Bírák és Ügyészek Lapja, 1918 (9. évfolyam, 71-77. szám)

1918 / 74. szám - A hivatali mellékjövedelem

568 mellékjárandósága. A központi szolgálatban levőknek több, a külső szolgálatban levőknek rendszerint kevesebb, de végső eredményében (az esetleges egyéb természetű mellékjövedelmén kívül) kivétel nélkül mindegyiknek van számottevő hivatali mellékjárandósága. A megbizonyosodás kedvéért tessék végigpróbálni az egész közhivatali klaviatúrát; tessék megkérdezni a miniszteri tanácsost, a miniszteri osztálytanácsost, az államvasuli felügyelőt, az államvasuti főfelügyelőt, a műszaki tisztviselőket, a kincstári jogügyigazgatóság, a pénzügyigazgatóság, a főváros, a vármegye VI. és V. fizetési osztályba sorozott, vagy az illető szolgálati ágnak már régen megvalósított «külön státuszában ejonek megfelelő fizetést élvező köztisztviselőit és a tanári kar báj-melyik tagját, és ezek mind őszintén megvallják, hogy a lörzsfízetésükön és lakbérükön felül a hivatali állásukból folyó egyéb számottevő járandóságuk is van. És arra, hogy ezek a mellékjárandóságok milyen értéket képviselnek, mértéket szolgáltat az az igen jól ismert bürokrata tantétel, hogy a VI. és V. fizetési osztályban a törzsfizetés összegét megközelítő hivatali mellékjövedelem egyáltalán nem szokatlan jelenség. Állítsuk most ezzel szembe a birói kar anyagi helyzetét. A VIII. és VII. fizetési osztályban — az elsőfolyamodású bíráknál — kivételesen még akad bizonyos hivatali mellékjárandóság. A fiumei és budapesti bíráknak van személyi pótlékuk, a vizsgálóbírónak vizsgálóbírói pótléka, egyik-másik vidéki biró viszont a kiszállások révén tud valamit megtakarítani. De a táblabirónál és a curiai bírónál még ilyen igen megszorított értelemben sem lehet szó semmiféle mellékjövedelemről. Mit jelent ez? Jelenti elsősorban is azt, hogy a VIII. és VII. fizetési osztályokban a birák túlnyomó többsége, a VI. és V- fizetési osztályokban pedig a birák kivétel nélkül mind lényegesen kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint az ugyanazon fizetési osztályokban levő más köztisztviselő. Végső eredményében pedig jelenti ez azt is, hogy a birák megkülönböztetett, elszigetelt vagyoni tehetetlensége nem esetlegesség, hanem a mai közhivatali rendszerünkből folyó következetesség. Mindehhez én csak egy megjegyzést kívánok hozzáfűzni; azt, hogy a köztisztviselők fáradságosan megkeresett, tisztes mellékjövedelmét vagy bármi címen élvezett hivatali mellékjárandóságát nem irigyli senki. Mindenki tudja, hogy a magyar köztisztviselőnek minden mellékjövedelme mellett is az anyagi helyzete igen nehéz. A közlisztviselők mellékjövedelméből csak az a régi igazság következik, hogy a mellékjövedelem hiányáért a birót kárpótolni kell. Dr. Stadler Endre kir. járásbiró. Igazságügyi bélyeget! Ha az államnak és polgárainak igazságszolgáltatásra szükségük van háborús időkben is, nem menti fel az államot a háború sem az alól a kötelezettség alól, hogy birái rendes megélhetéséről gondoskodjék. Már pedig alig lehet elképzelni oly elfogult pénzügyi tehetséget, ki lehetségesnek tartaná, hogy az áraknak szédületes emelkedése mellett ma már a birói fizetés a létminimum fedezésére is elégséges volna! Hisz nagyon szerény, a valóságon jóval alul maradó becslés az, ha a legfontosabb szükségletek átlag ötszörös drágulását állapítjuk meg; így számítva pedig elsőfokú bírónak nincs annyi jövedelme, mint akinek 1914. évben 2000 koronája volt, s egy legfelsőbb bírónak nincs annyi, mint akinek ugyanekkor 4000 koronából kellett tengődnie! Elképzelte volna-e bárki is, hogy a háború előtt egy családos biró ily összegből existálhasson! Miből fedezze tehát a biró azt a kiadását, amely okvetlenül szükséges hozzá, hogy hivatását betölthesse, amely nélkül a felek jogvitáját türelemmel végighallgatni, s az élet legfontosabb kérdéseiben döntését kimondani képtelen? A feleletet rá könnyen megadhatjuk. A birói kar csekély vagyona úszik napról-napra, s mi, akik a háborún igazán nem keresünk, mi áldozzuk lel lehet mondani egész vagyonunkat az állam céljára, 100%-os vagyonadót fizetve akkor, amikor a háború meggazdagodottjai semmit sem fizetnek. Ismerjük jól az érveket, amikkel az államférfiak ezt a tűrhetetlen helyzetet a közvélemény előtt indokolgatják! A rossz pénzügyi helyzet: az állam teljesítőképességének halárai! Pedig talán, ha még oly rossz is az állam pénzügyi helyzete, mégsem igazságos azokkal fizettetni a bíráskodás költségeit, akik egész munkaerejüket, egész képességeiket is erre a célra fordítják. Nem sokkal igazságosabb volna-e, ha a rendes költségvetés keretében nincs fedezet a birák megfelelő javadalmazására, azoktól szedni be a fedezetet, akik az igazságszolgáltatás