Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 53. szám - Egyesítés. Elvitel joga. (Jus tollendi)

408 Teljes szakítást jelent az eddigi gyakorlattal a Curia az a határozata (786 914.), mely szerint a közkereseti társaság tagjának felelősségéből nem következik, hogy akár perjogi, akár anyagi jogi akadálya volna annak, hogy a társaság ellen hozott, de a taggal szemben nem végrehajtható itélet és a Kt. 88. és 125. §-a szerinti felelősség alapján a tag ellen indított perben a tag oly kifogásokat érvényesíthessen, melyeket a társaság a korábbi perben nem érvényesített és a melyek abból folyóan a taggal szemben nincsenek ilélt dolog hatályával elbírálva. Azt hiszem bizonyos tartózkodással kell fogadnunk az újítást, mint azt is, mely a kültag jogi helyzetét alaposan megváltoztatta (Curia 1201915.). E szerint ugyanis a megtámadó hitelezőre hárulna úgy annak a bizonyítása, hogy a kültag betétét nem fizette be, mint annak is, hogy a betét időközi visszaűzelés folytán csökkent. A részvényjog terén figyelemre méltó a budapesti táblának az a határozata (4687 914. sz.), mely szerint ha a részvénytársaság elsőbbségi kötvényeket nem mindjárt az alakuláskor, hanem csak később bocsát ki, az ezekre vonatkozó megállapodásokat is fel kell venni az alapszabályokba. A határozat a törvénnyel nem indokolható, miként a tábla maga is elismeri, hogy «ez így kifejezetten nincs megmondva a törvényben^, gyakorlati szempontok indokolhatóvá teszik. Érdekes és eddig a magyar judikaturában magában álló döntés (Curia 2901/915.), hogy az alapítás tárgyában hozott határozatot a részvénytársaság ellen a Kt. 174. §-a alapján indított keresetlel megtámadni nem lehet, hanem a mennyiben a részvényes az alapítóknak törvényellenes el|árása folytán károsodott, az ebből eredő magánjogi igényeit csak az alapítók ellen indítandó keresettel érvényesítheti. A határozat mindenesetre megérdemli, hogy bővebb megbeszélés tárgyát képezze. Ha a részvénytársaság a közgyűlésen elfogadott mérleg adatai szerint megállapított nyereségből a részvényest megillető nyereség jutaléknak megállapítása iránti törvényszerű közgyűlési intézkedések meglételétől birói felhívás daczára vonakodik: erre az igazgatóságnak tagjai ellen hivatalból megindítandó eljárás folyamatba télelének terhe mellett utasítható (Curia 563/914.). Ezzel a Curia megkerülte annak a kérdésnek az eldöntését, hogy a részvényest a közgyűlés állal megállapított nyereségre az alapszabályszerű osztalék erejéig hitelezői jog illcti-e vagy sem ? De vájjon czélravezető-e ez a döntés? A hivatalból megindítandó eljárás (vizsgálat) tekintetében a törvényszék függetlenül jár el a Curiának perben elfoglalt álláspontjától' (68,400?!. M. 1914. sz. rendelet 3. §-a) s így — bár nem valószínű — de megtörténhetik, hogy a törvényszék az eljárást a Curia határozata ellenére sem indítja meg, másrészt meg talán nem is az igazgatóság, hanem a közgyűlés a renitens s akkor a részvényes alig látja hasznát a Curia utasításának. A közgyűlésnek nem áll jogában többségi határozattal a jövedelem felett az alapszabálytól eltérően intézkedni (Curia 7193/915.). Hogy a Curia sem a pénzintézet saját gyakorlatát, sem a háború okozta bonyodalmat nem tekintette elégséges oknak arra, bogy az alapszabálytól való eltérést ezúttal indokoltnak találja, alig lehetne osztani. Továbbra is ragaszkodik a gyakorlat (Curia 1743'915.) eddig elfoglalt ahhoz az álláspontjához, mely szerint az alaptőke felemelésénél az alapításra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. A szövetkezeti ügyben a gyakorlat újítást nem igen vetélt fel. A tag írásbeli nyilatkozata még mindég és helyesen — sine qua nonja a tagságnak (Curia 496/914.); a szövetkezet — még az üzletrész átruházása esetén is — a tagfelvételt saját hatáskörében dönti el s így a jelentkező egyént feltéllenül nem tartozik felvenni (Curia 1946/915.). (Folytatjuk.) Dr Nitsche Győző a szabadalmi hivatal elnöke. Egyesítés. Elvitel joga. (Jus tollencli.) A bérlő a bérelt ház kertjében, udvarán gyümölcs- és díszfákat stb. ültet; a haszonbérlő a haszonbérleti ingatlanokon épületeket emel; a szerződés kötésekor a felek ezekre nem gondoltak s így nem intézkedtek a szerződésben a felől, hogy a bérlet, illetve haszonbérlel megszűnte után ezekkel a dolgokkal mi történjék. Elviheli-e azokat a bérlő, vagy a tulajdonos kívánságára visszahagyni köteles; utóbbi esetben larlozik-e a tulajdonos s ha igen, mily megtérítéssel stb. ? A felek arra hivatott egyénektől jogi tanácsol kérnek. Meg vagyok győződve, hogy a felelet legtöbbször bizonytalan, kitérő lesz és csak ritkán kapnak szabatos, határozott véleményt. De hát mi ennek az oka? hololt a kérdés oly egyszerűnek látszik, az életnek nem is valamely új alakulásai vetik felszínre; hisz az alapul szolgáló jogviszonyok már a római jog szabályozásának