Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 61. szám - A fiatalkorúak biráinak kiképzése

ban a konkrét technikai kérdés megoldására, annak megértetésére, szakértői szerepre, szóval szavazói minőségben, azt hiszem, nagy hasznát vennők a kültagnak. Ugyanez intézménnyel még két másik kérdést is meg lehelne oldani. Jelenleg ugyanis akként áll a dolog, hogy az összes birák tagjai a bejelentési és a bírói osztálynak. Természetesen megesik ilyenformán, hogy ma az egyik biró bírálja felül a másiknak határozatát, holnap fordítva. Hogy ez az állapot nem valami ideális, azt hiszem magyarázatra nem szorul. Megkisérlellék ezen adminisztratív úton segíteni, de szinte leküzdhetetlen nehézségbe ütközik a létszám csekélységénél fogva. Utóvégre is egy kémiai kérdés megoldására épen olyan joggal ültetünk a tanácsba egy jogászt, mint egy építészmérnököt. Ha pedig a bejelentési osztály egy második kémikust is megkíván, a birói osztálynak már nem jut a megfelelő létszám. . Emellett gondoljuk el a technika ezer fajla ágát, mely mindegyik egy-egy teljes embert követel. Az elektrotechnikának egymagának legalább tíz olyan ágát ismerjük, amely külön-külön szakértelmet igényel. A kültagok helyes megválasztásával e kérdés, nézetem szerint, megoldható lenne különösen, ha a kültag részére megfelelő címet és anyagi kárpótlást biztosíthatnánk (napidíjat). Ugyancsak a kültaggal oldhatnánk meg a tanács és a hivatal közötti szerves kapcsolatot. Bárcsak szavazói minőségben vesz részt a kültag a hivatal ülésein, kétségtelen, hogy idő multán a szabadalmi jogba is mély bepillantást nyerne. Ha ezek a kültagok idő multán a tanácsban is helyet foglalhatnának, nézetem szerint megvolna a kellő kapcsolat a hivatal és a tanács közölt. Dr. Nitsche Győző. (Folyt, köv.) A fiatalkorúak bíráinak kiképzése. Ma már — a huszadik század elején — bizonyításra nem szoruló, vitán felül álló, elfogadott, s úgy a büntetőjogi irodalomban, mint különösen a büntető bírói gyakorlatban általánosan alkalmazott elvvé vált az, hogy a büntetés célja nem a bosszúállás, hanem a javítás. Amikor a biró a törvényi alkalmazza, amikor igazságot szolgáltat, amikor a bűnözőre a büntetést kiszabja s azt végrehajtja, akkor nem az a célja, hogy a társadalom nevében annak bosszúját kitöltse, — nem is az, hogy a bűnözést megbosszulja, hanem főleg az, hogy a bűnözőt a reá rótt büntetéssel a bűn útjáról leterelje, lelkében a bűnöző hajlamot megbénítsa, őt a társadalom hasznos tagjává tegye, tehát a tisztességes, erkölcsös, bűnkerülő, hasznos, munkás életnek megmentse. A birói Ítélet tehát javít, nevel. Ez a birói nevelés nagy általánosságban. És e javíló, nevelő munkának — bár a biró nem-, kor-, rang-, vallás- és nemzetiségre tekintet nélkül egyenlően mór az igazságból mindenkinek, — más a hatása, eredménye az élemedett, meglettkorú embernél, és ismét más a fiatalkorúaknál. Ez utóbbiaknál sokkal intenzivebb a hivatása, mivel a fiatalkorú lelke tapasztalatlan, az életet a maga teljességében még nem ismeri; szívé fogékonyabb tehát a jó szó, az intelem befogadására, lelkét még nem lehet teljesen romlottnak tekinteni a büntetőjogi erkölcstan szabályainak szoros értelmében. Vagyis a fiatalkorú lelke a birói nevelésre sokkal kedvezőbb objektum, mint az élemedettebb emberé, — akinek talán megrögzött, esetleg szenvedéllyé vált hajlamai, megcsontosodott