Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 61. szám - A fiatalkorúak biráinak kiképzése

470 nak magasfokú büntetőjogi intelligenciát ad, még pedagógiai, főleg kriminálpedagógiai és pszichológiai, elméleti és gyakorlati kiképzésben is részesíti őket. A fiatalkorúak bíráinak speciális kiképzése csakis külön erre a célra létesítendő kriminálpedagógiai főiskolán történhetik. Azok, akik rátermettségei éreznek magukban arra, hogy a bűnöző fiatalkorúak lelki átalakításában, társadalmi megmentésének nehéz munkájában faktorként résztvegyenek; akik élethivatásul választják maguknak a bírói pályának ezt az ideálisan szép, nemes, de vesződséges, nagy türelmet, odaadást igénylő ágát: azok összes járandóságuk élvezetében, külön állami ösztöndíj adományozásával a joggyakorlati ido utolsó évét ebben a főiskolában töltenék s itt széles, alapos és mély elméleti és gyakorlati kiképzési nyernének jövendő élethivatásukra. Legkiválóbb büntetőjogászaink, filozófusaink pedagógjainkkal karöltve tanítanák itt, ebben a főiskolában a kriminálpedagógiát, a gyermekpszichológiát, a nevelési módszertanokat, a kriminológiát, a bűnelőzés módszertanát. Speciális gyermektanulmányozások, a gyermeki lélek megfigyelésének gyakorlása egészítené ki az elméleti előadásokat. A főiskolában foglalna helyei a kriminálpedagógiai laboratórium is. A főiskolában nyerne elhelyezést az abnormis jelleműeket gyógyító intézel is. A főiskola hallgatói rendszercsen eljárnának a helyi gyermekbiróságok tárgyalásaira, sőt bizonyos meghatározott ideig mindegyikük a fiatalkorúak bírája mellett teljesítene szolgálatot. Tanulmányi kirándulásokat tennének a fiú- és leányjavítóinlezetekbe, a fiatalkorúak fogházaiba. Tanulmány tárgyává tennék a gyermekmenhelyeket s a palronázs-inlézményeket. Tanulmányoznák és magukat is gyakorolnák a szakszerű környezettanulmányok készítésében. Tanulmányoznák a. próbára bocsájtotlak és a kitelepítettek életét, felügyeletét, erkölcsi gondozását. A szerzett elméleti és gyakorlati ismeretekről vizsgát tennének és diplomát kapnának. A fiatalkorúak birái kinevezésénél átmenetileg elsősorban ők jönnének figyelembe, később pedig csakis e főiskolát végzettek volnának kinevezhetők. Hogy ennek a birói kiképzésnek mily óriási és messzire kiterjedő fontossága van, azt hirtelenében felbecsülni, meghatározni sem lehel. Természetesen e reformmal egyidejűleg változnia kellene a lialalkorúak birái erkölcsi és anyagi helyzetének is; hogy e több tanulást, sok fáradságot, vesződséget, bizonyos fokú ideálizmust, nagy türelmet, önzetlenséget, magasfokú gyermek- és ügyszeretetet igénylő birói pályára szives-örömesl. tóduljanak a jogászok. I)r. Saskeöy József. IEODALOM. A kodifikáció szervezető cím alatt igen értékes tanulmány hagyta el rövid pár nappal ezelőtt a sajtót. írója Lámji Bertalan v. b. t. t. volt igazságügyminiszter. A szerző által felvetett kérdés megoldására kétségtelenül Lányi Bertalan a leghivatottabb. Mint az igazságügyminiszteriumban létesített törvényelőkészítő osztály éveken keresztül volt vezetője, számtalan esetben követendő példái szolgáltatott arra, hogy a kodiíikácionális munkálatok legkülönbözőbb vonatkozásait miképen kell egymással oly módon összhangba hozni, hogy a megalkotott törvény nemcsak az elméleti kritikát állja ki, de egyszersmind kielégítse a mindennapi élet kívánalmait is. Különösen ki keil emelni e téren a polgári törvénykönyvre vonatkozó