Bírák és Ügyészek Lapja, 1918 (9. évfolyam, 71-77. szám)

1918 / 75. szám

572 az elsőfokú birák mennyit nélkülöznek és mennyit szenvednek ? Nem halljuk a napról-napra felhangzó panaszokat vagy nincs eléggé be­látásunk ahhoz, hogy felismerjük, hogy az utolsó rizben nyújtott hadisegély összege az azóta rémesen emelkedett árakkal nincs semmi arányban s hogy ennek következtében a birák mai jövedelme a leg­közönségesebb életszükségletek fedezésére sem elégséges ? Tisztelt közgyűlés! Mi az igazgatóság tagjai azt igenis tudjuk, látjuk és átérezzük, sőt tarthatatlannak tekintjük a birák mai anyagi helyzetét és már kísérleteket is tettünk, hogy illetékes helyen ki­eszközöljük a bajok lehelő orvoslását. Erről kívánok még rövid elő­terjesztést tenni. De mindenekelőtt megjegyzem még, hogy bár a cél tekintetében nincs is köztünk eltérés, a cél elérésére szolgáló eszközöket gon­dosan kell megválasztanunk. Ha valaki, úgy mi birák nem vallhaljuk azt az elvet, hogy a cél szentesíti az eszközöket. Oly eszközöket nem választhatunk, melyek bírói palástunkon foltot ejtenének. Olyan föltol, amely nem tisztít, hanem bepiszkítaná, mert „az utca sarába vonszolná palástunkat. Az igazgatóság ezt tartotta szem előtt akkor, amikor a bírói és ügyészi kar érdekében eljárva, minden lehető módon igyekezett a bajok orvoslását megkisérleni. Erős hitem különben, hogy alfélé ki­fakadásoknak, hogy bármely eszközt meg kell ragadni, komoly birák körében jelentőséget tulajdonítani nem is lehet. Ezt közbevetve, most már áttérek közbenjáró tevékenységünk ismertetésére. Voltunk az igazságtigyminiszter 0 excellenciájánál. Előadtuk kívánalmainkat a külön birói státus szervezése és az illetmények emelése tárgyában. Biztosíthatom arról a birói és ügyészi kar min­den tagját, hogy Ő excellenciája ügyünket a legmelegebben szivén viseli, előterjesztést is lett a minisztertanácsban a birák anyagi hely­zetének javítása tárgyában, erélyesen síkra szállott mellettünk a birák különleges állásának és annak kiemelése mellett, hogy a biró, aki fontos állami érdekek védelmére van hivatva, semmiféle mellékfog­lalkozást nem űzhet. De Ő excellenciája további lépést is tett érdekünkben. Velem és a budapesti kir. ítélőtábla elnökével „együtt felkereste hivatalában a pénzügyminiszter urat s ott Tőry 0 excellenciája elsősorban s utána mi kelten kifejteltük annak szükségét, hogy a birák a külön­leges állásuk természetének megfelelő előnyökben részesüljenek s ájlandó illetményeik egyelőre legalább is megfelelő összegű személyi pótlékkal sürgősen emeltessenek. A pénzügyminiszter úr Ó excellenciája "hivatkozott ugyan az államnak közismert súlyos pénzügyi helyzetére, de egyébként jóindu­lattal logadta előterjesztéseinket, ő is belátja azt, hogy a birák s általában a köztisztviselők anyagi helyzete orvoslásra szorul s néhány intézkedést azonnal is kilátásba helyezett, ú. m.: 4. a mult évinél jelentékenyen nagyobb ruházati segélynek hala­déktalan kiutalványozását (ennek összege minden tisztviselő részére fejenként 800—1000 korona,, azonfelül a feleség és minden egyes gyermek részére külön-külön 400 korona lesz, mintegy 340 millió koronával terhelné ez meg évenként a költségvetést); • 2. az egyes beszerzési csoportoknak az eddiginél bővebb és jutányosabb ellátását; 3. a kereskedelmi miniszter úr által szervezendő