Bírák és Ügyészek Lapja, 1917 (8. évfolyam, 62-70. szám)

1917 / 69-70. szám - A vidéki biró

548 nagy fenséges eszmékéi, amelyekel a Birói és Ügyészi Egyesület zászlójára írt, a jövőben nemcsak hirdetni fogja, hanem érettük cselekedni is fog. Ezeket a szavakat néhány nap múlva már a lett követte, mert hisz tudjuk, hogy elsősorban Nagyméllóságodnak köszönhetjük a f. év június havában tárgyalt indemnilási javaslatnak 13. szakaszát, amely a helyi előléptetést az V. fizetési osztályig eddig nem történt mérvben fejlesztene ki és megszüntette az albirói és alügyészi állásokat. Minden okunk megvan tehát arra, hogy a legnagyobb bizalommal tárjuk fel régi sebeinket, anliqua vulnera nostra és terjesszük elő ugyancsak régi, jogos kívánságainkat. Az alábbiakban Nagyméltóságod nemcsak a kiküldött^ bizottságnak, hanem a magyar birói kar egyetemének szavát fogja hallani. Mert felhívásunk folytán a törvénytervezetre egyesületünknek csaknem valamennyi osztálya írásos véleményt terjeszlett elo. Így becses észrevételeket kaptunk a zilahi, a székelyudvarhelyi, a nyíregyházai, a szekszárdi, a székesfehérvári, a veszprémi, a lugosi, a kaposvári, a beszterczebányai, a kalocsai, a beszterczei, a gyulafehérvári, a budapesti, a pozsonyi, a máramarosszigeti, a nagyszebeni, a nagykanizsai, a pécsi, a zalaegerszegi, a soproni stb. osztályoktól, számos kii*, bíróságtól, ügyészségtől, valamint egyes bíráktól és ügyészektől is. Es bái' megállapítható, hogy ezeknek a javaslatoknak nagy többsége elismerésre méltó mérsékletet tanúsít a támasztott igények tekintetében, vannak közöttük egyes túlradikális, valamint egymásétól eltérő követelmények úgy anyagi, mint más kérdésekre vonatkozólag. Ha tehát az egyes javaslattevők nem fogják memorandumunkban megtalálni minden kívánságukat, leljék ennek okát abban, hogy ez a munkálat, mely a célszerű kompromisszumnak, kiegyenlítésnek eredménye, reális alapot akar nyújtani az igazságügyi kormánynak arra, hogy lehetőleg mindazt megvalósítsa, ami programmunkból ezidőszerint egyáltalában megvalósítható. Ezeknek előrebocsájtása után van szerencsém Nagyméltóságodnak ./• alatt tiszteletteljesen bemutatni az egyesületünk említett bizottsága által szerkesztett memorandumot. 2. * alatt Nagyméltóságodnak rendelkezésére bocsátjuk a bizottság tagjai által készített előadmányokal azzal a megjegyzéssel, hogy azokat a bizottság a memorandumban kifejlett terjedelemben tette magáévá. Végül 3 ./• alatt pártolólag bemutatjuk az igazságügyi segédhivatali tisztviselők országos egyesületének és a leiekkönyvvezetők országos egyesületének beadványait a szervezésnél leendő bölcs figyelembevétel végett.» A vidéki bíró. A vidéki élet nem kedvez a gyengébb, ellentállásra és önállóságra nem teremtett jellemnek. Az itteni élet a maga kisszerű kulturellenségeivel, szűk körre terjedő intellektuális hatásával az akaraterőt eltompítja, a szellemi kielégülés vágyát elhervasztja, a magasabb szellemi képzés elé ezer akadályt állít fel. Lassan-lassan a mindennapi egyhangú élet, bár harmonikus, de minden emelkedettség nélküli egyformasága letörölhetlennek látszó réteggel vonja be a vidéki társadalomban élő embert. Am az erős akarat, a határozott jellem, a tudnivágyó ész itt is él és fejlődik. A gondolkodás bizonyos belterjességet, sokoldalúságot nyer. Nagyeszű, sokoldalú képzettségű férfiak nagy számmal élnek sokszor valóban kisszerű környezetben. Különösen az igazságügyi pálya az, mely dúsan termeli az értékesebbnél értékesebb jellemeket, kiforrott egyéniségeket. Eltekintve a felső bíróságok természetes szelekciójától, manapság alig van alkalom arra, hogy az igazságügyi kormányzat, magasabb birói testületek közvetlen benyomások szerint nyerjenek tudomást arról a szétszórt szellemi tőkéről, melyet a vidék birói kara képvisel. Míg a fővárosi biró tehetsége, munkaképessége, képzettsége rövidebb vagy hosszabb idő alatt — de egészen bizonyosan figyelmet kelt az intézők előtt — a vidéki e tekintetben is sokkal hátrányosabb helyzetben van. A birói egyesület a kari élet, összetartozóság érzete, szociális érdekekjkielégítése szempontjából eléggé£nem dicsérhető tevékenységet fejt ki — alig ad azonban módot arra, hogy bizonyos szellemi közösség is támadhasson a birói karban. Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a vidéki birói kar tagjai sűrűbb, közvetlenebb szellemi érintkezésbe lépjenek a központi szervezettel. Módot kell adni vidéki birótársainknak, hogy hayonkint, esetleg kéthetenkint megtartandó ülések keretében előadásokat, felolvasásokat tarthassanak. Épen megfordítottját kell annak csinálni, amit a Jogászegylet pár év óta megkísérelt. Ne fővárosi nevezetességek ránduljanak le a vidéki jogásztársadalom körébe, hanem azok jöjjenek fel körünkbe. A vidéki életből sarjadzik ki az igazi törvényalkotás minden előfeltétele. A fővárosi jogász, ki folytonosan az internacionális jogszabályokat és a jogi élet egyéb jelenségeit tanulmányozza, természetszerűleg ismeretlenül halad el a fővároson kívül fekvő minden társadalmi jelenség mellett. Nagyon jól tudjuk, hogy az ország eltérő berendezkedése, műveltségi állapota, s foglalkozási különbözősége más és más érdekek kielégítését teszik kívánatossá. A társadalmi összeütközések avatott kiegyenlítője, az ítélőbíró hivatott legfőképen arra, hogy a figyelmet felhívja azokra a szükségletekre, melyek tudomása szerint az ország területén felmerültek, ő tehet elfogulatlan tanúságot arról, hogy törvényalkotások hogyan mennek át az életbe, szolgálják-e valóban az elérendő célt. Manapság, mikor a törvényalkotások sokszor nem kellő kritikai előkészítés után lépnek életbe, mikor azok hatásának utólagos méltatása is a jogszaklapok terén foghatnak helyet, fel nem becsülhető értéket jelent az egész igazságügyi közigazgatásra, sőt a helyes jogfejlődésre is, az ország különböző területén működő gyakorló birák véleményének meghallgatása a nyilvánosság ellenőrzése mellett. Számbavehető anyagi megterhelését az egyesületnek aligha jelentheti ez, ha igen, úgy talán nem lesz nehéz a szükséges fedezet előteremlése. A szükséges útiköllség mindeneseire biztosítandó. Ezzel az eljárással sok, derék, értékes és szerény gyakorló jogász kapcsolódik bele a fővárosi eszmeáramlatokba. Gondoljunk csak arra a megnyugvásra, amit sok igazságtalanul mellőzött, tévesen megítélt vagy épen teljesen félreismert tehetségnek ez szerezhet. Nagy erkölcsi értéke lesz ennek amellett, hogy utat nyithat értékes egyéniségek kibontakozására. Ma, mikor az egyesület immáron tagjai közé számítja az igazi jogásztársadalom oszlopait s legmagasabb birói testületek vezető egyéniségeit, az ily érintkezés, megismerés elhatározó lehet sok pályafutásra s a közérdeknek fel nem becsülhető nyereségét jelenti. A kartársak bírálata, tapasztalt emberismerete, tárgyilagos, ellenŐrző tekintete jobban minősít, mint bármely eljárási módszer. Az így kialakult, megállapodott vélemény elől nem térhet ki semmiféle kinevezési rendszer. A vidéki biró, a maga sokoldalúságával, erős gyakorlati érzékével jelenjen meg köztünk, adjunk neki alkalmai erre. Megnyugvást szerzünk vele és a közérdek fogja hasznát látni. Sebess Dénes. Ne\'elési segély a birák és ügyészek gyermekei részére. A m. kif. minisztérium az állami tisztviselők állal befizetett nyugdíjjárulékoknak egyrészét az 1917. évi LXV. l.-c. értelmében az állami alkalmazottak gyermekeinek nevelését előmozdító segítségek nyújtására fordíthatja. Ezzel a felhatalmazással a kormány már az elmúlt iskolaévben is élt. Lapunkban mult év nyarán tettük közzé az első pályázati hirdetményt, amelyben az igényjogosultakat jelentkezésre szólították fel. Ezidőszerint évente kb. 1.200,000 korona az az összeg, mely a nyugdíjjárulékokból befolyik. Ez az egész összeg sz.állami alkalmazottak érdekeit előmozdító jóléti intézményekre lesz fordítandó. Az eddigi terv e tekintetben az volt, hogy évről-évre fokozatos továbbfejlesztéssel a kérdéses alapot a következő célokra fogják arányos dotációval felhasználni: 1. ösztöndíjakra, 2. alsóbb tisztviselők, altisztek és szolgák belegsegélyezésére, 3. élelmezési akcióra, 4. Kerti lakások építésére stb. Az elmúlt esztendőben a most említett programmnak csak első része nyert megvalósítást, amely ösztöndíjak nyújtására vonatkozott. A fenti célok szerinti megosztás értelmében kb. 300,000 korona az az összeg, mely ösztöndíjak nyújtására volt szánva. De a szükséglet e tekintetben néhány éven áí jelentékenyen fog emelkedni azáltal, hogy azoknak az állami alkalmazottaknak gyermekei, akik az ösztöndíjat egy tanévre megkapták, ha az előírt tanulmányi előmenetelt tanúsítják, az ösztöndíjat további bejelentés nélkül évről-évre megtarthatják mindaddig, míg tanulmányaikat be nem fejezik, vagy az adományozás alapfeltételeiben változás be nem áll. Az elmúlt évben még a szétosztásra szánt összeg sem merült ki teljesen, aminek legfőbb oka bizonyára az volt, hogy az intézmény még nem váll közismertté s így nem jelentkezett kellő igényjor/osidt pályázó. A nevelési segély tárgyában kiadott 2550/1940 számú rendelet 11. §-ának intézkedéséhez képest a felosztásra szánt összeg az érdekeltek kategóriái közölt azok létszáma arányában a következőkben kontingenláltatott: Jutott volna — ha az igényjogosultak egészen kimerítik az alapot - magyarországi lisztviselőkre 63 4 %, magyarországi altisztek és szolgákra 23 6%, horvátországi tisztviselőkre 2*07%, horvátországi altisztek és szolgákra 0 93%. Ez az adat inkább a jövőre tekintettel tarthat számot érdeklődésünkre, mert mint már