Bírák és Ügyészek Lapja, 1917 (8. évfolyam, 62-70. szám)

1917 / 69-70. szám - Az Országos Birói és Ügyészi Egyesületnek előterjesztése "A birói hatalom gyakorlásáról, valamint a rendes biróságok és az ügyészségek szervezetéről" készült törvénytervezet módosítása iránt

546 megköveteli, hogy ezek a tanácsok állandóak legyenek s az is a bírói függetlenség eg)ik intézményes biztosítékát fogja képezni, hogy egyrészt a beosztás az elnöki tanácsra bizassék, másrészt, hogy ezen a beosztáson, sürgős esetet kivéve, változtatás eszközölhető ne legyen, az okokból nem lehet elfogadni a tárgyalás alapjául szolgáló tervezet ama rendelkezését sem, hogy az elnök a tanácsok beosztására való tekintet nélkül bármikor, bármily tanácsban elnökölhessen. Azt a tanácsot tehát, amelyben az év folyamán elnökölni kiyán, a kir. ítélőtábla elnöke maga jelölheti ki, a többi tanácsban a tanácselnökök és azok a bírák elnökölnek, akiket az elnöki tanács erre kijelöl. XIII. A kir. törvényszékek és kir. járásbíróságok. A törvénytervezel szerint a kir. Kúriát kivéve valamennyi bíróság területének és székhelyének megállapítása a minisztérium hatáskörébe tartoznék. Hogy ez a szabályozás mennyire elleniéiben áll a bírói függetlenség egyik igen lényeges kellékével: az áthelyezhcllenséggel, azt leginkább a lervezet 80. §-ának 2. pontjába fölvett rendelkezés mutatja, amely szerint bármelyik bírót akarata ellenére is a miniszter áthelyezhetne abból az okból, hogy annak a bíróságnak területét, amelynél alkalmazva van, a minisztérium megkisebbítette. A bírói függetlenség érdekében tehát szükséges úgy a kir. törvényszékekre, mint a járásbíróságokra vonatkozólag is hangsúlyozni és kiemelni azt az elvet, hogy azok területét és székhelyet, valamint azt is, hogy melyik ítélőtábla kerületéhez, illetve a járásbíróságok melyik kii-, törvényszékek kerületéhez tartozzanak, esajc a törvényhozás állapít hatja meg. Kétségtelenül előfordulhat, hogy valamely bíróság területe változtatásra szorul, mert vagy már eredetileg helytelenül történt annak megállapítása, vagy mert az idők folyamán és a körülmények változása folytán vált helytelenné az. Ámde bármelyik eset forogjon is fenn, a megfelelő intézkedés sohasem lehet olyan sürgős és halaszthatatlan, hogy indokolt lenne az intézkedési jogot a törvényhozástól elvonva a minisztériumra bízni, mert hiszen a minisztériumnak módjában áll a területváltoztatásra vonatkozó tövenyjayaslalot, ha arra valóban sürgős szükség van, az országgyűléssel sürgősei) is letárgyaltaim. A ma érvényben levő szabályok szerint a kir. törvényszék elnökét akadályoztatása esetében a rangban legidősebb törvényszéki bíró helyettesíti. Minthogy azonban az elnök akadályoztatása huzamosabb időn ál is tarthat, az elnök helyettesének kétségtelenül rendelkeznie kell azokkal a lelki tulajdonságokkal, amelyek egy birói testület vezetéséhez szükségesek. Mivel pedig pusztán a rangsor a vezetéshez való képességet meg nem adhatja, kétségtelen az is, hogy az elnök helyettesének kijelölését nem lehet egyedül a véletlenre, a rangsorra bízni, lianem a jó adminisztráció érdekében az elnök helyetlesét a törvényszék bírái közül azoknak vezelő állásra alkalmas voltukra figyelemmel kell kijelölni. Á kérdés tehát csak az lehet, hogy ez a kijelölés kire vagy kikre bizassék? Ha a szervezeti