rossz szokásai vannak, amelyekről leszoktatni már nehéz, szinte lehetetlen; akinek lelke megfürdött talán már az élet egész mocsarában ; akit magánviszonyai, környezete, anyagi élete szinte predesztinálnak az állandó bűnözésre. Mindebből pedig mi világlik ki a napnál fényesebben a maga bizonyosságában ? Kettő. Az egyik az, hogy a biró nevelési eszközének : a büntetésnek másmilyennek kell lennie a teljeskorú, és ismét másmilyennek a fiatalkorú, a gyermekded bűnözővel szemben. Az a büntetés, amely a maga szigorúságában a megrögzött, vén gonosztevőt talán visszatartaná a további bűnözéstől, a fiatalkorúval szemben alkalmazva túlságosan kegyetlen volna, s talán ellenkező hatást szülne, ellenkező eredményre vezetne. S viszont a fiatalkorúval szemben alkalmazott enyhe büntetést a teljeskorú — ha vele szemben alkalmaznék — egykedvűen fogadná, és ez talán még újabbi bűnözésre késztetné. Az első igazság tehát az, hogy amíg a teljeskorú bűnözőnél csak maga az Ítélet, a büntetés javít, nevel, mert a bűnözőt elrettenti, visszatartja az újabbi bűnözéstől; addig a fiatalkorú bűnözőknél az egész birói eljárásnak javító, nevelő, átalakító hatásúnak kell lennie. A fiatalkorú gyermekemberek jogsértő és jogveszélyeztető cselekményei igaz, hogy birói uton torlandók meg, de ez a birói eljárás inkább a nevelő, mint a biró funkciója legyen. Az erkölcs útjáról leiért, megtévelyedett fiatalkorút úgy kell kezelni mint a beteget: lelki bajából ki kell gyógyítani s nem még inkább belekergclni az erkölcsi züllés fertőjébe. íme a birói nevelés rendkívüli fontossága a gyermekvédelem szolgálatában ! íme a biró mint népnevelő ! A napnál fényesebben világlik hát ki az elmondottakból másodszor az, hogy a fiatalkorúak felett ítélkező faktor nemcsak biró, sőt elsősorban nemcsak biró, hanem nevelő is. Nemcsak jogász, hanem pedagóg is. Nemcsak a törvénykönyvet tartja kezében, hanem a pálcát is. Nemcsak birói széke van, hanem katedrája is. Nemcsak jogi ismeretekre van hát csupán szüksége, hanem a nevelési, módszertani, lélektani, különösen gyennekpsihologiai tudományokban kell alapos, mélyen szántó tudást szereznie. Nemcsak a birói eljárást kell alaposan ismernie, hanem a nevelési módszer alkalmazásában is igen nagy jártassággal kell bírnia. Mert a fiatalkorúak birájának nemcsak meg kell előznie a fiatalkorú újabbi bűnbeesését nevelői eljárásával, hanem át is kell alakítania annak lelkét: vele a rosszat, az erkölcstelent, a bűnt megutáltatnia, a jóra készségessé kell tennie ; rossz szokásairól le kell szoktatnia; lelkéből a rossz hajlamokat, vágyakat ki kell irtania. Ehhez pedig a gyermeki lélek: a gyermek" gondolat-, érzelem- és kedélyvilágának, a gyermeki szokásoknak, a gyermeki lélek ösztöneinek, hajlamainak, a fiatalkorú generáció egész nyilvános életének alapos ismeretére van szüksége. Azt a nagy célt: a bűnelőzés és a gyermeki lélek átalakításának hatalmasan nagy feladatát a fiatalkorúak bírái csakis akkor lesznek képesek a törvényhozó intenciói szerint eredményesen megoldani, ha jogi ismereteik kibővítéséül széles pedagógiai különösen kriminálpíedagogiai képzést kapnak. Még pedig nem egy rövid ideig tartó tanfolyamon, ahol elhangzó akadémikus értekezésekel hallanak csupán, amelyek anyagát már hazafelé tarló útjukban jobbadán elfelejtik; hanem rendes elméleti és gyakorlati piedagogiai oktatásban