Bírák és Ügyészek Lapja, 1917 (8. évfolyam, 62-70. szám)

1917 / 69-70. szám - Az Országos Birói és Ügyészi Egyesületnek előterjesztése "A birói hatalom gyakorlásáról, valamint a rendes biróságok és az ügyészségek szervezetéről" készült törvénytervezet módosítása iránt

545 jogintézményt és amellett az Ítélkezés befolyásolására adnak lehetőséget. Az ügyviteli szabályok ugyan előírják, hogy az ügybeosztás évrőlévre előre történjék, de megengedik az azon való változtatást is. Ezek a kérdések egyébként a rendes bíróságok autonómiájának megerősítésére vonatkoznak s az alábbiakban nyernek részletes kifejtést. XI. A m. kir. Curia. A legfelső bíróság minden ország jogrendének legféltettebben Őrzött kincse. Ha a bíróságoknak általában anyagilag és erkölcsileg függetleneknek, tekintélyeseknek kell lenniök, a függetlenség és a tekintély leghatalmasabb attribútumaival a legfőbb bíróságot kell felruházni. Az a mondás, hogy «Curia locula, causa finita» ne csak azt jelentse a félre nézve, hogy a Curia ítélete ellen nincs többé jogorvoslatnak helye, hanem és elsősorban jelenlse azt, hogy elhangzott az emberi lehetőségek szerint legigazságosabb és jogilag is leghelyesebb ítélet, amelyben a pervesztes fél, amennyire tőle telik, megnyughatik. Ezt a megnyugvást csak akkor keltheti a legfőbb bíróság ítélete, ha ennek tagjai teljesen függetlenek, valóban hivatottak. Mindazt a követelményt tehát, melyei a szervezeti reformmal szemben a bíróságok függetlenítése és autonómiája tekintetében támasztunk, a legfokozoltabb mértékben támasztjuk a kir. Curiára vonatkozólag. Ami mindenekelőtt a Curia elnökét illeti, javaslatunk az, hogy az 1884 : LIX. t.-c. 404. §-ának az 4884 : XXXV11I. t.-c által hatályon kívül helyezett az a rendelkezése, hogy a Curia elnöke az országbíró, hatályába visszahelyeztessék. Ehhez képest a tervezet 90. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a curiai.biró, valamint a vele egyenlő vagy nála magasabb fizetési osztályba sorozott ítélőbíró és ügyész hetvenedik évének betöltésével nyugalomba lép, a Curia elnökére nem terjesztendő ki. A kir. Curia elnöke az ország legfőbb bírája: Magyarország történelmi alapokon nyugvó, évszázadokon át fejlődölt közjogából alakult ki az országbírói méltóság, mely eltörölve nincs és nem is kívánatos, hogy ez a díszes méltóság, mely a magyar korona számos ékköveinek egyike, bármikor eltöröltessék. De sajnos, ezt a méltóságot az 4884 : XXXVIII. t.-c. rendelkezése a kir. Curia elnöki állásától elkülönítette s ezzel tartalmatlanná és értéktelenné tette, inert az országbíró most tulajdonképen nem bíró, csak a bírói nevet viseli, de a bírói hatalomnak nem részese s így méltósága puszta sallang és cifraság, míg másrészt a kir. Curia elnöki állása meg van fosztva attól a fénytől, amely addig, míg az országbírói méltósággal egybekötve volt. De ezenfelül a kir. Curia elnökének függetlensége is csorbult azzal, hogy kinevezése nem szól életfogytiglan s ennek következtében a Curia elnöke hetvenedik évének betöltésével a mindenkori kormány jóakaratú kegyes rendelkezésétől kénytelen függővé tenni azt, hogy megmaradhat-e fontos és díszes állásában, melynek betöltésére egyébként minden tekintetben méltó és alkalmas, sőt esetleg az, hogy abban továbbra is megmaradjon, az időnként változó politikai viszonyok között és a birói függetlenség érdekébén nemcsak kívánatos, de szükséges is lehet. A most kifejtett szempontok teszik megokolttá azt a javasolt rendelkezést, hogy a kir. Curia elnöke az országbíró legyen, kinevezése életfogytiglan szóljon s akarata ellenére nyugalomba helyezhető csupán a tervezet 90. §-a második bekezdésének 4. pontja esetében legyen. Az ebben az esetben követendő eljárás szabályozása a fegyelmi törvény keretébe esik, de esetleg a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvény alkalmas helyén is eszközölhető. A birói függetlenség teljes kiépítése érdekében kívánatos és szükséges annak kimondása is, hogy a kir. Curiának rangsorban legidősebb tanácselnökei (négy vagy öt) hivataluknál fogva tagjai a Főrendiháznak. A Curia tanácselnökei a legfőbb bíróság tanácsait vezetik, az elnök és a másodelnök mellett az igazságszolgáltatás legmagasabb polcán állanak, a legképzettebb, legtapasztaltabbak és legszilárdabb jellemű birák közül választatnak ki és ennélfogva visszás helyzet az, hogy míg a budapesti kir. ítélőtábla elnöke tagja a Főrendiháznak s így részese a törvényhozásnak, a kir. Curia tanácselnökei ebből teljesen kizárassanak. Az, hogy a Főrendiház tagja csak a rangban legidősebb négy vagy öt tanácselnök, nem változtat a tanácselnökök egyenlő helyzetén, mert az automatikus (minden .személyválogatás nélkül való) előlépés a Főrendiház tagjává valamennyiüknek biztosítva van. Valamennyi tanácselnöknek egyidejű részvételét a Főrendiházban azért nem tartjuk kívánatosnak, mert egyrészt a Főrendiház tagjainak ily nagymértékű szaporítása nem szükséges