Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 60. szám - A birósági itéletek szerkezete

46tf feladat elől, de ha szeretettel csüng hivatásán, teljes igyekezettel azon kell lennie, hogy alárendelt jelentőségű munkáját a lehető legszűkebb térre szorítsa, nehogy valódi hivatásától elvonassék. Az indokolás történeii részének a terjedelmességét főképen azzal lehet mérsékelni, ha egyrészt abból kiküszöböljük mindazt, aminek az ismertetése nem okvetlenül szükséges, másrészfői pedig gondosan mellőzzük azoknak az adatoknak az indokolás történeti részében való fölsorolását, amelyek a tényállás megállapításának és a jogi döntésnek a megindokolása keretében amúgy sem maradhatnak megemlítetlenül és ily módon az ismétlés kikerülhető. Ami különösen a kereseti tényelőadást illeti, ennek a külön ismertetése rendszerint fölöslegessé válik annak a következtében, hogy a Pp. 401. §-a szerint a bíróilag megállapított tényeket külön ki kell emelni, ezeknek a lényeknek a kiemelésével pedig a kereseti tényelőadás lényeges része is többnyire ismertté válik. A biróilag megállapított tények külön kiemelésével és e lények megállapításának a megindokolásával, vagyis a bizonyítékok mérlegeléséről való beszámolással a legtöbb esetben a bizonyílásfölvétel eredményének a külön ismertetése is szükségtelenné válik. Kivételesen fordulhalnak elő esetek, amidőn annak a kimutatása végett, hogy a bizonyítékok mérlegelése útján miképen alakult ki a bírónak a tényállásra vonatkozó meggyőződése, a bizonyításfölvétel eredményének a külön ismertetése elkerülhetetlen, de rendszerint a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó művelet föltárása a bizonyílásfölvétel eredményének a külön ismertetését fölöslegessé teszi. Annak a kimutatásánál, hogy a per összes adatainak és nevezetesen a bizonyítékoknak a mérlegelése útján miképen alakult ki a lényállás megállapítására vonatkozó birói meggyőződés és hogy mily okokon alapszik a jogi döntés, a biró ne sajnálja a fáradságot és szedje össze minden ékesszólását, ellenben a keret megrajzolásánál a szűkszavúság ajánlatos, még pedig a lehető legnagyobb mértékben. A kir. Kúriának mint fölülvizsgálati biróságnak az ítéletei között most már mindig gyakrabban találkozunk olyanokkal, amelyek mintaképül szolgálhatnak arra nézve, hogy miképen kell a birói tevékenység súlypontját az indokolás történeti részéből az érdemleges részbe áthelyezni. Ezek az ítéletek gyökeresen szakítottak azzal a sokáig dívott rendszerrel, amely az ítélet indokolását annyira túltörnie annak az elmondásával, hogy mi mindent panaszolnak a felek a fölülvizsgálali kérvényekben, hogy az indokolás lényege háttérbe szorult és kellően nem érvényesülhetett. Annak a lépten-nyomon való újabb és újabb hangoztatása is szünetéiben van, hogy ezt vagy azt a tényt azért veszi a fölülvizsgálali biróság irányadónak, mert azt a felek meg nem lámadták. Ha a fölülvizsgálati biróság valamely tényt irányadónak vesz, az jogászi nyelven külön kiemelés nélkül is azt jelenti, hogy annak a megállapítása a felebbezési biróság Ítéletében szabályszerűen és jogerősen történt. Amint a kir. Kúriának említett Ítéleteiből látható, nincsen törvényes ákadálya annak, hogy a íölülvizsgálati biróság hosszadalmas bevezetés és gyakori kitérés mellőzésével egyenesen rátérjen a tárgyra és az érdemleges indokoláson kívül egyébbel ne fárassza magát és nevezetesen ne vesztegesse drága idejét