előnyeit élvezik! Mi akadálya lehet az önálló igazságügyi bélyeg behozatalának — oly illetéknek, mely nem a pénzügyi bevételek közt kerül elszámolásra s mely kizárólag azok javára fordíttatnék, akik munkájukkal rászolgálnak.. A polgári perekben szereplő felek vagyoni viszonyai ma, ritka kivételtől eltekintve, olyanok, hogy alig jelent előttük komoly terhet a pereskedés^ mérsékelt megdrágítása. Amikor a meghatalmazási bélyeg 1 korona 50 fillér minden ügyben, ugyanily összeget bátran lehetne lerovatni igazságügyi bélyegben is! S ez a bélyeg a büntető eljárásban is bálran behozható, mert hisz aki ügyvédet tud fizetni, az néhány koronát az állam érdekeire is le tud róni. A polgári ügyekben minden egyes beadványra ugyanily összegű igazságügyi bélyeg is volna ragasztandó, mint amennyi a mai bélyegilleték s a tárgyalások alkalmával a jegyzőkönyvi és ítéleti bélyeg keretében a progresszivitás a legmesszebbmenő mértékben keresztül volna vihető. Minden tárgyalásnál, pl. 1 korona a kis perekben, 5—10 korona a 10.000 koronáig terjedő perekben, — akár 100 korona a milliós perekben, mint jegyzőkönyvi bélyeg, — s az ítéleti illeték összegével arányban álló, de külön lerovandó Ítéleti illeték a meghozott Ítéletek után volna igazságügyi bélyegként lerovandó. Kétségtelen, hogy a háborús felhatalmazás alapján megfelelő kormányrendelet napok alatt kibocsájtható s a szükséges bélyegek is, melyek kizárólag az igazságügyi tárca keretében kerülnének elszámolásra, rövid ido alatt elkészíthetők s abban a percben készen van a fedezet arra, hogy a birák ne a sajátjukból, hanem az érdekelt felektől beszedett állami javadalmazásból — hozzájuk méltó módon — gondoskodhassanak önmagukról, hozzátartozójukról. Csak egy csekélyke kis jóakarat s van megfelelő megoldás. Dr. Makay Dezső kir. tvszéki biró. Rendkívüli segély. A biró anyagilag mindenkitől teljesen független legyen. Enélkül nincs ideális értelemben vett birói függetlenség. Egyéb függési viszonyba is juthat ugyan a biró, de az Ítélkezés tárgyilagosságát, a biró egyéni megbízhatóságát leginkább az anyagi függési viszony veszélyezteti. A béke idején az állam a biráiról eléggé gondoskodott. Nem volt ugyan alaptalan a gazdaságilag válságos utolsó években ismételten felhangzott általános panasz, tény azonban, hogy a fizetés a megélhetést löbbé-kevésbbé biztosította. A fölöttes hatóságok éber figyelemmel is őrködtek afelett, hogy a birói kar el ne adósodjék. Az adósság az előmenetelnek, a magasabb állásokra kinevezésnek akadálya volt. Nem kell bővebben magyarázni, mit jelentett az, ha a bíróról — különösen a vidéken — az volt a közfelfogás, hogy el van adósodva. Ez jutott az emberek eszébe akkor is, ha ítéletében jóhiszeműen tévedett. Megrendült a közbizalom vele szemben. A háború nélkülözéseit és szenvedéseit a biró éveken át emberfeletti önmegtagadással, igényei teljes lefokozásával viselte. Nem zúgolódott, nem kövelelődzött, hanem teljesen hivatásának szentelte minden erejét és idejét. Ámde tagjait a legelemibb életszükségleti tárgyak nagymérvű hiánya, azok megszerzésének rendkívüli nehézsége mindjobban elzsibbasztja, ereje fogyni kezd s az a veszély fenyeget, hogy megfelelő támogatás nélkül lassanként összeroppan, kezéből a törvénykönyv kiesik. Ha pedig a biró kidőlni kezd, a jogrend meginog, esetleg felborulással fenyeget. Ezért kell a kormányhalalomnak kellő időben és megfelelő módon gondoskodni a birák anyagi és szellemi életszükségleteinek teljes biztosításáról és kielégítéséről. A kormány, mint a hírlapok közölték, 1.100,000 K-t szavazol! meg a birák, jegyzők és joggyakornokok rendkívüli segélyeképen, amely azonban azok között lesz kiosztva, akik igazolják, hogy a rendkívüli segélyre önhibájukon kívül reá vannak szorulva. Ebből az összegből — a mintegy 4500—5000 tagból álló birói és jegyzői kar között feloszlva — egyre körülbelől 250 K jutna. Azt hiszem, ezt az összeget ma nemcsak megfelelő, de jelentős segítségnek sem lehet tartani. Néhány vízcsepp a szomjúságtól gyötöri harcosnak. De viszont hogyan lehet a biró egyéni érzékenységének felkeltése nélkül azt úgy felosztani, hogy a biró akár a biróság vezetője, akár a felettes hatósága előtt tárja fel és igazolja vagyoni helyzetéi, jelentse be adósságait slb., amikor köztudomás szerint az eladósodás az előmenetelt — nagyon helyesen — gátolja? A biróság vezetőjének magántudakozódása pedig nem annyira az igazságos felosztást, mint inkább a vezetők és a birák közölt szükséges összhang és egyetértés megzavarását eredményezné. A felosztásnak ez a módja esetleg épen azoknak nem juttat semmit, akik legjobban reá vannak szorulva. E tekintetben a közelmúlt időből elég tapasztalatot lehetett szerezni.