és mert másrészt elégséges az, ha a tanácselnököknek csak egyrésze lesz egyidejűleg törvényhozási teendőkkel is igénybe véve, végül, mert az a cél, hogy a törvényhozásban a legfőbb bíróság több tagjának tapasztalata is érvényesülhessen s így több oldalról és különböző irányokban juthasson olt a birói felfogás kifejezésre, már eléggé el van érve akkor is, ha az elnök és a másodelnök mellett még négy vagy öl curiai tanácselnök is tagja a törvényhozásnak. A lanácsjegyzők berendelésének intézménye helyes, de a vonatkozó 38. §. kiegészítendő azzal, hogy az alkalmazás és annak megszüntetése tekintetében mindenkor meg kell hallgatni a Curia elnökét és elnöki tanácsát. Mert nem szorul bővebb megokolásra, hogy a kir. Curia elnöke és elnöki tanácsa vannak elsősorban hivatva' annak megbirálására, hogy a kir. Curiánál tanácsjegyzői lennivalókra alkalmazandó birák, figyelemmel az egyes tanácsok igényeire s az alkalmazandó egyének személyes tulajdonságaira és képzettségére, erre alkalmasak-e. Ugyancsak megfelelően kibővílendő a 44. §-ban szabályozott elnöki tanácsa hatásköre. Ami mindenekelőtt a tanácsok beosztását illeti, ezt a kir. Curia elnöke a célszerűségnek, az egyes tanácsok szükségleteinek s általában az összes viszonyoknak és körülményeknek megfelelően csak úgy végezheti, ha erre nézve az egyes tanácsok vezetőit és legalább részben magukat a bírákat is meghallgatja. De az előzetes meghallgatásnál még helyesebb, inert kölcsönös tanácskozás útján kialakuló megnyugtató határozat hozatalát lehetővé tevő eljárás az, ha maga az elnöki tanács határoz a tanácsoknak minden év elején szükséges beosztása és a beosztáson évközben szükségesnek mutatkozó változtatások tekintetében. Ekként rendelkezik a német birodalmi Gerichlsvcrfassungsgeselz 63. §-a is. Az elnöki tanács hatásköre tehát ebben az irányban kibővítendő s az elnöki tanács tagjai közé felveendők a birák képviselői is. A birói függetlenség teljes kiépítésének követelménye s ezzel elválaszthatatlan kapcsolatban a birói testületek önkormányzali jogának szükséges kiterjesztése hozza magával azt, hogy az elnöki tanács hatásköre megfelelően kiterjeszlessék s hogy ne csak a tanácselnökök, hanem birák is tagjai legyenek ennek a tanácsnak. Nehogy azonban a Curián úgyis eléggé tekintélyes számú tagból álló elnöki tanács túlnagy lestület legyen, a birói testület autonómiájának fejlesztése érdekében elegendő az, ha a teljes ülés minden év elején az elnöki tanácsba két rendes és két pótlagot választ be. Az önkormányzali jog kiterjesztésének bővebb megokolásra nem szoruló szükségképeni következménye az is, hogy a fentebb jelzett módon megerősítendő elnöki tanács határozzon a felelt is, hogy az egyes birói tanácsok elnökeit akadályoztatásuk esetében állandóan melyik biró helyettesítse, továbbá az, hogy az elnöki tanácsot mindenkor meg kell hallgatni valamelyik bírónak tanácsvezetés jogával való felruházása tekintetében, valamint a kir. Curiánál a tanácselnöki és birói állások betöltésére nézve. XII. A kir. ítélőtáblák. Az 4944 : XVII. t.-c. a birói szervezet kérdésében jelentős reformot létesített, amidőn a felügyeleti jog gyakorlását középfokban, a kir. táblákra, illetve azok elnökére ruházta. A felügyeleti jog hatályosabb gyakorlása érdekében ez a reform kétségenkívül üdvös eszméket létesített, azonban nem lehet elzárkózni attól, hogy a birói függetlenség alaposabb megóvása érdekében ajánlatos a felügyelettel kapcsolatos intézkedések jogát nem kizáróan az elnök személyére ruházni, már a mai jogállapot is ily célra az elnöki tanács intézményét létesítene, ez a szerv azonban ezideig inkább mint tanácsadó testület működött, annak intézkedési jogokkal való felruházásával kétségenkívül egyik intézményes biztosítékát fogja képezni a birói függetlenségnek. A felügyeleti jog bizonyos részének erre a testületre való kiterjesztésével az elnöki tanács összeállítása reformra szorul. Az eddigi jogállapot szerint az az elnökből és a tanácselnökökből áll és csak amennyiben a tanács létszáma így ki nem került, váltak annak tagjaivá a birák rangsoruk szerint. A biró, aki az ítélkező tanácsban az elnökkel és a tanácselnökkel ugyanazon joggal bír, az igazgatás kérdésében eddig csak elvélve járt el, a bírói dignitas és az önkormányzati elvnek megvalósítása érdekében tehát célirányos annak törvénybe való kötelező iktatása, hogy az elnöki tanácsban a birói elem képviselve legyen és az elnöki tanács ezen tagjait titkos szavazás útján a kir. tábla egyeteme jelölje ki. Legcélszerűbben ngyanúgy történhetik ez, mint a fentebbi javaslat szerint a Curián, t. i. úgy, hogy a teljes ülés évenkint két rendes és két póttagot választ be áz elnöki tanácsba. Ennek hatáskörébe kell egyébként utalni éppen úgy, mint a Curián, az ítélkező tanácsok alakítását és beosztását. A kir. táblán a mai jogállapot szerint majdnem általánosságban három tagból alakulnak a tanácsok. A szóbeliségen alapuló perjog