Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 60. szám - A birósági itéletek szerkezete

465 például Angliában a heringre és a tengerben levő sóra adtak szabadalmat és elesik azoknak az összes kauteláknak szükségessége, amelyekkel az immateriális jogok eredetét törvényben körülbástyázzuk. A jog korlátozása is mint minden magánjogi — tehát csak ott és annyiban foghat helyet, ahol azt a közérdek parancsolólag megköveteli. A közérdek azonban nem követeli, hogy a szabadalmi jog terén az egyént szerzett jogától megfosszuk, akkor, amikor annak hazai jogunk bármely terén még a gondolatát is visszautasítanók. Valahányszor a légbedobott azt a frázist olvassuk, hogy közgazdasági tekintetek követelik azt, gondoljunk arra, mennyivel inkább esik ilyen tekintet alá az idegenek ingatlan birtoka, a kereskedés űzése slb. Régóta nem hallottunk arról, hogy az idegenek ingatlan szerzését, kereskedés űzését valaki megkívánná tiltani, sőt nincs az a nemzetközi szerződés, amelybe azt kifejezetten fel ne vennék. Miért éppen csak a szabadalmi jog terén hangoztatnak efajta kívánalmat? A kir. privilégiumnak kísértete visszajár. Elismerem, miként említettem, hogy a közérdek megköveteli az immateriális jogok megszorítását, de ((közgazdasági tekintetek)) a közérdek fogalma alá nem vonhatók. Más elbírálás alá esik, ha az állam a megadott jog ellenében bizonyos pozitív haszonra tart igényt, mintha lakói szabadságát, szabad rendelkezését túlhosszú időre lekötni nem engedi. Azt hangoztattuk előbb, hogy a használati kényszer különösen hazánk szempontjából veszélyes. Azt hiszem, ennek kimutatása nem ütközik nehézségbe. Szabadalmi törvényünk kétségtelen célja, hogy állampolgáraink részére megszerezzük azokat az előnyöket, amelyek az immateriális jogok elismerésével járnak. Annál előnyösebb e jog, minél inkább biztosíthatjuk annak elismerését külföldön a nemzetközi szerződésekben. Már most, ha a törvényünkbe fölvesszük a gyakorlatbavételi kényszert, kétségtelen, hogy a szerződő államok ezt ugyancsak alkalmazzák velünk szemben. Az ipari szempontból háttérben álló, tőke-szegény ország lakója így feltétlenül hátrányba kerül a fejlettebb, vagyonosabb ország lakójával szemben, aki részére a kereskedelmi szerződések piacot biztosítanak még akkor is, ha a szabadalmat megvonták tőle. A nagy és erősen megalapozott iparnak nem kell attól tartania, hogy a találmányát a tőke-szegény országban kihasználják, míg az ellenkezője fellétlenül be fog következni. De hogy az úgynevezett közgazdasági tekintetek is milyen értékűek, elég rámutatnunk arra, hogy a hivatal fennállása, tehát kerek húsz év óta mindössze öt megvonási kereset indult meg és csak egyetlen egy szabadalmat vontak meg. Megjegyzem, büszkén írom le a számot, mely népünk helyes érzékét mutatja a jog iránt, még ha közgazdasági tekintetek mást követelnének is. Végül — bárhogy alakuL is az Unió a háború után — gondoljunk arra, hogy a magyar feltalálót arra fogja 22 állam kényszeríteni, hogy az általa feltalált eljárás szabadalmaztatása érdekében mind a 22 államban gyári üzemet tartson fenn. Le kell számolnunk egyszersmindenkorra a régi privilégiumok e maradványával. Már most a tervezet határozottan enyhített ugyan a közgazdasági tekintetből kövelelt ez intézkedésen azáltal, hogy a megvonást nem akkor mondja ki, ha a szabadalom tárgyát a belföldön nem állítják elő, hanem a találmányt kizárólag vagy főkép külföldön valósítják meg. Nézetem szerint ezt is el kellene hagyni és csakis a kényszerengedélyt volna szabad fenntartani.* (Folyt, köv.) Dr. Nitsche Győző. A bírósági ítéletek szerkezete. A Pp. életbelépése óta ügyvédi és birói körökben gyakran kerül szóba, még pedig panaszképen, a birói ítéletek terjedelmessége. Amíg az Ítélet olvasásánál az indokolás érdemleges részéhez eljutunk, valóságos szóáradaton kell átvergődnünk, úgy hogy figyelmünk többnyire már kifárasztoltá válik akkor, amidőn legéberebbnek kellene lennie. A terjedelmesség következményeként az is előfordul, hogy az ítéletnek épen annál a részénél, ahol az érdemleges indokolásra kerül a sor, az indokoláson az ellankadás tünetei észlelhetők, holott leginkább itt volna szükség élénk szellemi tevékenység kifejtésére. Aziránt nincs kétség, hogy az ítéletek terjedelmessége a Pp. szabályaival kapcsolatos, csak az lehet kérdéses, hogy a terjedelmesség a szabályok hű követésén, vagy pedig félreértésén alapszik-e ? Most ne vitatkozzunk arról, helyesen állapítja-e meg a Pf>., hogy mit kell az Ítéletnek tartalmaznia, csak annak a tisztázására szorít* Keresk. Jog. 1916. 