munkálatokat, amelyeknek során úgy az első szöveg, mint a terjedelmes indokolás (6 kötet), továbbá a bírálati anyag főelőadmány (9 kötet) összegyűjtése és irodalmi feldolgozása Lányi Bertalan tevékenységéhez fűződik. A tanulmány részletesen foglalkozik a magyar kodifikáció történetével és mostani szervezetével. Különösen utal a szerző arra, hogy a lörvényelőkészílésnél három szempont játszik döntő szerepel. Az egyik a szabály alkotásának szükségessége, a másik a szabály formulázása, a harmadik a keresztülvitel lehetősége. Ehhez képest a törvényelőkészílés munkájában három tényező működik közre: a gyakorlati tapasztalás embere, másszóval az illető szak művelője, aki feltárja a szabályozás anyagál és kifejezésre juttatja a szükségesnek mutatkozó szabályozás meriloriális kívánalmát, a jogász, aki meghatározza a szabályozásnak a jogrenddel összeegyeztethető s abba szervesen beilleszthető módját és alakját, s végül a politikus, aki azt, amit a szakember szükségesnek tart, a jogász pedig jogrendszerűen inegformulázhatónak talál, a kormányzat általános iránya és azoknak a hatalmi eszközöknek szempontjából mérlegeli, amelyek segélyével a szabályozás törvényerőre emelhető és a gyakorlatban sikeresen végrehajtható. Itt tehát oly funkciókról van szó, amelyek tartalmilag lényegesen különböznek egymástól s amelyeknek összetévesztése vagy összekeverése mindenképen kerülendő, — azonban érvényrejutásuk terét nem szabad, de nem is lehet mereven elkülöníteni. A törvényelőkészítés művelete csak akkor fog feladatának megfelelni, ha megvalósítani képes a különböző lényeknek harmonikus összemú'ködésél és a különböző funkcióknak kölcsönös egymásra hatását; ez pedig csak úgy érhető el, ha közlük a formai kapcsolatnak egy neme létesül. Hogy ennek a két kívánalomnak elegei tenni lehessen, ahhoz mulhallanul szükséges a törvényelőkészítő tevékenységnek életképes organizálása. Az igazságügyminiszteriumban működő törvényelőkészítő osztály megalkotásánál az elvi koncepció az volt, hogy ez az osztály legyen közege a kodiíikáeióval kapcsolalos miniszteri intézkedéseknek és központja az igazságügyminiszlerium kodifikatoriüs tevékenységének. A tervezetek kidolgozását vagy maga a törvényelőkészítő osztály, vagy a minisztérium körén kívül álló szakféríiak, vagy végül az illető ügyekben in concrelo intézkedő társosztályok teljesítsék, de a végleges szövegezés minden esetben a törvényelőkészítő osztály közreműködésével történjék. A tervezeték a szükséghez képest előzetesen vagy észrevételezés végeit adandók ki az érdekelt szak- és érdekköröknek, vagy ezek bevonásával szaklanácskozmányban tárgyallássanak. Mimiezekre a munkálatokra vonatkozólag az összes igazgatási teendők a törvényelőkészítő osztályra háruljanak. Ide tartozik a szolgálalleljesílés kötelékének megvalósítása a lörvényelőkészitési ügyekkel foglalkozó s evégből az osztályba beosztott személyzetiéi szemben az érintkezés közvetítése a minisztérium körén kívül álló (külső) megbízottakkal szemben. Ezenkívül a törvényelőkészítő osztály feladata legyen az igazságügyi jogalkotás szügségleleil általános szempontból megfigyelni, a kodifikáció terén megoldási igénylő kérdéseket előzetes tanulmány tárgyává tenni, mindazokban az esetekben, midőn egyes tervezeteknek szaklanácskozmányban való tárgyalása válik szükségessé, ezeket a lanácskozmányokal előkészíteni, eredményeikel. (ixirozni, — s általában az összes munkálatokat, a