Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 61. szám - A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat szervezete. [3. r.]

47a gában lépett a trónra, yilágrendítő események közölt száll sírba. Nagy szellemi örökséget hagy maga után. Megtanulhatják abból fejedelmek és népek, hogy a korona és nemzet együttérzésén nyugszik az államok boldogságai Sok .szenvedés nián legboldogabb időszaka volt Urunk királyunknak és nemzetünknek is, midőn a mindent megértés és mindent megbocsátás felvirágzó korszakába jutottunk. A magyar nép leikéi megértve, hagyja cl íöldi pályáját — és ezt a megértést mint a legdrágább kincsei, őrizze meg trón ós nemzet egyaránt — és teljesítse mindenki kötelességél, úgy mini Ő teljesítene. 0 a fejedelmi és emberi kötelességek nagy szimbóluma marad e nemzet éleiében és míg magyar lesz e földön, mély hódolattal és a szív legmelegebb érzésével veszi körül nagy királyunk emiékél, mely éjetforrásul fogja termékenyíteni a ríémzét jövő munkáját. Indítványozta ezután, hogy I. Ferencz József királyunk nagy történelmi korszakot jelentő felejthetetlen, kegyeletiéi őrzött emlékét jegyzőkönyvileg örökítsük meg és keressük meg a miniszterelnök ural, hogy mély gyászunkat a legmagasabb Irón előtt tolmácsolni kegyeskedjék. * /V. Juhász Andor, a budapesti kir. ítélőtábla elnöke a kir. ítélőtáblát 1910. évi november hó 26-án teljes ülésre hívta egybe, amelyen a következő beszédet tartotta : Tisztelt teljes ülés! A gyászharang hívására gyűltünk öss/.<\ hogy kegyeletteljesen megsirassuk, hogy testületileg mély megilletődéssel meggyászoljuk megdicsőült felséges urunkat és királyunkat, I. Ferenc József Ő császári és apostoli királyi Felségéi. Az emberi és a királyi szenvedésekben gazdag, az emberi és fejedelmi kötelességek teljesítésében példátlan áldásos hosszú életének és kél emberöltőt meghaladó uralkodói pályafutásának méltatása meghaladná erőinél és ennek a mi családias összejövetelünknek kereteit, hiszen az ő élele és uralkodói pályája a legújabb kor egyetemes történelme és mi nem a történetíró oknyomozó és bíráló méltatásával, hanem a magyar ember, a magyar bíró hálás, meleg érzéseivel kívánjuk kivenni részünket a felséges uralkodóház és az egész magyar nemzet mélységes bánatából. Gyászoljuk megdicsőült királyunkban azt a nagy uralkodói, aki a jóság, a türelem, a lovagiasság és a kötelességtudás nagy emberi tulajdonságaival, erényeivel felvértezve, népei iránti szereiéitől vezéreitelve, a koreszmék és irányok küzdelmeinek a tanulságait bölcsen átértve, nemzetünkét az alkotmányosság útjára és ezen az úton a kulturális és gazdasági fejlődés nem sejlett magaslatára vezette, aki megtalálta az utat a magyar nép szivéhez és párhuzamosan ható, hatalmas erőforrásokká fejlesztette a királyhííségcl és a hazaszeretetet. A magyar bírói kar kegyeletét és megillelődését fokozza annak a megfontolása, hogy az ő bölcs kormányzata alatt vált kellé a jogszolgáltatás és a közigazgatás, épült ki a] független magyar bírói szervezet, haladt és fejlődön a modern színvonal magaslaláig a polgári és a büntető igazságszolgáltatás. Emlékét kegyelettel fogjuk mindörökké megőrizni szíveinkben. indítványozom, mondja ki a lisztek teljes ülés, hogy a kir. ítélőtábla jegyzőkönyvi kifejezést ad mélységes fájdalmának és gyászának, felhatalmazza az elnököt arra, hogy a kir. Ítélőtábla hódolatteljes részvétel a m. kir. igazságügyminiszter útján a trón zsámolyához juttathassa, és gyászának külső kifejezése gyanánt a temetés és'a gyászünnep napján sem tárgyalást, sem tanácsülést nem tart. (Helyeslés.) * Dr. Félix Antal, kir. curiai bíró, a budapesti kir. törvényszék elnöke a király elhunyta alkalmából egybehívott teljes ülést a következő beszéddel nyitotta meg: Tiszteli teljes ülés! Mélységes gyász borult magyar nemzetünkre, mert jóságos öreg királyunk az élők sorából elköltözött. Gyermeki kegyeletünk a megdicsőültet szinte a halhatatlanság attribútumaival vette körül és így majdnem hihetetlennek látszik, hogy midőn szemünk a királyi trón felé fordul, ott már nem e fenséges aggastyán alakját látjuk. Tisztelt teljes ülés ! Megdicsőült királyunknak uralkodói erényeit és sikereit a történelem lógja méltatni, de arról mindannyian élő tanúbizonyságot lehelünk, hogy nagyobb szeretetben és nagyobb tiszteletben még nem részesült uralkodó, mint amilyenben istenben boldogult, dicsőséges 1. Ferenc József királyunknak része volt. Mert I. Ferenc József királyunk a becsület, a férfias, igaz lovagiasságnak megtestesülése volt, akinek szava nemcsak azért volt szent, inert királyi szó volt, hanem mert egy igaz féríi lelkületéből jött. Ezl érezte, ezt tudta minden magyar ember, ezért