Bírák és Ügyészek Lapja, 1917 (8. évfolyam, 62-70. szám)

1917 / 62. szám - A szent korona viselője - A nyugdíjazás törvényszerűségének birája

484 igazgatási bírósághoz, amely törvényes rendelkezésből folyik, hogy annak a kérdésnek a felülbírálása, hogy valamely állami alkalmazottnak végleges vagy ideiglenes nyugdíjazása a törvényben előírt feltételek betartása mellett történt-e vagy sem, a polgári bíróság hatáskörébe nem tartozik s az alól egyenesen ki van véve». Az 1912. évi LXV. t.-c. által teremlell új jogállapotban pedig a budapesti kii*, törvényszék egy nyugalomba helyezett kir. járásbirónak a nyugalombahelyezésének törvénytelenségét vitató keresetét azzal az indokolással utasította cl hatásköréből: «mert az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló és a törvény 124. §-a értelmében az itélőbirákra is kiterjedő 1912: LXV. t -e. 120. §-ának rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy az alkalmazottak nyugellátására vonatkozó összes kérdésekben az annak megállapítására hivatott közigazgatási hatóság és végsőfokon a miniszter határoz; a felhívott törvényhely harmadik bekezdésének g) pontjából pedig következik, hogy bár a második bekezdés értelmében általában helye vau a miniszter határozata ellen a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak abban a kérdésben, hogy beállollak-e a nyugalomba helyezésnek a törvényben meghatározóit előfeltételei, tehát abban a kérdésben, hogy a felperes szabályszerűen nyugdíjazlaloll-c vagy sem, még közigazgatási bírói eljárásnak sincsen helye, annál kevésbé vizsgálható felül tehát cz a tisztán az adminisztratív halóság elbírálása alá eső közigazgatási kérdés a kizárólag magánjogi jogigények elbírálására hatáskörrel bíró polgári bíróság állab. Mind a két idézett határozat a létező -jogállapot teljes félreismerésén épült lel. Mert amikor még az új nyugdíjtörvényhez adolt indokolásban maga a kormány beismeri azt, hogy a régi nyugdíjtörvény alapján történt nyugdíjazás kérdése bizonyos esetekben igenis a polgári bíróság elé tartozik, akkor azt helyes törvényértelmezéssel nem lehet vitatni, hogy a nyugdíjazás törvényszerűségének a kérdése nem tartozik a polgári bíróság hatáskörébe. Es amikor az új nyugdíjtörvényben a törvényhozás a fent ismertetett törvényelőkészítő eljárásban azon a jogállapoton nem akart változtatni, hogy a nyugdíjazás kérdése bizonyos esetekben a polgári biró döntése alá tartozik, és amikor külön intézkedés foglaltatolt az új nyugdíjtörvénybe az iránt, hogy a bírói függetlenséget megalapító 1869: IV. t.-c. és az 1871: IX. t.-c. azok a rendelkezései, amelyek szerint a biró akarata ellenére a törvényben meghatározott eseleken kívül sem nem nyugdíjazható, sem át nem helyezhető, akkor a bírói függetlenséget egyedül garantáló ennek az elvnek a sérelmével kimondani azt, hogy az a kérdés, hogy a nyugdíjazott biró nyugalombahelyezése törvényszerű volt-e vagy sem, tisztán az adminisztratív hatóság elbírálása alá eső kérdés, amely a polgári bíróság állal felül nem vizsgálható, egy olyan bírói abberració, amely vógkövetkezményeiben magát a bírói függeílenségel veszélyeztetné. Ezért nem én tartom megfelelőnek a hazai joggyakorlatban, igaz, hogy csak sporadikusan előfordult azokat a határozatokat, amelyekben a rendes bíró igyekezett kitérni annak a kérdésnek az elbírálása elől, hogy a panaszolt" cselben törvényszerű volt-e a panaszosnak nyugdíjazása vagy sem, mert a bírónak nem lehet feladata egy olyan jogállapotnak az előidézése, amelyben a szerzett jogok törvényes védelemben