ármegállapító bizottságok útján a közszükségleti cikkek árának tetemes leszállítását. Egyéb kívánalmaink teljesíthetésére nézve véglegesen nem nyi­latkozott. Hogy azonban Tőry O excellenciájának kezdeményezése nem maradt meddő: mutatja a kormány felhatalmazására legújabban meg­jelent hirlapi közlemény, mely szerint a birák működési pótlékának megállapítása már a gyakorlati megvalósítás és a részletek tárgya­lásának stádiumába lépett. Ezt O excellenciája velem, mint az egye­sület elnökével külön is közölte avégből, hogy ezt tudassam a köz­gyűléssel. Ennyire közel kívánalmaink teljesítéséhez eddig még nem állottunk. Ezeknek a kívánalmaknak előterjesztése és a megvalósíthatásuk­hoz célszerűnek mutatkozó javaslatok megvilatása a mai közgyűlés lárgya lesz. Mielőtt ehhez hozzá fognánk, megemlítem még azt is, hogy a kormány a hadigondozó hivatal útján 20,000 korona összeget bocsá­tolt az egyesület internátusainak rendelkezésére a háborúban elesett és rokkanttá vált birótársaink gyermekei javára, és végezetül legyen szabad arra kérnem a tisztelt közgyűlés minden egyes tagját, ve­zessen minket előterjesztéseink megtételénél az a tudat, .hogy birák és ügyészek és mint ilyenek esküvel megerősített kötelességünkhöz képest a jogrend őrei vagyunk, hogy állásunk méltósága és tekin­télye kötelességünkké leszi a higgadtságot, a bölcs mérsékletei és minden szenvedélyesség mellőzését, legyen ez a gyűlés méltó mi­hozzánk, mert csak ebben az esetben fog fellépésünk imponálni és a kivánt sikerre vezethetni.» (Helyeslés, taps.) Elnök: Indítványozza, hogy az eddigi szokáshoz képest 0 Fel­ségét a közgyűlés táviratilag üdvözölje s evégből a következő távirat intéztessék őfelsége kabinetirodájához: «Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület rendkívüli közgyűlésén anyagi helyzetük megbeszélése céljából összegyűlt magyar birák és ügyészek alattvalói hódolattal üdvözlik a koronás királyt, kinek ne­vében a birói hatalmat gyakorolják.*) Egyhangúlag elfogadtatott. I)r. Oswald István itélőláblaPlanácselnök utal arra a súlyos helyzetre, amelybe a birói és ügyészi kar a háború következtében beállott drágaság folytán jutott s amely kényszeríti arra, hogy szavát felemelje, mert a jelenlegi állapot nemcsak a birói kar, hanem a/ igazságszolgáltatás érdekeit is veszélyezteti. Kiemeli, hogy különösen kél dologra kell figyelmünket koncen­trálni. Az egyik a birói függetlenség, a másik, hogy a birói kar a reá bízott nagy kincset, az igazságot, meg tudja őrizni.­A birói függetlenséget ki kell építeni, meg kell erősíteni úgy erkölcsi, mint anyagi téren. A birót evégből olyan javadalmazásban kell részesíteni, hogy minden erejét, minden idejét hivatásának szen­telhesse. A birót úgy kell fizetni, hogy ne szoruljon segélyre még az állani részéről sem, mert ez veszélyeztelné a birói függetlenségei, úgy kéli fizetni, hogy mellékkeresetre ne szoruljon, mert a mellék­kereset egy rés, amelyen a bíróhoz hozzá lehet férni s amely gyanút támaszthal az Ítélkezés tisztaságával szemben. A gyanú pedig öl. Amidőn a birói kar a maga részéről különleges elbánást igényel, nem akarja lebecsülni a többi állami tisztviselő munkájának fontos­ságát és értékét, csak arra akarja a figyelmet felhívni, hogy a birói hivatás egészen más. Az állam pénzügyi helyzete nem szolgálhal okul a birói kai­kívánságának