Bírák és Ügyészek Lapja, 1918 (9. évfolyam, 71-77. szám)

1918 / 75. szám - Előterjesztésünk a birói és ügyészi kinevezések tárgyában

575 De álljanak elő a statisztikának meg nem cáfolható következő adatai: Helyi előléptetéssel a VII. rangoszlályból a Vl-ik rangosztályba kineveztetett 196 biró. A rangsor szerinti kinevezés olymódon történt, hogy nagy átlagban véve elérték a Vl-ik rangosztályt azok a bírák, akik 1909. év végéig bezárólag kapták meg a VII-ik rangosztályt. A Vl-ik rangosztályba helyben kinevezett 196 biró közül soronkívül lépett elő 48, tehát 25%, e soronkívül kinevezett 48 biró közül 30 a budapesti, 18 a vidéki; %-ban kifejezve 62o% budapesti bíróval szemben 37 5% vidéki biró lépelt elő soronkívül. A vidéken működő bírákra az is elszomorító eredmény, de még szomorúbb lesz a helyzet, ha a soronkívül előlépett budapesli biroknak a VII-ik rangosztályban eltöltött szolgálati idejét szembeállítjuk a vidéki bíráknak ugyané rangosztályban eltöltött szolgálati idejével. A soronkívül kinevezeti 30 budapesti biró közül ugyanis a rangsor adatai szerint 12 biró 4 évet, 4 biró 3 VB évet, 8 biró pedig 3 VB évnél kevesebb időt töltött a VII. rangosztályban, összesen tehát 24 budapesti biró 4 évig vagy ennél kevesebb ideig volt a VII. rangosztályba beosztott biró, ezzel szemben a 18 soronkívül kinevezett vidéki VH-es biró közül csupán keltő volt olyan, ki négy évig, egy pedig, aki három és fél évnél kevesebb ideig volt a VII; rangosztályban; az arány tehát a vidékieknek rovására 1: 8. De még e szomorú helyzetnél is sivárabb a VIII. rangosztályba sorozolt vidéki birák helyzete. A VIH-ik rangosztályból a VII-ik rangosztályba helyi előléptetéssel kinevezlek 307 birót. A rangsor és a közzétett kinevezések egybevetéséből kétségtelenül kitűnik az, hogy a rangsor szerinti kinevezéseknél a VII-ik rangosztályba előléptetni akarták mindazokat, kik 1910 december hó 31-ig bezárólag lett VIH-as birák; elérni akarták tehát az 566-ik rangszámot, erre azonban hely nem volt elegendő, olyként eszközölték tehát a segítséget, hogy elmentek az 536. rangszámig; ez a kinevezés 1910 december hó 31-én történt; az 566. rangszámig hátralevő s ugyancsak 1910 december hó 31-én kinevezett 30 bíróból pedig kiválasztolták a 4 budapestit és ezeket a vidékiek mellőzésével kinevezték. Ez ugyan a többi nagy sérelem mellett eltörpül, de mindenesetre tanulságos, a lényeg azonban a következő: Helyben soronkívül a VII-ik rangosztályba kineveztek 54 VIH-as birót. Ebből 49 budapesti, 1 a consuli főtörvényszékhez beosztott és 4, mond négy a vidéki. Ez %-ban kifejezve annyit tesz, hogy 90-74% budapesti bíróval szemben, a consuli főtörvényszékhez beosztott birót nem számítva, 7'40% vidéki biró érdemes csupán a soronkívüliségre. Ily elvek melleit nyugodtan ki lehetne azt is mondani, hogy egy sem érdemes. De van az éremnek másik oldala is. Míg a soronkívül kinevezett 4 vidéki biró közül van ugyan 2, aki 4 VB évig volt VIH-as biró, addig 12 budapesti biró 4VB évet, 2 budapesti biró 4 évet és 4 hónapot, 3 budapesti biró 4 évet és 1 hónapot, 9 budapesti biró nem egész 4 évet, 4 budapesli biró pedig nem egész 5VB évet időzött a VIII. rangosztályban; mivel szemben a vidék birák zömének 8—10 ével kellelt e rangosztályban lölteniök. Eme mathematikai adatokból tehát