17 18. sz. kőzzünk, hogy a Pp. szabályainak a helyes alkalmazása mellett kikerülhetetlen-e a terjengősség ? Az Ítélet lerjedelmességének az előidézéséhez elsősorban az a körülmény járul hozzá, hogy az indokolásba a tárgyalás menetének a leírását is bele szokták foglalni. így a többi között az ítélet olvasásánál rendszerint nem kerülhetjük ki annak a megismerését, hogy felperesnek a tárgyaláson előterjesztett keresete megegyezik a keresetlevél tartalmával, az alperes érdemleges ellenkérelmét a tárgyalási jegyzőkönyvhöz meliékelt iratból fölolvasta, a felek az ügy érdemében tárgyaltak, a bizonyításfölvételre megtették észrevételeiket és ismertették előkészítő irataik tarlalmát, a felebbezési eljárásban a felek előadlák a megtámadott ítéletet és az Ítéletei megelőző határozatokat indokolásukkal együtt, valamint az első bíróság előtt lefolyt tárgyalás és bizonyításfölvétel eredményéi stb. Kétségtelen, hogy hiba volna, ha ezek a megállapítások a jegyzőkönyvből kimaradnának, de hogy mi keresnivalójuk van az ítéletben, erre a kérdésre bajos megnyugtató magyarázatot adni. Azok a szabályok (Pp. 401. §.), amelyek meghatározzák, hogy az ítéletnek mit kell tartalmaznia, nem igazolják azoknak az eljárását, akik az ilélet indokolásába a tárgyalás menetének a leírását is belefoglalják. A Pp. megköveteli ugyan a kereseti vagy felebbezési kérelemnek és ellenkérelemnek az ítélet indokolásában való ismertetését, de ha az itélel indokolásában közelebbi megjelölés nélkül kérelemről és ellenkérelemről beszélünk, ez jogászi nyelven nem jelenthet más kérelmei és ellenkérelmet, mint olyant, amely a Pp. értelmében egyedül lehet az ítélethozatalnál irányadó, vagyis amelyei a Pp.-nek megfelelő módon szabályszerűen terjesztettek elő és ennélfogva már emiatt is kár az ítéletben szót vesztegetni arra, hogy a kérelem és ellenkérelem előterjesztése milyen módon történt. Különben ha mindemellett mégis kételye támadhatna valakinek arra nézve, hogy a törvényben előírt alakszerűségeket megtarlották-e, s hogy azok milyen eredménnyel jártak, arravaló a tárgyalási jegyzőkönyv, hogy felvilágosításul és bizonyítékul szolgáljon. A tárgyalás menetének a leírása szempontjából az ítélet vagy azt tartalmazza, amit a tárgyalási jegyzőkönyv és ebben az cselben nem pótol hiányt, hanem fölösleges, vagy az is előfordulhat, hogy az ítélet eltér a tárgyalási jegyzőkönyv tartalmától és ebben az esetben úgyis a jegyzőkönyv az irányadó (Pp. 249., 402. és 534. §.). A kizárólag a jegyzőkönyvbe tartozó adatoknak az ítéletbe való átplántálása egyértelmű a tárgyalási jegyzőkönyv létjogosultságának a tagadásával, már pedig a tárgyalási jegyzőkönyv a Pp. egész rendszerének egyik talpköve gyanánt szerepel. Az ítélet bőbeszédűsége abban is nyilvánul, hogy az indokolás folyamán a kereseti tényelőadásnak az unalmasságig menő ismételgetésével találkozunk. Az ismétlés többnyire úgy történik, hogy a bíró először a kereset tarlalmát ismerteti részletesen, azután abban az alakban sorolja föl egyenkint a kereseti tényállításokat, hogy az alperes azokat tagadta, később újból halljuk ezeket az állításokai azzal az ismertetéssel kapcsolatban, hogy a felperes mit kíván bizonyítani, ezenkívül a bizonyításfölvétel eredményének az ismertetése folyamán legalább egyszer és végül a tényállás megállapításánál újból találkozunk a kereseti tényállításokkal. Ennyire tökéletes halmozottság ritkán fordul ugyan elő, de a fölösleges ismételgetések kisebb-nagyobb mértékben gyakran kisértenek. Aszerint a perjogi rendszer szerint, amelyen a Pp. szabályai fölépültek, az Ítéletnek nincs önálló léte, hanem a periratok részeként szerepel és ennélfogva az ítéletnek nem rendeltetése az, hogy a peranyag és az eljárás minden részletének a megörökítésére egyedüli raktárul szolgáljon. A Pp. 401. §-a egyenesen utal az ítéleti indokolás szűkebb körű föladatára és a periratok kiegészítő jelentőségére annak a kimondásával, hogy a tényállás előadása az előkészítő iratok és a bírósági iratok tartalmára való hivatkozással is kiegészíthető vagy pótolható. A lörvény a lelkére köti a bírónak, hogy a lényállást röviden adja elő és ennélfogva különösen a fölösleges ismétlésektől kellene őrizkedni. Ne tévesszük szem elől azt sem, hogy az úgynevezett perkivonatoknak az itélel indokolásába való foglalása nem egyeztethető össze a törvény intencióival és a gyakoriali élet követelményei szempontjából is céltalan. A legtökéletesebb perkivonalnak sincs az ítéletben hiányt pótló rendeltetése, mert csak a periratok tartalmával való tüzetes összehasonlítás után állapítható meg az, hogy teljesen és híven tartalmazza-e a perkivonat mindazt, ami az ügyben és a perben történt, ennek a megállapításával azonban a perkivonat már fölöslegessé váll, Az itélel szerkesztésének a munkájából lulajdonképen csak a tényállás megállapításának és a jogi döntésnek a megindokolása tekinthető valóságos birói feladatnak és ennélfogva a birói tevékenységet erre a térre kell összpontosítani. A törvény azt rendeli, hogy az ítéletnek történeti része is legyen és nem menü fel a bírót az elbeszélő tevékenység alól, amely pedig kívül esik a szó szoros értelmében vett birói hivatás körén. A biró tehát nem térhet ki e