Bírák és Ügyészek Lapja, 1918 (9. évfolyam, 71-77. szám)

1918 / 74. szám - A hivatali mellékjövedelem

567 Hát mivel különb és mennyivel rendelkezik jogosabbigényekkel a szellemi arisztokráciának ezen elnyomott és nyomorba taszított osztályánál a ma uralmon levő születési és pénzarisztokrácia ? Ezek pedig úsznak a reájuk nézve kedvező konjunktúrák kihasználása által szerzett földi javak hihetetlen bőségében. És ezzel szemben mit kell látnunk? Azt, hogy mi birák és ügyészek, a szellemi arisztokrácia színe-java, a legprimitívebb emberi igények kielégítésére is képtelenek vagyunk. Egyik napról tengődünk a másikig és csak azon csodálkozunk, hogy hogyan is vagyunk képesek erre a keserves vegetációra? Gondoltak-e arra az illetékes kormánytényezők, hogy a dolgozó embernek ételre is van szüksége? Hát merem állítani, hogy egy vendéglői életre kárhoztatott nőtlen kir. jegyző, biró vagy ügyésznek a havi fizetése nem elég arra, hogy abból egy fél hónapon át rendesen, kulturemberhez illő módon étkezhessék. Hát aztán hogyan élhet egy ilyen társadalmi osztálybeli egyén, ha nős és kiváltképen, ha gyermekei vannak? Egy joggyakornokról tudom, aki fél 2 órakor megtagadta a tárgyaláson való további jegyzőkönyvezést azzal az indokkal, hogy ingyenebédre jár és olt pont 2 órára meg kell, hogy jelenjen, mert különben nincsen ebédje. Aztán az ilyen meggyötört, önérzetében megszégyenített és mindenkitől megalázott fiatal emberből csuda-e, ha nem válik a hivatásának magaslatán álló komoly biró vagy ügyész? És mégis díszére válik a magyar birói és ügyészi karnak, hogy annak tagjai még a legsúlyosabb és legválságosabb időkben is megmaradtak azon a magas erkölcsi piedesztálon, ahova őket nemes és felelősségteljes hivatásuk szükségképen állította. Merem állítani, mindenki közülök buzgalommal és becsülettel teljesíti magas és komoly hivatásával járó hivatalos és emberi kötelességét. Hát tűrhető-e az, hogy az ország legmagasabb kvalifikációjával bíró és a legnagyobb szellemi nivón álló osztálya: a birói és ügyészi kar, melynek tagjaira pedig az államban a legnagyobb és legfelelősségteljesebb hivatali és társadalmi kötelezettség háramlik és akik a megtámadott jogrendet helyreállítják és az azon ejtett sérelmet megtorolják és akik Ítélkeznek az állampolgárok élete, szabadsága, becsülete és vagyona felett, az illetékes kormánykörök hibájából ilyen kétségbeejtően szomorú helyzetbe jutottak ? Hát összeegyeztethető-e ez a borzalmas anyagi állapot a birói függetlenséggel és a birói hatalom méltóságával? A birói függetlenség pedig az állam alkotmányának legnagyobb biztosítéka; a birói és ügyészi állás pedig méltóság és nem hivatal! A birói és ügyészi méltóság viselőit tehát mentesíteni kell az anyagi gondok nyomasztó terhétől, mert csak a teljes anyagi függetlenség mellett teljesítheti a biró és ügyész méltóan és igazán magas hivatását. Ezt az illetékes kormányköröknek valahára be kell lálniok és a tovább egyenesen tarthatatlan állapotot rövid időn belül kellő módon szanálniok kell!! De helyzetünkön elsősorban nekünk önmagunknak kell segíteni! Ennek csak egy sikeres módja van: egységes táborba sorakozva, a legteljesebb szolidaritás mellett küzdeni és harcolni igazságos és jogos követeléseink