Bírák és Ügyészek Lapja, 1918 (9. évfolyam, 71-77. szám)

1918 / 75. szám - Előterjesztésünk a birói és ügyészi kinevezések tárgyában

574 A rendkívüli közgyűlés határozatát tartalmazó előterjesztésünk. Nagyméltóságú Igazságügyminiszter Ur! Az ország birái és ügyészei súlyos anyagi helyzetük megvitatása céljából folyó hó 2-án elnökletem alatt rendkívüli közgyűlést tartottak. Ez a közgyűlés egyhangúlag a következő határozatot hozta: «Az OBÜE. ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, hogy a birói függetlenség teljes kiépítéséhez a bíróságok és ügyészségek szervezetére vonatkozó újabb törvényes rendelkezés s ennek kapcsán a külön birói státus visszaállítása szükséges. Az OBÜE. megnyugvással vette tudomásul az előző kormánynak azt a hivatalos nyilatkozatát, amely szerint úgy a végleges szervezést, mint a külön birói státus visszaállítását a kormány elhatározta (1917. évi országgy. irományok 1372. sz. indítv. indokolása). A birói függetlenség intézményes megvédése az előttünk álló jövő előreláthatóan terhes feladatai szempontjából különösen is közérdek és az említett követelmények nélkül az nem teljes. Ennél a kérdésnél a pénzügyi szempont alárendelt jelentőségű. Azt az alkotmány fő biztosítéka gyanánt kell elbírálni és nem hisszük, hogy az előző kormány nyilatkozata után az említett intézmények megvalósítása fennakadást szenvedhessen. Ezeknek az intézményeknek még kell valósulniok és az OBÜE. fáradhatatlanul arra törekszik továbbra is, hogy a szervezet és külön státus kérdésének jelentősége az intéző köröknél megértésre találjon. Az- OBÜE. ennek haladéktalan megvalósítását kívánja, de addig is, amíg az előadott kívánalmak megvalósulnak, sürgős szükség van arra, hogy a birói és ügyészi kar és segédszemélyzetük leírhatatlan nélkülözésének haladéktalan intézkedéssel a kormány véget vessen. A szörnyű háború folyamán lassan a társadalom túlnyomó részének sikerült úgy elhelyezkednie, hogy a drágaság következményeit magukról elhárították. Az állam fizetéséből élőknek ez nem áll módjukban, de ezek körében is legsúlyosabb azoknak a helyzete, akiknek közérdekből nem is szabad munkaképességüket további kereset céljából még másutt is érvényesíteni. A birák és ügyészek az előkelő szegénység terhét a legsúlyosabb körülmények közt hazafias kötelességérzésből az önsanyargatásig menő lemondással viselték. De ugyancsak hazafias kötelességüknek tartják az intéző körök figyelmét arra felhívni, hogy az önsanyargatásnak most mar a határához értünk. Hogy mi az Ítélkezés, azt a birón és ügyészen kívül az érti meg igazán, akinek személye vagy ügye kerül Ítélet alá. A birói és ügyészi kar a kötelességludását híven kívánja megőrizni, de képes lesz-e arra, hogy a más baja orvoslásának kérdésében minden esetben megfelelően elmélyedjen, amikor magát, családját nem tudja a háborús viszonyok figyelembevételével sem megfelelően élelmezni, ruházni, nevelni, gyógyítani stb. ? Az államnak és jogrendjének létérdeke, hogy a bíráskodás a háború forgatagában is biztosan, megközelíthetetlensége kétségbevonhatatlanul megálljon. A nyomorgó biró pedig könnyen bizalmatlanságot kelt, a bíráskodásban való bizalom megrendülése viszont oly értékrombolást, amelyet később megtakarított milliókkal sem lehet pótolni. A kormány természetbeni szolgáltatásokkal khán segíteni. Bármennyire is elismerjük a-kormánynak erre vonatkozó jóakaratú és komoiy törekvését, de azt meg kell állapítanunk, hogy eddig a természetbeni szolgáltatás vajmi keveset segített.és nem is lehet reményleni, hogy a közeljövőben lényegesen segítségünkre lehessen. Ezért sürgősen pénzbeli segítségre van szükségünk. Ennek mértékénél a birói és ügyészi kar hivatásának előbb kifejtett különleges helyzetét és azt is figyelembe kell venni, hogy a birói és ügyészi kar általában külön jövedelmet nem szerezhet. A mellékkeresettől a bírót és ügyészt a jövőben is távol kell tartani, mert ez a függetlenségét veszélyezteti. A más foglalkozástól való elzárásért azonban a birót és ügyészt még külön segítséggel kell kárpótolni. Ezek figyelembevételével az OBÜE. azt a kívánságát terjeszti elő: 1. Sürgős rendkívüli segélyt kapjon egy összegben az 1918. évre és pedig az állami tisztviselők részére általában jutó segélyeken felül a birói és ügyészi állás jelentőségének és természetének megfelelő mértékű pótlék alakjában, de jelenleg legalább is a biró és ügyész minden fizetési osztályban 30G0 K-t, jegyző 1500 K-t, joggyakornok 1000 K-t. 2. Amennyiben a külön birói státus visszaállítása késedelmei szenvedne, úgy az 1919. évtől kezdve az 1. pontban részletezett külön segély rendszeres külön birói és ügyészi pótlék gyanánt évről-évre megadassék. A birói és ügyészi kar nehezen határozta el magát, hogy súlyos