nem részesülhetnek és azoknak sérelme megtorlás nélkül marad. A bírónak, hacsak ettől törvényileg kifejezetten eltiltva nincs, reá kell tenni a kezét minden jogsérelemre, hatáskörébe kell vonni minden kérdést, amely valamely érdeket sért, el kell bírálni minden cselekményt, amely hatásában jogot érint. A bírónak a feladata nem az, hogy tétlenül nézze a felelőtlen intézkedést, hanem feladata az, hogy fokozza a íelelősség érzetét mindenkiben azzal, hogy annak bármilyen cselekményének törvényszerűségét elbírálásának körébe vonja. A jogállamban a jog uralmának helyt kell adni mindenki részére mindenkivel szemben. Ez a szellem hatja át a németbirodalmi bírói gyakorlatot is, amely ebben a kérdésben a mienkhez hasonló jogállapotban kifejlődött. A németbirodalmi jogállapol e tekintetben a következő: A ((Deutsches Geriehlsverfassungsgesetz vom 27. Janner 1877)) a bírói hatalomról szóló első címének 8. szakaszában azt rendeli: ((Richter können gegen ihren Willen nur kraft richterlicher Entscheidung und nur aus Grundén und unter den Formen, welche die Gesetze bestimmen, dauernd oder zeitweise ihres Amles enthoben, oder an eine andere Stelle oder in Ruhestand versetzt werden.)) Az utána következő 9. §-ában pedig még aziránt is intézkedik, hogy «wegen vermögensrechtlicher Ansprüche der Richter aus ihrem Dienstverhaltnisse, insbesonderc auf Gehalt, Wartegeld oder Ruhegehall, darf der Rechtsweg nicht ausgeschlossen werden)), amely intézkedés különösen azt célozza, hogy ellenkező esetleges rendelkezést a partikuláris törvényhozások jogköréből elvonjon. Ebben a jogállapotbán került a németbirodalmi'legfelsőbb bírósága a KReichsgerichtD abba a helyzetbe, hogy egy biró nem is nyugdíjazása, hanem csak áthelyezése törvényszerűségének a kérdésében határozzon, határozzon pedig akkor, amikor az illető bírónak illetékes fegyelmi bírósága ítélte őt áthelyezésre. Amint az B Reichsgerichtsentscheidungen in Zivilsachen új folyam 21. kötetében 233. lapon olvasható, 1909 június 25-éről Rep. III. '337 908. sz. a. kelt határozatában ebben az ügyben, amelyben egy porosz Landesgerichtsrat, aki illetékes fegyelmi bírósága által áthelyezésre és illetményeinek leszállítására Ítéltetett és emiatt jogainak fenntartásával nyugdíjazását kérte, nyugalomba helyezése után pedig illetményeinek megtérítése iránt pert tett folyamatba a rendes bíróság előtt, amely keresetével érdemben elutasította, a Reichsgericht a felülvizsgálati kérelmet elutasította azzal az indokolással: ccmit Recht hal das Berufungsgericht das Urteil des Disziplinarsenats für rechtswirksam und einer Nachprüfung im gegenwdrtigen Rechtsstreüe enlzogen erachlet». Es miután azt indokolta, hogy az 1861. évi május 24-iki az «Er\veiterung des Rechts\veges))-ről intézkedő po rosz törvény első fejezetében az állami tisztviselők illetményeiről rendelkező szabályai a bírákra is alkalmazási kell hogy nyerjenek, mert ez a törvény a németbirodalmi Gerichtsveriassungsgesetz által nincs hatályon kívül helyezve, azt a jogi álláspontját, hogy még abban az esetben is, ha a bírónak áthelyezése vagy nyugalombahelyezése fegyelmi bírósági halározatlal történt, az áthelyezés vagy nyugalombahelyezés törvénytelensége alapján az illetmények iránt indított keresel érdemi elbírálása bírói útra tartozik, a következő klasszikus indokolással okolta meg: ccDurch § 5 des Geselzes vom 24. Mai 1861 vvird der Rechtsweg nicht ausgeschlossen; seine Bestimmung steht daher mit § 9 des Gerichtsverfassungsgesetzes nicht im Widerspruch. Voraussetzung der Anwendung