és erejét céltalan szószaporílásra vagy közönséges irálygyakorlatra. A birói Ítéletnek a fölösleges terhektől való mentesítése több irányban nyújt jótékony eredményre kilátást. Mindenekekelőtt könynyebbé teszi az ilélet szerkesztését, megkönnyíti a kezelést és a kiadmányok vagy másolatok készítését, ezenkívül az irodai anyagszerek tekintetében megtakarítást eredményez, továbbá megkíméli a feleket, az ügyvédeket és a felsőbb bíróságokat értéktelen szóhalmaz elolvasásától, végül pedig azt az eléggé meg nem becsülhető célt szolgálja, hogy a bírónak több ideje és ereje maradjon az indokolás érdemleges részének minél tökéletesebb fölépítésére. Alföldi/ Ede, budapesti Ítélőtáblai biró. KÜLÖNFÉLÉK. Női továbbképző tanfolyam. Évről-évre megismétlődő tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a női középiskolák alsóbb osztályait végzett növendékei, akik a felsőbb osztályokat bármely okból nem látogatják tovább, keresik a lehetőséget, hogy kevesebb elfoglaltság és szabadabb tanterv mellett általánosabb jellegű modern továbbképzésben részesüljenek. Ezt az óhajt a szülők is osztják, mert a 4—0 középiskolát végzett fiatal leány, aki semmiféle téren nem akar specializálódni, akit azonban sem a háztartás legaprólékosabb gondjaival, sem sporttal, vagy társadalmi élettel nem lehet és nem kívánatos oly behatóan elfoglalni, hogy ez minden idejét igénybe vegye, éveket tölt el céltudatos, tervszerű szellemi munka nélkül, ami az erkölcsi nevelés szempontjából is fölöttébb káros, de meg a legtöbb leányi képtelenné teszi azon szellemi igények teljesítésére, melyeket manapság a diplomával nem biró úrileánnyal szemben is támasztunk. Mindezen tapasztalatok következtében, egyrészt a Budapesti Iparrajziskola, másrészt a Népművelő Társaság vezetőségében felmerült az a gondolat, hogy általános irányú női továbbképző tanfolyamot nyisson olyan növendékek részérc, akik az iparrajziskolába, vagy valamely felsőbb leányiskolába, leánygimnáziumba stb. jártak s esztétikai, művészeti és társadalomtudományi irányban elméletileg és gyakorlatilag óhajtják magukat továbbképezni. A fenti szempontok figyelembevételével a mult iskolai évben megtartott első tanfolyam lényegileg arra kívánt módot nyújtani, hogy a növendékek megismerkedhessenek a tudományos, művészi és ipari kultúra mindazon kérdéseivel, melyekre a középiskolai oktatás nem terjeszkedhetik ki, de amelyek ismeretét joggal elvárhatjuk minden művelt embertől. Különösen időszerűvé telte ily tanfolyam létesítését a háború. Nemcsak szentimcnlális, hanem sokszor anyagi okokból is nagyon sok nőben felébred a továbbképzés vágya. Nemcsak a tudományhoz és művészeihez való menekülés céljából, hanem arra való tekintenél is, hogy a kenyérkeresetre való ráutaltságban fokozottabb reményekkel nézhet valami kereseti alkalom elé ily tanfolyam által nyújtott általános műveltség birtokában, mint annak hiján. Az elmúlt év tapasztalatai azt a meggyőződést érlelték meg a vezetőségben, hogy e tanfolyamot a jövőben még jobban kiépítsék, új tárgyak beillesztésével kibővítsék és ama történeti szellemű fejlődést,, mely az egyes korok irodalmi, filozófiai, szociális, művészeti és ipartechnikai alkotásainak megértésére vezet, pontosan megállapított tanterv alapján két — jövőre már három — osztályúvá fejlesztett tanfolyamon közöljék. Az idei új tanévben tehát a Továbbképző Tanfolyamnak két osztálya nyilik meg. Az első évfolyam