megtagadására, mert a háború az egyes társadalmi osztályokat nagy vagyonhoz juttatta, már pedig a háborúból nem lehet haszna senkinek. Ha már az áldozatokai nem lehet egyenlő­síteni, legalább az előnyöket kell lehetőleg megosztani. A háborús nyereségeknek tehát vissza kell folynia a közcél részére. Ezek előrebocsátása után előlerjeszti a budapesti osztály indít­ványát. (Lapunk más helyén közöljük.) Dr. Székács Madár közigazgatási biró úgy látja, hogy az állam rendjében zavar észlelhető, hogy a magyar birói kar válságos hely­zetbe jutott, de ennek nem a bíróság az oka, hanem az, hogy a bíróság külön érdekei a kormánynál nem találtak méltánylásra. Némák voltunk eddig s erre vezethető vissza, hogy a birói hivatás jelentősége a köztudatban elhomályosult és ez az oka annak,, hogy már magyaráznunk kell á birói függetlenségei; magyaráznunk kell, hogy a biró más, mint a többi közhivatalnok. Magyaráznunk kell, hogy a tisztviselői erény az engedelmesség, míg a biró erénye ezzel ellentélben az önállóság. A jó tisztviselő pontosan végrehajtja feletleseinek utasításait, végeredményben tehát, mivel a legfelső fokon a kormány intézkedik, a kormány rendeleteit, ellenben a jó biró függetlenül mindentől és mindenkitől, a törvény alapján saját lelkiismerete szerint itél. A tisztviselő tekintélye, ha­talma tehát a kormányhatalomból ered, míg a biró önmagából meríti azt. Innen van, hogy a közönség, ha a tisztviselő rossz, azt mondja: rossz a kormány; de ha a biró rossz ítéletet hoz, azt mondja: nincs igazság. Vagyonilag függetlenné kell tenni ennélfogva a birót, hogy tel­jesen hivatásának élhessen. Az anyagi gondokkal küzdő bírónak nem lesz helyes érzéke a külön társadalmi törekvések iránt és kérdéses, hogy most, midőn orgiákban tobzódnak a nyerészkedő semittevés által az állam testéből kihasított milliók birtokosai, hogyan fogja ér­tékelni a közönség a nyomorban sínylődő birót? Lelki nagyságot vagy élhetetlenséget lát-e a biró sanyarú hely­zetében, megközelíthetetlensége bizonyítékát látja-e abban, vagy pe­dig ép e miatt a megközelíthetőség gyanújával néz-e majd ítélete elé ? Valószínű, hogy az a társadalmi osztály, amelynek legfőbb tö­rekvése a vagyonszerzés s amely előtt a legfőbb jó a pénz, az anyagi gondokkal küzködő biróra nem fog tiszteletiéi nézni, már pedig ép a birói hivatás ériéke függ főleg attól, hogy a jogkereső közönség képes-e a birót azon az erkölcsi alapzaton látni, amelyen tényleg áll. A biró múzsája a jogtalanságon* való felháborodás képessége. Érthető tehát, ha felháborodik azon a jogtalanságon, azon a hely­zeten, amelybe az államhalalom nemtörődömsége folytán jutóit. Az a biró, aki felzúdul a mai méltatlan helyzet miatt, még biró, de ha eltompulna, ha járomba hajtaná fejét, már nem lenne biró. Az államnak léhát segítenie kell a mai tűrhetetlen helyzeten és teljesítenie kell a birói kar jogos kívánságait. Az állam szegénysége nem ok arra, hogy biráil rosszul fizesse, inert ha az állam valóban szegény, találjon olyan birói szervezetet, amely kevesebb birót igényel. Az igazságszolgáltatás is jövedelmet hoz az államnak. Ha volna külön igazságügyi bélyeg, amint van postabélyeg, könnyű szerrel megállapítható lenne, hogy az államnak nyeresége van az igazság­szolgáltatásból, már pedig a turpis causa bélyegét lehet ütni minden

Next

/
Thumbnails
Contents