törvény a birói autonómia elvére alapíttalik, mint amely egyik legfontosabb biztosítéka a bírói függettlenségnek, az elnök helyettesének kijelölése csak valamelyik birói léstületre bizható. E szerint csak magának a törvényszéknek vagy a elettes ítélőtáblának elnöki tanácsa jöhet szóba. Az előbbi mellett szól kétségtelenül az, hogy a törvényszék elnöki tanácsa jobban ismerheti a törvényszék bíróit, ámde viszont ez a megoldás bizonyos veszélyeket is rejt magában. Ha a törvényszék elnöki tanácsára bízatnék az elnök helyettesének kijelölése, ez sok esetben pártoskodásokra, korteskedésekre s ennek következtében civakodásokra vezethetne s emellett az elnökhelyetlest bizonyos függő helyzetbe hozná azoktól a birótársaitól, akik őt kijelölték, megválasztották s akikkel szemben neki sok esetben a közérdekel kell képviselnie és érvényre juttatnia. Mindezekre való tekintettel célszerűbbnek látszik az elnök helyettesének kijelölését a kir. ítélőtábla elnöki tanácsára bízni, mert ennek is módjában áll a kerületéhez tartozó törvényszékek bíráinak egyéni tulajdonságait megismerni és mert a tábla elnöki tanácsának idevonatkozó intézkedéseit kevésbbé fogja a rokonszenv vagy ellenszenv irányítani, hanem főként és kizárólag az, hogy a kijelölt bíró a legalkalmasabbnak látszik-e az elnök helyeitesílésére. A kijelölés időtartamát pedig legcélszerűbb egy évben állapítani meg, mert ekként lehetségessé válik az esetleg tévesnek bizonyult kijelölést a következő évben módosítani és a helyettesítésre más alkalmasabb egyént keresni. A törvényszék vezetése csak úgy lehel sikeres és az elnök csak akkor vállalhat azért felelősséget, ha azokat, az intézkedéseket, amelyek az ügyforgalom ellátása és a kellő ügymenet fenntartása céljából szükségesek, a saját hatáskörében megteheti. A tanácsok számának és ügykörének megállapítása, valamint a segéd- és kezelőszemélyzet beosztása tehát kétségtelenül elnöki hatáskörbe utalandó. A bíráknak az egyes tanácsokba való beosztását azonban a mai szabályoktól eltÓrőleg a birói függetlenség biztosítása érdekében célszerű volna a birói autonóm jogkörbe utalni és az elnöki tanácsokra bízni, kivéve az ideiglenes helyettesítésekre vonatkozó eseteket, amelyek továbbra is elnöki jogkörben hagyandók. A bíró munkájának úgy mennyiségél, mint minőségét lényegesen befolyásolja ugyanis az, ha olyan ügyekkel foglalkozhatik, amelyek az ő hajlamainak, képzettségének leginkább megfelelnek. Epen az .igazságszolgáltatás érdekében szükséges léhát biztosítékokat keresni arra nézve, hogy minden egyes bíró lehetőleg arra a helyre, olyan munkakörbe állítlassék, amelyben a legjobb és legeredményesebb tevékenységet képes kifejteni. A helyes beosztás csakis a birák egyéni képességeinek ismerete alapján lehetséges, ezt pedig ismernie kell úgy az elnöknek, mint a tábla elnöki tanácsának is és pedig a tábla elnöki tanácsának jobban módjában áll a birák jogászi képzettségét megítélni és megismerni, mint a törvényszéki elnöknek, akinek sokszor nincs is alkalma a birák egy részével egy tanácsban működni. Ellenben az elnök jobban ismerheti a birák szorgalmát, megbízhatóságát és egyéb tulajdonságait. Mindezekre való tekintettel szabályként azt kellene felállítani, hogy a birák tanácsokba való beosztása és ügykörüknek kijelölésére az elnököt meg kell ugyan