kétségtelenül megállapítható, hogy az 1917 augusztus hó 17-én közzétett helyi kinevezéseknél a budapesti birák még eddig nem tapasztalt szertelen kedvezményben és kivételes elbánásban részesüllek. Hogy pedig ez a mértéket ..már nem is ismerő kedvezmény a nem Budapesten, hanem a vidéken működő birák egy részét kiérdemelt és így jogos előmenetelétől fasztolta meg s hogy a budapestieknek nyújtott ez a kedvezmény a vidéki birák jövendőbeli előmenetelét is a leghátrányosabban befolyásolja — hisz az ő mellőzésükkel kinevezett budapesti birák mindig előttük maradnak — a dolog természetéből szükségszerűen folyik s így további indokolásra nem is szorul. Fellehelő most már az a kérdés, hogy mik lehettek azok az okok, amelyek az igazságügyi kormányt arra indították, hogy a vidéki bírókat a budapesli bírákkal szemben mellőzze. Első és legfontosabb érvül azt szokták fölhozni, hogy általában a budapesti bíráknak működése kiválóbb, képzettségük jogászilag fínomultabb és előkelőbb is, itélkezésök pedig szívósabb a vidéki birákénál. Ez az érv az, amely a legigaztalanabb, az, amely a vidéken működő birák önérzetét a legmélyebben sérti és amely, míg egyrészről alkalmas arra, hogy a vidéki bíráknál az ambíció és a nemes, szellemi versenyre irányuló vágyat kiölje s a vidéki bírókból csupán kötelességét gépiesen és fáradtan teljesítő napszámost csináljon, addig másrészről kivallja ama törekvést, hogy előmenetelük érdekében a vidéki birák Budapestre gravitáljanak, evégből protekciót hajszoljanak. Egyáltalán nem áll a budapesti bíráknak a vidékiek felett való szellemi fölénye. A minősítési rendelkezések ugyanis az összes bírákra egységesek; sehol sincs megírva, senki illetékes tényezőtől nincs ulasílás arra, hogy a budapesti elsŐfolyámodású birák különleges szigorúbb elvek szerint minősíttessenek, a minősítési forumoknak ugyanazon elvek szerint kell eljárniok s így lia a végső minősítési fórum egy vidéki birót munkássága alapján kiválónak minősít, az ép oly kiváló, mint az ugyancsak kiválónak osztályozott budapesti biró és ez alapon a budapestivel egyenlő elbánást teljes jpggaj igényelhet. De az okszerűség parancsoló törvényével is ellenkezik annak a feltevése, hogy pár 100 budapesli biró mind kiváló, mind elegáns, "kifinomult elméjű jogász, közlük átlagbiró még elvétve sincs, míg ezzel szemben a kétezer számot meghaladó vidéki biró mind legfeljebb csak közepes, szürke jogász, sőt egyrészük még az állagon is alul marad, de meg a helyes igazságügyi politika szempontjából is kifogásolhat • lenne az, hogy Budapestnek és környékének, mondjuk másfél milliót kilevő lakossága a kiváló, magas színvonalú igazságszolgáltatásban részesüljön s ezzel szemben Magyarországnak többi 20 millió felé járó lakossága szürke bíráknak léleknélküli s jogorvoslatokkal reperálandó Ítélkezését és ennek hátrányai viselje. Az igazság az, hogy úgy Budapesten, mint a vidéken egyformán és megfelelő arányban találtatnak jó birák is, gyengébb birák is és kiváló birák is. A fent ismertetett kinevezési elv, illetve az ebből összeállított statisztika szerint a vidéki birák szellemi képessége úgy viszonylik a budapesti birákéhoz, mint 1 : 8-hoz, illetve 1 : 13-hoz, ez pedig már mégis csak a vidéki birák teljes és indokolatlan lekicsinylése. A másik érv az, hogy a budapesti