helyzetét Ő maga tárja fel. Most is koteleiségérzésből teszi, mert a kebelében rejlő csüggedés a közérdekre helyrehozhatatlan kárt okoz. Ennek orvoslásánál a pénzügyi kérdés nem döntő. A háborús milliárdok mellett a jogrend főoszlopának a bíráskodás szilárdságának fenntartása érdekében való költségnél pénzügyi nehézségek ismerni nem szabad, erre pénznek kell lennie. Az OBÜE. mindezt teljesen átérzi és tagjai hivatásának súlya tudatában a legkomolyabb határozottsággal kéri a kormánytól kívánságának sürgős teljesítését. Ezt az óhaját az OBÜE. igazgatósága a javaslatban foglaltak előterjesztésével az ügy jelentőségének külső nyilvánítása céljából is nagyobb küldöttség útján közölje az igazságügyminiszter uron kívül még a kormányelnökkel s a pénzügyminiszterrel, továbbá küldje meg nyomtatásban a kormány és az országgyűlés minden tagjának. A közgyűlés felkéri az igazgatóságot, hogy eljárásának eredményéről az osztályokat értesítse és szükség esetén újabb rendkívüli közgyűlés egybehívása iránt mielőbb intézkedjék.» Ezt a határozatot van szerencsém, mint az Országos Birói és Ügyészi Egyesületnek elnöke azzal a kéréssel Nagyméltóságod elé terjeszteni, hogy az abban foglalt kívánságokat bölcs figyelembe venni és mielőbb teljesíteni kegyeskedjék. Bubla Ferenc s. k. Előterjesztésünk a birói és ügyészi kinevezések tárgyában. Több vidéki osztály a következő előterjesztéssel fordult az Országos Birói és Ügyészi Egyesület Igazgatóságához: Amikor a m. évi indemnitási törvény az V., VI. és VII. rangosztályba sorozott birói állások számát jelentékenyen emelte és az albirói állásokat megszüntette, a birói kart megnyugvás töltötte el atekinletben, hogy régi sebeit az igazságügyi kormány felismerte és hogy azokat, ha gyökerében nem is orvosolja, de mégis ideiglenes segítségben részesíti. Ez az ideiglenes segítség azonban csak akkor lehet hatékony és megnyugtató, ha az összes birói kar, mint egységes testület között, az igazság és méltányosság követelményei szerint megosztatik. Úgy a most érvényben levő minősítési rendeletek szelleméből, mint az igazságügyi kormánynak illetékes helyen és ünnepies alakban telt kijelentéseiből okszerűleg megállapítható, hogy az. igazságügyi kormányt a helyi előléptetéseknél, illetve kinevezéseknél az igazság és méltányosság szempontjából két elv vezérli: 1. azok, kik bizonyos rangoszlályban egy bizonyos időt eltöltöttek és működésükkel a követelményekben mindenben megfeleltek, rangsoruk. szerint előlépnek; 2. azok pedig, kik munkásságukban az átlagot messze túlhaladó kiválóságot és rátermettséget tanúsítanak, soronkívül mennek előre. A rendszer tehát vegyes; a sortartás elve mellett érvényesülne a kiválasztás elve is. Hogy ez a kinevezési elv felel meg az igazság követelményeinek s hogy ez a rendszer megnyugtató is, az bővebb indokolásra nem szorul s így az egész magyar birói kar joggal várta, hogy az igazságügyi kormány a kinevezési javaslalát ily elvektől vezéreltetvo fogja legfelső helyen előterjeszteni s ennek folyományaképen az indemnilási törvényben szervezett állásokat az egész birói kar közölt egyenlő, igazságos elvek szerint fogja megosztani. Eme jogos reményökben azonban a nem Budapesten, hanem Budapesttel szemben vidéken működő elsó'folyamodású birák keservesen csalódtak, mert a kinevezésekből kétségtelenül kitűnik, hogy az újonnan szervezett vagy egyébként megüresedett VI. és VII. rangosztályú és helybeli állások betöltésénél a fent körvonalazott elvekkel elleniéiben az volt a rendszer, hogy a Budapesten működő elsőfolyamodású birák legnagyobb részét még soronkívül is ki kellett nevezni a VII., illetőleg a VI. rangoszlályba s a budapesti elsőfolyamodású bíráknak ilyként történt kielégítése után került csak sor a vidéken működő bírákra. Kissé merésznek látszik ez a megállapítás, de a rangsor ós pl. az 1917 augusztus 17-én megjelent hivatalos lap alapján összeállítandó statisztikai adatok eme megállapítás helyességét kétségtelen módon bizonyossá teszik. Előrebocsátja az osztály, hogy nem a budapesii birák előmenetelét fájlalja, hanem a vidéki birák mellőzése és háttérbe szorítása az, mely őt elkeseríti, de, hogy a budapesti elsőfolyamodású bírákkal szemben a hel)i kinevezéseknél a vidéki birák eddig is állandóan mellőzésben részesültek, az évek során át szerzeit tapasztalatokból leszűrt köztudomású dolog, de megerősítik e köztudomást az 4917. évi augusztus hó 17-én közölt kinevezések azon adatai, melyek szerint 30 soronkívül kinevezett Vll-es budapesti bíróval szemben csupán 19, VH-ik rangoszlályú budapesti biró és 49 soronkívül kinevezett VIH-as budapesti biró mellett csupán 9, VHI-ik rangosztályú budapesti biró neveztetett ki rangsor szerint a VI., illetőleg VII. rangosztályba sorozott biróvá,