kodifikáció egységének szempontjából fontolóra venni. Hogy mindez valóra is váljék, ahhoz szükséges volt megalkotni az előfeltételeket a kitűzött célt szolgáló gyakorlati eszközök alakjában. Ezekre nézve egyáltalán nem leheteti valamely sablont vagy szabályt előre felállítani, hanem szerény kezdetből kiindulva a tapasztalás tanulságaiból fokozatosan le kellelt szűrni a motívumokat és a többi mértékadó szempontokat a további eljárásra. — Magában véve a személyzetnek kiválasztása és beállítása sem volt amolyan egyszerű probléma, amellyé] csak úgy egy csapásra lehelen volna végezni! 13e kellett rendezni a kodifikáció segédeszközeinek — a kodifikációnális segédszolgálalnak — egész gépezetét, s ennek keretében elsősorban a nyilvántartást. Ezt kél irányban kelleti keresztülvinni. Az egyik vonatkozik a jogalkotás szubsztrálumára: a kodifikáció feladataira és szükségleteire, egyes tárgyaira és kérdéseire, azoknak az adatoknak egybegyűjtésére és rendszeresen összeállított csoportosítására, amelyek feltüntetik az egyes intézményeket gyakorlati alakulásuk vagy érvényesülésük jelen állásában és lehető fejlesztésük és újjászabályozásuk jövő irányában, — egyszóval mindarra, ami az egyes munkálatok anyagául szolgálhat. A másik vonatkozik a jogalkotás mechanizmusára : a munkálatok rendjének és főleg azoknak a munkálatoknak világlalban tartására, melyeknek megindítása közvetlen feladattá váll, a megindított munkálatok tekintetében pedig mindazoknak a mozzanatoknak tárgy- és személy-szerint csoportosított jegyzésére, amelyek feltüntetik a munka előhaladásál és alapul vagy alkalmul szolgálhatnak a munka folytonosságának biztosítására vagy a munka előhaladását gátló körülmények elhárítása végeit szükséges intézkedések meglételére. — De amit első helyen kellelt volna megemlíteni, az ügyek vitelének és kezelésének egészen más rendjét kellett a törvényelőkészítő osztályban meghonosítani, mini amilyen dívott a minisztérium többi osztályaiba tartozó ügyek ellátásánál. Az írásbeli akta- és referáda-rendszerl itt csak a legszűkebb korlátok közt és legfeljebb csak akkor lehetett alkalmazni, amikor valamely elkészítendő vagy már elkészült tervezetre nézve adminisztratív intézkedés (kormányzati intézkedés céljából való bemutalás, áttétel, felterjesztés) szüksége merült, fel, a munka mcriloriális feladatainak teljesítése folyamán azonban az érintkezés legmesszebbmenő közvetlenségét kellett megvalósítani úgy kifelé, miot befelé. Az osztály tagjai közli munkafeloszlás sem történhetett kvanlitalive, egymástól elkülönített ügydarabok kiosztásával, hanem az egyes munkafeladatok irányelvcinek előzetes megbeszélése és íixirozása után többen egyidejűleg foglalkoztak a megoldandó kérdés különböző vonatkozásainak tanulmányozásával és féldolgozásával, időközben is folytonos kontaktusban állva úgy egymással, mint, a vezetővel. •Jogi dolgozatok a Jogtudományi Közlöny ötvenéves fennállásának emlékére (1865—1915). A Jogtudományi Közlöny szerkesztősége a lap fennállásának 50 éves emlékének megörökítésére elhatározta, hogy emlékalbumot ad ki, melyben kiváló jogászainktól közöl a jogtudomány legkülönbözőbb ágaira kiterjedő tanulmányokat, Az emlékmű 767 oldal terjedelemben most hagyta el a FranklinTársulat kiadásában a sajtót és ára 18 K.— Tartalma a következő: Alföldy Ede: A perbeli bizonyítékok hitelességéről. Almási Antal: A törvényes öröklés fejlődése. Angyal Pál: Adalék az izgatás fejeze-