelő segélyben részesüljenek, mert egyrészt törvényes rendelkezések hiányában az a helytelen felfogás kapott lábra, hogy az állami pénzekből a szolgálati felsőbbség útján juttatott .ilyen kivételes segélyek a birói függetlenség veszélyeztetésére lennének alkalmasak, másrészt mert nem is állott a kormányok rendelkezésére semmi olyan alap, amelynek terhére az ilyen nagyon is- indokolt és méltányos kivételes segélyezések eszközölhetők lellek volna. Az évlizedes tapasztalatok azonban eléggé megmutatták, hogy a birói és ügyészi kar sem kivétel az egyéb állami alkalmazottak körében atekintetben, hogy előfordulhatnak olyan váratlan szerencsétlenségek, amelyek őket hibájukon kívül a legnagyobb zavarokba dönthetik és hogy megfelelő törvényes rendelkezések melleit, amelyek ezen rendkívüli esetek körét elvileg már eleve elhatárolnák és amelyek az ilyen segélyek kieszközlésének, illetve engedélyezésének fórumait is, — esetleg a birói kollégiumok bevonásával, — pontosan megszabnák, a bíróságok befolyásolásának és a függetlenség veszélyeztetésének aggálya is elesik, másfelől pedig mellőzhellen, bogy egy olyan, állandóan dotált alap teremtessék, amely ezen humánus célok követését a bírósági személyzet körében is mindenkor lehetővé leszi. Ennek érdekében tehát, minthogy egyik fő nehézség az anyagi eszközök hiányában is rejlett, első feladatként az anyagi fedezet felkutatása jelentkezik és e részben szembeötlő, hogy összes törvényeink, amelyek pénzbüntetések vagy pénzbírságok kiszabásáról és ezek hovafordításáról rendelkeznek, mellőzték ezt az önként kínálkozó megoldást, hogy a büntetés- és bírságpénzek legalább részben ilyen célokra volnának célszerűen fordíthatók és ez úton sok jogos igény kielégülést nyerhetne anélkül, hogy az államkincstárra újabb terhek háríttatnának. Mindezeknek megfontolása tehát egyesületünk közgyűlését arra a felfogásra és állásfoglalásra vezetle, hogy Nagyméltóságodhoz azon kérelemmel járuljunk, hogy kegyeskedjék oly irányban a szükséges intézkedéseket meglenni: 1. hogy a pénzbüntetésekel és pénzbírságokat megállapító összes törvények akként egészíttessenek ki, hogy a bíróságok által kiszabolt összes büntetés- és bírságpénzek bizonyos méltányos százaléka egy állandó, a. birói karban szükségessé váló rendkívüli segélyezéseket szolgáló alap megteremtésére és dotációjára fordíttassék és 2. hogy az így lélesílelt alapból a rendkívüli körülmények folytán szükségbe jutott birák és ügyészek, valamint a bírósági segéd- és kezelő-személyzet, — a legújabb 8800/918. I. M. E. sz. Igazságügyminiszteri rendeletlel szabályozott eljáráshoz hasonló módon, — a birói kollégiumok bevonásával, megfelelő segélyekben részesülhessenek. Előterjesztésünk a kiküldetési napidíjpótlék tárgyában. A m. kir. minisztérium 191 fi. évi március hó 23-án 981/1916. M. E. sz. alatt kelt rendeletével a rendkívül emelkedett fuvar és ellátási díjakra való tekintettel az állami alkalmazottak részére a hivatalos kiküldetéseknél napidíj- és fuvarpénz-pótlékot engedélyezett, kimondván, hogy ez a napidíjpóllék minden olyan nap ulán felszámítható, mely után egész (teljes vagy mérsékelt) napidíj jár. A napidíjpótlék összegéi ez a rendelet tisztviselő részére 4 koronában állapítja meg, amely a felszámítható mérsékelt napidíjjal együtt utalványoztatván, a IX. rangoszlályú tisztviselő napidíja 11 koronát, a VIII. rangosztályúé 12 koronát tett ki. A 981/1916. számú rendelet óta a fuvar drágulása és a vendéglői, korcsmai ellátás legalább 100%-al emelkedett és így a kormány meggyőződvén a kiküldetési díjak elégtelenségéről, indíttatva érezte magát ezen illetmény újabb szabályozására. Az 1301/1918. számú rendelet megengedi, hogy a tisztviselő székhelyén kívül teljesített kiküldetéseknél is a teljes és nem a mérsékelt napidíjat számítsa fel, vagyis a IX. rangoszlályú 8, a VIII. rangosztályú 10 koronát, ehhez járul a tisztviselőknél 12 korona, a díjnokoknál 8 korona napidíjpótlék. De a 12 korona napidíjpótlékol az 1301/1918. számú rendelet 1. pontja értelmében csak azon esetben számíthatja fel, ha székhelyén kívül 24 órát töltött kiküldetésben a tisztviselő, egyébként csak a megállapított teljes napidíjat, vagyis a IX. rangoszlályú 8, a VIII. rangoszlályú 10 koronát, tehát a 981/1916. számú rendelet megállapításánál kevesebbet. A X. és XI. fizetési osztályba sorozott állami tisztviselők pedig az 1301/1918. M. E. sz. kormányrendelet kérdéses intézkedése következtében a teljesen befejezett 24 óráig nem tartó hivatalos kiküldetéseknél az eddigi állapottal szemben még hátrányosabb helyzetbe kerülnének, mint a magasabb fizetési osztályokbeli lisztviselők, mert elesnének a 981/1916. M. E. sz. kormányrendelet szerint eddig felszámílhalott 4 korona napidíjpólléklól, a rendes napidíjban pedig semmivel sem kapnának többet, mint eddig, mivel ők a 21,224'1896. I. M. számú kir. igazságügyminiszleri rendelet 17. §-ának 2. bekezdése értelmében eddig is a teljes napidíjat számíthatták fel a hivatalos kiküldetéseik alkalmával. Az 1301/1918. M. E. számú kormányrendelet szóbanforgó