megvalósításáért. Igazságos és jogos küzdelmünkben velünk lesz az egész nemzet, mert minden állampolgár érzi és tudja, hogy a független és pártatlan bíróság a személy- és vagyonbiztonság legnagyobb garanciája. Küzdelmünk legyen önzetlen, szívós és a siker biztos tudatától áthatott, ne legyen jogos harcunkban soha széthúzás, megalkuvás, haladjunk egyenesen, meghátrálás és árulás nélkül azon az úton, melyet a mi követelt eszméink: a jog és igazság egyenes nyílvesszője mutatnak, és ha így, ilyen kitartással, az állásunkhoz és hivatásunkhoz illő mély komolysággal és becsülettel egy táborba szállva fogunk küzdeni: a kívánt sikert feltétlenül ki fogjuk vívni. Kívánjuk elsősorban az illetékes kormánytényezők által a Birói és Ügyészi Egyesület mindnyájunk által jól ismert régi programmjának rövid időn belül való teljes megvalósítását, mindenesetre a külön birói és ügyészi státus megalkotását és egy azonnali gyors segélyt a legsürgősebb életszükségleti és ruházati cikkek beszerezhetése céljából és pedig a nőtlenek 2500 K, a nős és családosok pedig minden családtag után még további 500 koronát kapjanak, azonkívül kérjük az áraknak a lehető és kormányrendeleti úton való leszállítását és főkép mindenesetre a további áremelkedéseknek a feltétlen megakadályozását. Jogos kívánságaink teljesítésének pénzügyi akadálya nem lehet! Különben is az erre szükséges összeg, a sok milliós háborús kiadásokhoz képest, elenyészően csekély. Meg kell jobban adóztatni a háborús konjunktúrák lelketlen kihasználóit: a sok millió boldog birtokosait és akkor mindjárt meglesz az elegendő vagyonalap. Ha pedig az illetékes kormánykörök mégis mereven megtagadnák jogos kívánságaink teljesítéséi, avagy újabb alamizsnával jönnének csak segítségünkre: úgy álljunk össze s küldöttségileg járuljunk Felséges Királyunk elé és öntsük ki a Felség magas Színe előtt elfojtott keserveinket és tárjuk fel Előtte jogos kívánságainkat és panaszoljuk el, hogy az ő nevében: «0 Felsége, a Király nevében* Ítélkező birái és eljáró ügyészei el vannak zárva a kulturemberhez illő élettől és lét— ekszisztenciájuk komoly veszedelembe jutott. Én hiszem és bízom abban, hogy Felséges Urunk, a mi jó Királyunk jogos és igazságos kívánságainkat a most jövő felelős kormánya állal azonnal teljesíttetni fogja. — Dr. Ráth-Végh István indítványára elhatározta az ülés, hogy megkeresi az elnöki tanácsot a Birák és Ügyészek Lapja rendkívüli számának kibocsátása iránt, amely szám kizárólag a birói kar gazdasági helyzetével foglalkozzék. Végül dr. Szőke József bpesti tszéki biró indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy a megválasztandó közgyűlési kiküldöttek az osztályt az összehívandó rendkívüli közgyűlésen is képviselik. A választmány rendes tagjaiul megválasztanak: dr. Andoríly Károly, dr. Botos Gyula, dr. Födi Károly, dr. Füredi Ferenc, dr. Gáli Endre, dr. Lukács Jenő, dr. Matzke Károly, dr. Pogonyi Nándor, dr. Szekeres Sándor; póttagokul: dr. Dabis Antal, dr. Ladányi Béla, dr. Keresztes Béla, dr. Tholt József, dr. Borsitzky Imre; közgyűlési kiküldőitekül: dr. Balázs Emil, -dr. Dániel Lajos, dr. Fábián Béla, dr. Fenes Ferenc, dr. Hallá Aurél, dr. Jászoly Mihály, dr. Kéry János, dr. Kovács Marcell, dr. Kozma