is tárgyai voltak. Ennek daczára nem lehet tagadni, hogy a kérdés eldöntésénél kódex hiányában nehézséggel állunk szemben, a mi jórészt annak tulajdonítható, mert a kérdésbe belejátszanak az alkotó rész jogi fogalma s különösen az egyesítésnek, mint a tulajdonszerzés egyik módjának szabályai, tehát olyan tényezők, a melyek tekintetében a különböző törvénykönyvek is több-kevesebb eltérést mulatnak. Az egyesüés-re vonatkozólag bizonyos irányokban általános érvényű jogszabály megállapítható ugyan, de a gyakorlati élet követelménye hozza magával, hogy az általános érvényű szabálynak hatálya egy és más irányban enyhíltessék s kódex, avagy kijegeczesedett birói gyakorlat hiányában épen itt találunk nehézségre. Vizsgáljuk, hogy e kérdés a polgári törvénykönyv törvényjavaslatában s ennek a képviselőház bizottsága által megállapított szövegében miként nyer megoldást.* Induljunk ki az egyesüés-re vonatkozó jogszabályból. A J. (és B. Sz.) 451. §-a szerint: «Ha több tulajdonos ingó dolgai egyesítés által egységes dolog alkotórészeivé válnak, az egységes dolog az egyesített dolgok tulajdonosainak közös tulajdonává lesz annak az ériéknek az arányában, a mely értéke a dolognak az egyesítés idejében volt. Ha az egyesített dolog egyike fődolog, ennek tulajdonosa szerzi meg az egységes dolog tulajdonát. Azt, hogy van-e fődolog és melyik az, az eset körülményei szerint az egységes dolog és az egyesített dolgok minőségének, gazdasági czéljanak és értékének figyelembe vételével kell megállapítani. Ha ingó dolgot az 1. bekezdésben meghatározott módon telekkel egyesítenek, a telek tulajdona kiierjed az ingó dologra.)) A §. értelmének kiegészítésére szolgálnak a J. 341., 342. és 343. §-ai (B. Sz. 338., 339. és 310. §-ai), melyekben az van meghatározva, hogy mit kell és illetve mit nem kell alkotórésznek tekinteni. A J. (és B. Sz.) 456. §-a szerint pedig a ki az egyesítés által jogot veszt, az pénzbeli megtérítést kövelelhet az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint. A J.-nak (és B. Sz.-nek) az egyesüés-re vonatkozó rendelkezéseiben érvényesülő egyik lényeges alapelv, hogy az egyesítés körülményei, különösen a jó- vagy rosszhiszeműség a tulajdonszerzés kérdésében figyelembe nem jönnek; azonfelül az idézett 451. §. utolsó bekezdésében érvényesülésre jut az a további alapelv, hogy a telek az ingó dolog irányában mindig fődolog. ccQni alieno fundo sedificat, alio sedificat.)) A most kiemelt alapelvektől azonban mégis van eltérés, nevezetesen a túlépílkezés eselében, a mely a J. 420. és 421. (B. Sz. 416. és 417.) §-aiban nyer szabályozást. Ha ugyanis valamely épület felállításánál a lelek tulajdonosa saját telkének határain túl épített, a nélkül, hogy szándék vagy súlyos gondatlanság terhelné, a szomszéd köteles a túlépílményt tűrni és vagy azt követelheti, hogy a túlépítmény fennállásának idején át pénzjáradékkal kártalaníttassék, vagy azt, hogy beépített telke tu/a donának átruházása fejében a telek értéke neki megtéríttessék. Ilyen esetben tehát: Qui alieno fundo sedificat, non alio sedificat. Nem köteles a szomszéd tűrni a túlépílményt, ha tiltakozott a túlépílés ellen annak megkezdése előtt vagy később ugyan, de mielőtt a túlépílés abbanhagyása a túlépílőnek aránytalanul nagy károsodásával járt volna. Ettől a szabályozástól mai birói gyakorlatunk abban különbözik, hogy a járadékkártalanítást nem alkalmazza, csak a tokekárlalanílást s következőleg, hogy a jóhiszemű túlépítő követelheti a beépített telek vagy telekrész tulajdonának kártérítés ellenében való átengedését. A J. 456. (B. Sz. 452.) §-ában az az alapelv érvényesül, hogy a jogvesztés pótlására az igazolatlan gazdagodás szabályai jönnek alkalmazásba. Az alaptalan gazdagodás mérvén túl menő igény érvényesíthető tiltott cselekmény esetében. A J. ugyan ily irányú rendelkezést (a Tervezet első szövegének 624. §-a első bekezdésében foglaltaktól eltérően) nem tartalmaz, ámde ily külön rendelkezésre nincs is szükség, mert ez okszerűleg folyik a J. 1458. §-ában foglalt abból az állaíános jogszabályból, mely szerint a ki másnak valamely jogvédte érdekét jogellenesen és vétkesen bárcsak közvetve is megsérti, az köteles a másiknak (a sértettnek) ebből eredő kárát megtéríteni. Vannak azonban bizonyos jogviszonyok, amelyek közt az új tulajdonkeletkezéshez mereven ragaszkodni nem volna czélszerű s az érlékkiegyenlílést az alaptalan gazdagodás visszatérítése nem eredményezné kellően. Ily cselekben van megengedve az elválasztás és elvitel. A törvénykönyv Tervezetének első szövege az általános yus töllendi-X is elismerte a 624. §. 2-ik bekezdésében foglalt azzal a rendelkezéssel, mely szerint a jogot veszlő fél — az ugyanott meg* A továbbiakban a törvényjavaslatot J. bellivel, ennek a képviselőházi bizottság által megállapított szövegét, pedig B. Sz. belükkel jelezzük.