részesülnek s amíg bepillanthatnak és megismerhetik a gyermeki lélek rejtelmeit, egyúttal megismerkednek és elsajátítják a gyermeki lélek átalakításának, megjavításának, nemesítésének módozatait is. Kérdés most már az: milyen legyen, hogyan történjék a fiatalkorúak bíráinak pedagógiai kiképzése nevelői hivatásukra. Erre nagyon sokféle mód kínálkozik; de ismételjük, mind eredményeséi)!), lesz annál a mai módszernél, hogy a fiatalkorúak bírái pár hetes tanfolyamra rendeltelnek be s ott magas nívójú akadémiai fejtegetésekből, tudományos értekezésekből ismerik meg futólag nevelői hivatásuk főbb elveit, alkalmazandó módszerét. Igen primitív módja lenne a fiatalkorúak bírái pedagógiai kiképzésének az, hogyha az egyetemen a kriminál-pedagógiának külön tanszéket nyitnának s azok, akik magukban hivatoltságot éreznek arra, hogy majdan a fiatalkorúak lelki átalakításának faktorai legyenek, úgy a kriminál-pedagógiából, mint az egyetem bölcsészeti fakultásán a pszichológiából, különösen a gyermek-pszichológiából s a nevelési tantárgyakból előadásokat hallgatnának. Mi a jogászközönség jogi intelligenciája színvonalának emelése érdekében is kívánatosnak tartanok ezt, sőt a jogtudori szigorlatok alapkövetelménye gyanánt szeretnők felállítani azt, hogy a jogi tanfolyam bevégzése előtt a jelöllek ilyen irányú előadásokat hallgassanak is. De mindez a fiatalkorúak bírái pedagógiai kiképzését nem képezheti. Aki ismeri az egyetemi előadások ihallgatását^ az nagyon jól tudja, hogy ezzel a fennebb vázolt célt előbbre vinni éppen nem lehet. Ennél valamivel eredményesebb mód lenne az, hogyha a képesített középiskolai tanárok, akik tehát elméletileg és gyakorlatilag teljesen elkészüli, képzett pedagógok, szereznének büntetőjogi képzettséget s mint jogászok és pedagógok választanák élethivatásul a birói pályát, amelyen speciálisan a fiatalkorúak bíráskodásánál fungálnának. Ennek azonban két igen nehéz akadálya van. Egyrészt a tanárok kiképzése is meglehetősen egyoldalú; inkább nyelvészek, mathematikusok, természettudósok azok, mint pedagógok, mint nevelési specialisták. Inkább szaktárgyaik tanulmányozásába merülnek azok el, mint a nevelési rendszerek tanulmányozásába. Azután meg hosszú tanárjelölti tanulmányok befejezése után, diplomával a kezükben, amely nekik nyomban tisztességes exisztenciál, előkelő pozíciót biztosít, félő, hogy nagyon kevés tanár szánná rá magát arra, hogy még évekig tartó jogi tanulmányokkal is vesződjön. Akkor ennél talán még célravezetőbb mód lenne az, ha az érettségi bizonyítvánnyal egyenrangú tanítói oklevél előtt megnyitnék az egyetem kapuit s a legkiválóbb, legkitűnőbben elkészült tanítók végezzék el a jogi tanfolyamot s így készüljenek a fiatalkorúak birói élethivatására. Mindez azonban csak céltalan, haszontalan és meddő kísérlet lenne. A bűnöző fiatalkorúak lelki átalakításának társadalomtiszlíló, javító és mentő akciójától függ a jövendő társadalom erkölcsi szilárdsága, jóléte, belbékéje, boldogulása. E nagy fontosságú cél elérése érdekében mi áldozattól sem szabad visszariadni. Már pedig ezt a felbecsülhetlen fontosságú célt csakis kitűnő judiciummal rendelkező és kiváló pedagógiai készültségű birói kar segélyével lehet megvalósítani. A fiatalkorúak birái speciális kiképzésének tehát olyan móilszer mellett kell történnie, amely amellett, hogy a leendő birák-