Aladár, dr. Kőszeghy Lajos, dr. Löw Tibor, dr. Malonyai Béla, dr. Mann Hugó, dr. Mészáros Lajos, dr. Oszwald István, dr. Perényi Jenő, dr. Sehlamadinger Jenő, dr. Simay Gyula, dr. Stadler Endre, dr. Szmertnik István, dr. Szőke József, dr. Tomcsányi Zoltán, dr. Udránszky Sándor, dr. Vass Károly, dr. Werner László, dr. Wesztermayer Vidor. A hivatali mellékjövedelem. Azt szoktuk mondani, hogy kell a birói külön státus és kell a birói kar kivételes anyagi felsegílése, mert a biró materiális helyzete kedvezőtlenebb más köztisztviselő helyzeténél és pedig kedvezőtlenebb azért, mert a bírónak nincs mellékjövedelme. A tulajdonképeni «mellékjövedelmek))-kel — tehát a köztisztviselőnek a hivatali állásától független eredetű jövedelmeivel — én itt foglalkozni nem akarok, engem most kizárólag a közlisztviselőknek a hivatali mellékjárandóságai, tehát a hivatali állásából folyó, a törzsfizetésen és a lakbéren felül élvezett jövedelmei érdekelnek. Erről esik nálunk a legkevesebb szó, pedig az összehasonlítás szempontjából ezek a legbeszédesebb adatok. A hivatali mellékjárandóságok változatos kategóriájából csak épen megemlítem a működési pótlékot, a személyi pótlékot, az évenkinti jutalmakat, az esetenkint kiutaltatni szokott jutalmakat. A hivatali mellékjárandóságok közé sorolom természetesen a hivatal külön megbízásából végzett munkák külön díjazását, a bizottsági elnöki, bizottsági előadói, lapszerkeszlési járandóságokat; ide sorolom a íorgalmi vállalatoknál, pénzintézeteknél való jelenlétek, felügyeleti tevékenységek javadalmazását, tanári testületeknél a különórák díjazását. És ide kell sorolnom a napidíjakat is. A napidíjakat illetően a teljes igazság kedvéért el kell, ismernünk, hogy a háborús évek drágasága hosszabb időn keresztül lehetetlenné tette, hogy a köztisztviselő a legszerényebb igények mellett is napidíjából és útiköltségéből bármit is megtakaríthasson. Ma azonban a napidíjaknak és útiköltségeknek a közelmúltban történt méltányos rendezése után az állapot újra az, ami volt a háború előtt, az t. i., hogy különösen a szegényebb sorsú köztisztviselőnek megint csak — ((utazni kell, hogy megélhessen)). Ami már most a hivatali mellékjárandóságokat közelebbről illeti, az igazság az, hogy a legtöbb közlisztviselőnek van egyik, vagy másik címen hivatali mellékjárandósága. Ugyan állította-e csak valaha is akármelyik járási főszolgabíró, szolgabíró, járási számvevő, pénzügyigazgatósági titkár, postatitkár, hogy kiszállásai révén napidíjaiból és útiköltségeiből megtakarítani semmit nem tud ? A VIII. és VII. fizetési osztályba sorozott köztisztviselőket illetően azonban konstatálnunk kell azt, hogy bár a legtöbpnek van, kivétel nélkül mindegyiknek még sincs hivatali mellékjárandósága. De menjünk egy lépéssel tovább. Nézzük a VI. és V. fizetési osztályba sorozott köztisztviselők helyzetét a, mellékjárandóságok nézőpontjából. Ezekben a fizetési osztályokban már egy igen kategorikus igazsággal kerülünk szemlől-szembe. Ez az igazság pedig az, hogy míg a táblabírónak és a curiai bírónak egy fillér hivatali mellékjárandósága sincsen, addig a velük egy fizetési osztályba, és pedig a VI. és V. fizetési osztályba sorozott minden más köztisztviselőnek van számottevő liivatali