Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 53. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk az elmult évben. [1. r.]

VH. évfolyam. Melléklet a ((Jogtudományi Közlöny* 1916. évi 6. számához Budapest, 1916 február 3. 53. szám. BIRAK ES ÜGYÉSZEK LAPJA Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője Felelős szerkesztő Dr. LÁNYI MÁRTON az egyesület ti lkára Kiadótulajdonos Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület Szerkesztőbizottság : dr. SCHUSTER RUDOLF a magyar kir. szabadalmi tanács elnöke, dr. DEGRÉ MIKLÓS budapesti kir. ítélőtáblai tanácselnök, dr. NIETSCHE GYŐZŐ a magyar királyi szabadalmi hivatal elnöke, dr. KOVÁCS MARCELL budapesti királyi ítélőtáblai biró, dr. MENDELÉNYI LÁSZLÓ a magyar kir. Curia elnöki tanácsosa, dr. LÁNYI MÁRTON kir. törvényszéki biró, szerkesztő. Szerkesztőség: I. Ráth György-u. 20. BZ. Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utcza 4. sz. Megjelen havonként július és augusztus kivételével. Előfizetési dij: Egész évre 6 korona. Az egyesület tagjainak ingyen jár. Kereskedelmi joggyakorlatunk az elmúlt évben. A kereskedelmi jogszolgáltatás — mint egész társadalmi életünk — máris magán viseli a háború nyomait. A háborús jogesetek a polgári jog terén ugyan nem érték még el nagy tömegben a legfelsőbb bíróságot, mindazonáltal a háború tűzcsóvája már itt-ott bevilágított kereskedelmi jogszolgáltatásunkba is. Hiszen különösen a kereskedelem volt egyike azoknak a gazdasági .faktoroknak, a melyiknek a háborúban kezdettől fogva a legnagyobb szerep jutott, természetes tehát, hogy a jogszolgáltatás terén is az eselék tömegében kifejezésre kellett hogy jusson a háború hatása is. Talán nem is annyira konkrét döntésekben, a melyek eddig csak elszórva keletkeztek, mint inkább az elvekben érezzük befolyását, a jogi világunkat is felforgató mozgalomnak. És ha igazságosak vagyunk, ez a befolyás sok tekintetben termékenyítőleg hatolt. A rideg, merev, mathematikai jogtételek enyhültek, azokat át meg át kellett gyúrnunk, hogy a viszonyokhoz képest még egyáltalán használhatókká tehessük. Mennyivel könnyebben értjük meg ma a gazdasági lehetetlenülés következményeit, mennyivel inkább hangsúlyozzuk ma az arányban nem álló károsodást, a túlságos gazdasági előnyt és hátrányt, mint a béke idejében. A háború mindent felforgató ereje erre rászoktatott. Pedig talán béke idején is sok esetben indokolt volna ennek figyelembe vétele. Talán a háború erejének köszönjük azt is, hogy a kir. Curia enyhébb gyakorlatával szemben a budapesti kir. ítélőtábla szigorú felfogása inkább dominál az üzletátruházás terén. A háború tudvalevőleg a visszaélések melegágya, de soha olyfokú üldözésnek a visszaélés kitéve nem volt, mint éppen ezekben a szigorú időkben. És ez talán helyén is van. Alig van tere a jogéletnek, a melyen annyira uralkodott az üzleti élelmesség, hogy azt ne mondjam, a jogászi furfang, mint ott, a hol a hitelezőket kellelt kijátszani. Az átvevő az 1908: LVI1. t.-cz. 1. §-a szerint csupán az átvett üzletből eredő kötelezettségekért felelős és az átvett üzlettel összefüggésben nem lévő kötelezettségek az átvevőt nem terhelik. A kir. ítélőtábla 1914. G. 342. sz. határozatában megállapította az összefüggést két üzlet között, mert az eladó az egyik üzletből gondoskodott a másiknak árúszükségletéről. Még súlyosabb a táblának abbeli döntése (1914. G. 114. sz.), mely szerint üzletátruházás forog fenn, mihelyt az üzlet folytatásának lehetősége az átvevőre nézve fennállott, közömbös lévén e mellett, hogy tényleg máskép rendelkezik az üzlettel, úgyszintén a Curiának az a határozata, hogy az üzlelátvevő felelősségét nem szünteti meg az a körülmény, hogy a megkötött és tényleg teljesedésbe ment üzletálruházási szerződést a szerződő felek utóbb megszüntették és az előbbi állapotot visszaállították (Curia Rp. 2034/915. sz.) és végül, hogy az üzletátruházás természete nem változik az által, hogy az átvevő az üzletet csak addig folytatja, a míg az üzleti vagyon értékesítve, illetve