des § 5 dieses Gesetzes ist allerdings, sofern die Rcchtsgülligkeit der Amtsenlhebung, der Verselzung an eine andere Slelle, oder der Versetzung in den Ruhesland eines Richters in Frage steht, nach § 8 des Gerichtsverfassungsgesetzes, dass die Disziplínargerichtliche Entscheidung unter den vom Gesetze bestimmlen Formen und aus den vom Gesetze bestimmlen Griinden erlassen üt. Die hiernach den ordenllichen Gerichten bei der Entscheidung tiber die vermögensrechtlichen Ansprüche des Richters zuslehende Prüfung hat sich aber darauf zu beschranken, ob die áusseren Formen der Ente scheidung gcwahrl sind, für Preussen alsó, ob das rephtskrdftigErl:enntnis eines Disziplinarsenats vorliegt und, ob dieses Erkenntnis die I )is zlj Mnarslrafe aus einem im Gesetze bedimmten Grundé ausspricht. Jede weitere Nachprüfung des Verfahrens des Disziplinargerichtes ist ebenso ausgeschlossen, wie eine materielle Nachprüfung der Entscheidungsgründe, abgesehen selbstverslándlich von der Prüfung der Rechtsgültigkeit des angewendeten Gesetzes.» Ezek a függetlenségét mindenkitől, még a saját kartársaiból alakult fegyelmi bíróságtól is féltő német birónak önérzetes kijelentései, amelyek nem hagynak fenn kétséget azon törekvései iránt, hogy senkit semmi körülmények között, rendes birájától elvonni nem enged, és hogy a birónak a közjogi állásából törvény ellenére történt elmozdításából vagy áthelyezéséből származható magánjogi igényei felett a saját bírói hatásköréi még abban az esetben is fenn akarja tartani, ha a nyugdíjazás avagy az áthelyezés alapjául a biró illetékes fegyelmi bíróságának a határozata szolgált. Oda konkludálok tehát, ahonnét kiindultam és azt állítom feltételül, hogy abban a kérdésben, hogy az állami tisztviselő, de különösen a birónak akarata ellenére történt nyugalomba helyezése törvényszerű volt-e vagy sem, mindenképen a polgári birónak kell dönteni. Dönteni pedig nem azon az alapon, hogy a nyugdíjazás törvénytelenségére alapított, a törvényes illetmények megfizetése iránt indított kereset tárgya voltaképen a törvénytelen közjogi intézkedésből származtatott magánjogi igény, hanem azon az alapon, hogy maga a nyugdíjazás törvényszerűségének a kérdése tartozik a bírói útra. A nyugdíjazás törvénytelenségét vitató kártérítési kereset hatáskörének megállapítása kérdésében tehát nem helyes a kérdés lényegét megkerülni azzal, hogy azt vitaijuk, hogy a Pp. 2. §. 3. pontja szerint az állami tisztviselők állal hivatalos eljárásukban okozóit kár megtérítése iránt az állam ellen intézett perek a kir. törvényszékek hatásköréhez lévén utasítva, ebből is következik, hogy minden kárkövetelés mint magánjogi igény a rendes bíróság hatáskörébe tartozik — hanem szemébe keíl néznünk magának a kérdésnek és azon az alapon kell megállapítani a rendes birónak a hatáskörét, meri a nyugdíjazás törvényszerű voltának a kérdése kifejezetten nincs kivéve a rendes bíróság hatósági köréből, nem pedig azon az alapon, hogy kárkövetelés mint magánjogi igény felett mindenesetre a rendes biró van hivatva Ítélkezni. Az a kérdés pedig, hogy felülbirálhalja-e a rendes biró a nyugdíjazás törvényszerűségének a kérdését, az érdemre tartozik. Nyíltan meg kell tehát mondani, hogy igenis valamely biró vagy ügyész nyugalomba helyezése törvényszerűsége kérdésének a megvizsgálása a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Ezzel nemcsak a létező jogállapotnak megfelelően járunk el, hanem erre kötelez a birói függetlenség sértetlen megőrzése iránt fennálló kötelességünk is, Grecsák Károly.