birák szakbirák, mert szakok szerint osztályozott tanácsokban működnek, illetve szakcsoportok szerint osztályozott ügyeket látnak el. Ebből pedig folyik, hogy a budapesli birák egyes szakokban különös jártasságra tesznek szert és az egész ország judikaturájára irányító befolyással vannak. Tetszetős ez az érv, de egyáltalán nem helytálló, mert egy bírónak az csak könnyebbség, ha állandóan egy kis szakban kell működnie, s csak ezzel kell behatóbban foglalkoznia, míg a kiválóságra törekvő vidéki birónak a jogélet minden ágát állandóan figyelemmel kell kísérnie s ha kiváló munkát akar produkálni, a jogélet minden terén tanulnia kell, hátramaradnia nem szabad, mert minden szakban dolgozván, ha egyet és lényegeset botlik, kiválóságát nyomban elveszíti. Az a szakbíró, aki mindig egy ügyszakkal foglalkozik, sokkal könnyebben s kevesebb fáradtsággal tesz szert kiválóságra, mint a vidéki biró. De ez az érv elasztikus is, mert pl.'az a budapesti biró, ki hosszú időn át gyermektartási perekben vagy igényperekben dolgozik, vagy becsületsértési, vagy gondnoksági és holttányilvánítási ügyeket intéz, micsoda, a jogélet fejlesztésére szolgáló vagy irányító tevékenységet fejt ki akkor, mikor egy világos lény állásra a még világosabb és félre nem magyarázható jogszabályokat alkalmazza? Már pedig még sohasem történt meg, de az igazság követelményeivel is ellenkeznék, hogy egy jó budapesti birót azért mellőztek volna, mert a felügyeleti hatóságok jogos és meg sem másítható intézkedése folytán a fent körvonalozott ügyszakokban működött. Egy másik érv, hogy a budapesli birák a vidékieknél több érdemleges munkát végeznek. Ez az érv azonban szintén tartalom nélkül való, mert a budapesti biró megkapja a maga ügykörét, egész éven át abban dolgozik s talán több Ítéletet szerkeszthet, de ezzel szemben egy vidéki törvényszéki birónak több tanácsban kell működni ; egy közép törvényszéknél rendszerint több a tanács, mint a biró. Most már ezek a vidéki birák, kik különböző tárgyalásokra s ülésekre járnak, azokon alapos véleményt iparkodnak mondani, csak érdemleges munkát fejtenek ki. Az a vidéki járásbiró, ki az ügyek különböző csoportjában nap-nap után tárgyal, ugyancsak alapos és idegbénító munkát végez. A megkeresett bírónak a megkeresés csak egy központi iniézkedést számít, mintha egy fizetési meghagyást bocsátana ki, jóllehet több napig tanukat hallgat, szakértői szemlét foganatosít, peranyagot gyűjt s ha alapos, még vezeti is a pert. Egy ilyként teljesített megkeresés mindenekben felér egy a 77. §-ra alapított bontó perben hozott ítélet megszerkesztésével. A munkásság mérvét a hozott ítéletek számából bírálni a legtévesebb eljárás, egyébként a statisztika adatai szerint a vidéki bíráknak is megvan a megfelelő számú érdemleges ítélete. Felhozzák érvül azt is, hogy a budapesli birák mini joggyakornokok és jegyzők hosszabb ideig szolgállak csak azért, hogy Budapestre neveztessenek ki bírákká. Ha ez az érv megáll, úgy ez sem szolgálhat kizárólag a budapesti birák előnyére, mert számtalan vidéki biró van, ki egy évtizedet meghaladó időn át működött mint joggyakornok, aljegyző és jegyző és p. o. a székesfehérvári osztály területén három oly biró s egy ügyész van, ki 10, illetőleg 11 évet töllött segédszolgálatban (három közülök 4 évig mint gyakornok