a felszámolás befejezve lesz és hogy azontúl az üzletet folytatni szándékában nincs és azt nem is folytatja (B. T. G. 1207/914. sz.). Alig tudok ezután esetet elképzelni, hogy az átvevő felelőssé ne tétessék az üzleti tartozásokért. , A fó'nök és alkalmazott közötti viszony tekintetében a kir. Ítélőtábla (1914. G. 861.) a lanonezot az iparos családtagjának mondotta ki, a kinek az üzletvezető^ részéről történt bántalmazása az üzletvezetőre nézve az Ipar T. 94. §. b) pontjának alkalmazását vonja maga után. A milyen örömmel és megnyugvással fogadhatjuk ezt a magyarázatot, viszont fenntartással kell fogadni és a konkrét eset körülményeit mérlegelni abban a határozatban (1914. G. 338.), mely szerint az alkalmazottat nem lehel arra kötelezni, hogy a főnökének bejelentelt betegségét ennek kívánságára igazolja is. , A főnök azonnali elbocsátáskor bizonyítványt tartozik adni segédjének s azt nem halaszthatja el a felmondási idő végéig (B. T. "1083/914.); a segéd betegsége vétlen balesetnek tekintendő és ez okból a főnök beteg segédjének hat héten át köteles illetményeit kiszolgáltatni s e tekintetben közömbös, hogy a segéd betegsége alkalmaztatása előtti időből származik, habár azt a segéd a munkaadóval nem is közölte (B. T. G. 1139/914.). Az elszerződés tekintetében a tábla kimondotta, hogy a segéd elszerződhetik oly időpontban, a midőn a segédnek az előbbi szolgálat felmondásához még kellő idő áll rendelkezésére (B. T. G. 1480,914.). Humánus és jogászi szempontból üdvözölnünk kell azt a világos és határozott kijelentést (B. T. P. IV. 9080 915.), mely szerint a munkaadó mindenkitől elvárható körültekintő gondossággal ügyelni köteles arra, hogy az adott szóbeli értesítés volt alkalmazottjának jövőbeli érvényesülését ne veszélyeztesse. A remuneráczió a fizetés kiegészítő részéül tekintendő és a fizetéssel egy tekintet alá esik (B. T. IV. 711/915.). Eddig tudvalevőleg a remuneráczió csak akkor volt követelhető, ha az a szolgálati szerződés megkötésekor kikölletett. A szolgálati rendtartás értelmében történik a tisztviselő alkalmazása akkor is, ha a szolgálali viszony létesítésénél a felek arra kifejezetten nem is hivatkoztak (Curia Rp. IV. 3760/915.). Nézetem szerint igen helyesen elejéi veszi ez a döntés annak a hosszú bizonyításnak, hogy a szolgálati rendtartás az alkalmazottnak megmagyaráztatok Az alkalmazott is mindenesetre tudakozódni tartozik alkalmaztatásának fellételei iránt. A társasági jogra vonatkozó döntések közül kiemelendő a Curiának az a határozata (577 914.), mely szerint az üzletvezetéssel megbízott lárstag nincsen jogosítva oly megállapodások létesítésére, mely a közkereseti társaság üzlete folytatásához rendszerint nem tartozik. A Curia megkülömbözteti ugyan a képviseleti és üzletvezetési jogot, de oly módon, hogy az félreértésre adhat okot. A határozat ugyanis azt a benyomást kelti, mintha az üzletvezetési joggal felruházott tag az üzlet folytatásához rendszerint tartozó ügyletek megkötésére fellétlenül fel volna jogosítva még abban az esetben is, ha az nem a társaság belső ügyét illeti, hanem egy harmadikkal kötött szerződésre vonatkozik. Ilyen tág értelemben a Kt. 77. §-a nem volna magyarázható, mert külömben az üzletvezetést és képviseleti jogot teljesen összezavarjuk. A társasági csőd kérdésében a budapesti tábla még mindig a Curia álláspontján áll, mely szerint a hitelező csak a társasági csődvagyon feloszlása után jut abba a helyzetbe, hogy a társaság tagjának magánvagyonából követelhessen kielégítést, ezt megelőzőleg az egyes tag a hitelezővel szemben a sortartás kifogását teheti (B. T. 2252/915.). Hogy ez lényegében a Kt. 97. §-ának alapos félreértése, azt hiszem erre nézve elégséges rámutatnunk arra, hogy a társasági tag határozottan előnyösebb helyzetbe kerül, ha a társaság ellen csődöt nyitnak, mintha a hitelező fennálló társaság ellen érvényesíti követelését, vagy ha a társaság más okból feloszlik és felszámol. Az elévülési idő kitolása azt hiszem'kevés garancziája a hitelezőnek.