hallgatni, hogy tapasztalatait és véleményét közölhesse, az intézkedés jogát azonban a táblai elnöki tanács részérc kell fenntartani. Lehelne szó arról is, hogy a birák személyi beosztását, a törvényszék elnöki tanácsa intézze, ámde ezzel a megoldással szemben is ugyanazok az aggályok hozhatók fel, mint amelyekre az elnök helyettesének kijelölésével kapcsolatban rámutattunk. XIV. Perjogi reformok. Egyik legnagyobb jelentőségű biztosítéka a birói független ítélkezésnek a helyesen megalkotott perrendtartás. Ennek ma a modern perjogi tudomány korszakában nagyobb a jelentősége, mint valaha. A régi perjog tárgyalási elve nem volt egyéb, mint a felelősség átruházása a felekre és ügyvédeikre. A mai nyomozó elv, a tárgyalás vezetésének terjedt jogköre a bírót állítja előtérbe. Tehát a bíró legalább is legyen olyan képzelt, mint a felek képviselője. De tekintélye, külső megjelenésében, tudásában, a rendelkezésére adott eszközökkel való élni akarásban is legyen meg. Nem szabiul akadékoskodó ügyviteli nehézségekkel, oknélküli takarékoskodásokkal nehézségekel támasztani. A mai perrend igazán kiváló jogászi alkotás, méltán üdvözölte azl a külföldön is lelkesedéssel a szakirodalom, ám egyik sajnos hálása olt is jelentkezik, az t. i., hogy az Ítélkezést, az indokolási kötelezettség túlhajtásával merőben doktrínái* alapokra helyezte. Az ítéletek ma jobbára jogászi értekezések, melyet csak jogtudós érthet, melyek egyre jobban mutatják a való élettől való eltávolodást. Az ítélet a kommentárok véleményével, ((uralkodó nézetekkel)) akar egybehangzani. Veszedelmesen kezd a birói ilélet automatává válni, mely blanketta-formulákkal szolgáltatja az igazságot, Nem szabad így eltávolodni a gyakorlati éleitől és a társadalom felfogásától. így lassan csakugyan kivelkőzik a bíráskodás valódi jelentőségéből és bürokratizált gépezetként, lélek és etikai tartalom nélkül működik. Ki kell küszöbölni a perjognak azokat a szabályait, melyek ily irányokba terelték az ítélkezést. Az indokolási kötelesség nem azonos az értekezések gyártásával. Nem jelenti azt, hogy több évre való fejtegetésben polemizáljon esetleg tarthatatlan jogi érvelésekkel. Legyen rövid, szabatos a megokolás, az megnyugtató lesz az igazai kereső felekre nézve, ha abból a megfontoltság, tanultság, a tömörségben nyilatkozó tudás világlik ki. A peres eljárás az egész vonalon különben is egyszerűsítendő. A perek költséges volta, hosszú időtartama, nagyszáma lehetetlenné leszi a mai jogszabályok változatlan fenntartását. Ki kell itt emelnünk, hogy a mai perrendtartás túlságosan doktrínái- alapokon nagy művészetlel felépített szabályai az ország 60— 70%-át tevő őstermelő alsóbbrendű népeleni gazdasági, társadalmi és szociális érdekét nem szolgálják. A tulajdoni és zálogos perek, a nó'tartás, állalszavatosság stb. iránti perekben fölmerülő s a kis parasztot érdeklő jogviták eldöntése ugyanazon szövevényes perjogi jogvédelmi eszközök, bonyodalmas hatásköri és illetékességi szabályokon alapuló pergátló kifogások, költséges bizonyítás és mindezek folytán szükségessé váll ügyvédi képviselet tetemes költségei által megszabott keretekben bonyolódnak le, mint a nagy vagyoni gazdasági érdekekel érintő perek. A nép széles rétegei súlyosan szenvednek a költséges peres eljárás alatt. Egyszerűbbé, hozzáférhetőbbé, rövi-