bízol! benne feltétlenül, ezért szerelte, lisztelte és követte őt mindhalálig és ment érte a halálba is. Királyunk élő szobra volt annak a jelszónak, hogy ccJusliüa est fundamentum regnorum»; ez hozta őt még közelebb hozzánk és teremtette még szorosabbá a kapcsolatot a királyi méltóság és a birói kar közölt, Doldogok és büszkék voltunk, hogy ettől a nagy fejedelemtől nyertük el birói megbízatásunkat és hogy ennek a nagy királynak nevében hozhattuk ítéleteinket. Nagy tehát a bánatunk is. Nagy a bánatunk és fáj a szivünk nemcsak mint honfiaknak, hanem mini a birói hatalom gyakorlóinak is. Tisztelt teljes ülés ! Indítványozom, hogy mélységes fájdalmunk nak adjunk kifejezést és örökítsük meg gyászunkat az ennek az ülésnek lefolyásáról felvett jegyzőkönyvben. A találmányi szabadalmakról szóló törvény? javaslat tervezete. (Folytatás.) Némileg még tudnók méltányolni az cselei, ha a megvonást komoly érdek igazolásától lenné függővé a tervezet. A 61. §. értelmében azonban a megvonás iránti kérelmei bárki van jogosítva előterjeszteni, tehát minden különös érdek igazolása nélkül bárki kérheti a szabadalom megvonását. Ez annyit jeleni, hogy a jogfelhasználása piaci alku tárgyát képezheti, amire segédkezet a törvényhozás nem nyújthat, különösen nálunk, ahol az állam úgynevezett közgazdasági érdekei címén a magánjogot gyakran falhoz szeretik szorítani. Más az eset a kényszerengedély kérdésében. Amennyire küzdenünk kell a megvonás ellen, olyannyira üdvözöljük a 20. §. második bekezdéséi, mely szerint ha a szabadalomtulajdonos kellő kárpótlás és biztosítás melleit is vonakodik a találmány használatát másnak átengedni, a használati engedély megadása pedig közérdekből kívánatos, ez az engedély korlátlanul vagy korlátozva, fellétlenül vagy feltételesen a szabadalmi hivatal állal kérelemre megadható. A tervezet ebbeli intézkedésével meg van oldva az a kérdés, hogy miként kerüllessék el egy-egy iparágnak bilincsbeverése, meg van oldva annak a lehetősége, hogy a találmány javítása vagy lükélelesbítése akadályba ne ütközzék, a kényszerengedély az ipari haladásnak fontos és hathatós eszköze, amely amellett a szerzett jogot kellőkép respektálja. Közérdeknek kell fennforognia, hogy a használati engedély kérhető és megadható legyen, a belföldi ipar igényei és szükségletei fogják a legtöbb cselben ezl a közérdekel megállapítani, nem pedig az egyéni önzés és chikaneria. Ilyen korlátozását a jognak ismerjük más téren is s ez helyesnek és jónak bizonyult. Nincs tehát okunk ettől tartani az iparjogvédelem terén sem. Egy észrevételem azonban mindezek dacára a tervezel ez intézkedése ellen is van. A szakasz indokolása ugyanis a kellő kárpótlást akként magyarázza, hogy a kérelmező tartozik erre nézve ajánlatot tenni, a felajánlottnál magasabb kárpótlás vagy biztosíték nem állapítható meg, úgy hogy ha a felajánlott kárpótlás vagy biztosíték nem mutatkozik elegendőnek, a szabadalmi hatóság azl nem emelheti fel, hanem kénytelen lesz a kérelmezőt elutasítani. Igaz ugyan, hogy a szerzői jog theoriája ezt így követeli, a magam részéről azonban nem tudom belátni, hogy nagyol vétenénk-c a gyakorlati élet ellen, ha a kárpótlás megállapítását a hivatalra biznók ? A kérdezett szakasz amúgy is kiegészítendő egy pótintézkedéssel, amely szerint a hivatal jogosítva van a kényszerengedélyt bizonyos cselekben, pl. ha az engedélyes nem él vele, visszavonni, nem látok tehát abban veszélyt, hogy a kárpótlás összegét a hivatal határozza meg. Ha ezl az engedélyes lúhnagasnak találja, módja van az engedélyről lemondani vagy azzal nem élni, amikor az engedély kérelemre visszavonható. Semmieselre sem maradhat a 20. §-nak első és második bekezdése együtt, bármily sorsa lesz is a megvonásnak, mert így egymás mellett azt a benyomást leszi, mintha közöltük bármi összefüggés lenne, holott ez az összefüggés nem áll fenn. A 21. §. 2. pontja szerint a szabadalom megsemmisítendő, ha a szabadalmat nem a feltalálónak vagy jogutódjának adták, s ebben az esetben (5, bekezdés) kérelemre a szabadalom megsemmisítése helyett annak a jogosítottra való átruházása mondandó ki. Azt hiszem, itt nem elégséges a megfelelő szakaszoknak zárjelben való idézése, hanem világosan ki kellene mondani, hogy a semmisségi és átruházási kérelem csak a felhívott pontok alapján képezheti elbírálás tárgyát. Ellenkező esetben a gyakorlat ezen erősen tágítani lesz hajlandó és kérdés, hogy elvi szempontból ilyen lág magyarázat helyesel helő-e? Igaz ugyan, hogy az ellenvélemény álláspontja annyiban logikus, hogy ha a feltaláló pusztán semmisségi pert indít, a hivatal kénytelen az összes vitás tulajdonjogi kérdésekel felülbírálni, hogy a