általános irányú kiegészítésére szolgál ama) ismereteknek, melyeket a növendékek a középiskolából magukkal hoznak s mintegy áthidalja a középiskolai alsóbb osztályok és a magasabb fokú esztétikai — szociális — természettudományi képzés, közt levő ürl. A tudományos alapfogalmak közlése, az egyes tárgykörök taglalása, az esztétikai szemlélet s a kézügyesség megszokása közelebb viszi a növendékeket a tanfolyam igazi céljához: az egyestörténeti-kulturális korszakok megértéséhez. A második évfolyam mindezeknek az ismereteknek a történeti fejlődés rendszerében való előadását fogja tartalmazni és pedig oly módon, hogy egy-egy kornak törekvéseit és eredményeit adná elő úgy, hogy az egyes tárgyak e részben korrespondeálnak és a növendékek egyidejűleg kapják, mintegy keresztmetszetben ugyanannak a kornak irodalmi, filozófiai, szociális, művészi és iparlechnikai ismereteit, a megfelelő szemléltető eszközök (rajzok, fényképek, vetített képek, kirándulások, stb.) igénybevételével. Az előadások részletes tervezete a következő: í. évfolyam: 1. Magyar stílusgyakorlatok. 2. Német nyelv- és stílusgyakorlatok. 3. A világtörténeti és kullurkorszakok áttekintése. 4. Filozófiai alapfogalmak. 5. Bevezető a kultúra történetébe. 6. Az etnológia és ai kuliura viszonya. 7. Természettudományi alapismeretek. 8. Fizikaii földrajz. 9. Gyakorlati esztétikai képzés. 10. Ének és zene alapfogalmai. Nem kötelező tantárgyak: Az angol és a francia nyelv kezdők számára. II. évfolyam: 1. A világirodalom főbb irányai.. 2. Művészettörténeti és stílusfejlődés. 3. Szociológia és etika. 4. a)) Az emberre vonatkozó természettudományok enciklopédiája. 4. b)) A technikai tudományok enciklopédiája. 5. Lélektan és gyermektanulmány. 6. Gyermekgondozás. 7. Egészségtan. 8. A műipari.lechnikák fejlődése: A) Bevezetés. B) Faipar. C) Fémipar. D) Ötvösipar. E) Textilipar. F) Kerámia. G) Sokszorosítóipar. (Grafika). ÍJ) Könyvkötészet. 1) Bőrdíszművesség. K) Üvegipar. 9. Bevezetés a zeneművészeibe. Nem kötelező tárgyak: Francia olvasmányok és társalgás. Angol olvasmányok és társalgás. A Női Továbbképző Tanfolyam első évfolyamára olyan növendékeket vesznek fel, akik 14-ik életévüket betöltölték és a felsőbb leányiskola, leánygimnázium vagy polgári iskola négy osztályát sikerrel elvégezték; második évfolyamára általában azokat a növendékeket veszik fel, akiknek legalább hat leányiskolái vagy leánygimnáziumi osztályról szóló bizonyítványuk van; harmadik évfolyamára azokat a növendékeket, akik a második évfolyamot elvégezték. A tanítás és a vele összefüggő munka 1916 október 16-án: kezdődik és tart 1917 május 31-ig minden hétköznapon, rendszerint' a délelőtti órákban. Az előadásokkal kapcsolatban a növendékek iparművészeli gyakorlatokat tartanak az Iparrajziskola tanműhelyeiben; műtörléneti és múzeumi látogatásokat tesznek, ipartelepeket látogatnak és szemináriumi megbeszélésekben vesznek részt. Úgy az elméleti, mint a gyakorlati tanfolyamok látogatása (a francia és angol nyelvi órák kivételével) minden növendékre kötelező. Tandíj: az egész évre 120 korona, melynek első fele a beiratkozáskor, második fele február hó 1-én fizetendő. Beiratkozni lehet szeptember hó 20-tól kezdve a Fővárosi Iparrajziskola igazgatósági irodájában (IX., Oroszlán-utca 1.). A tanfolyamra vonatkozó bármily felvilágosítást szóval vagy írásban készséggel ad az íparrajziskola igazgatósága vagy a Népművelő Társaság.