Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 60. szám

VII. évfolyam. Budapest, 1916 november 1. 60. szám. BIRAK ES ÜGYÉSZEK LAPJA Az Országos Biroi és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője Felelős szerkesztő Dr. LÁNYI MÁRTON az egyesület titkára Kiadótulajdonos Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület Szerkesztőbizottság: dr. SGHUSTER RUDOLF a magyar kir. szabadalmi tanács elnöke, dr. DEGRÉ MIKLÓS budapesti kir. Ítélőtáblai tanácselnök, dr. NIETSCHE GYŐZŐ a magyar királyi szabadalmi hivatal elnöke, dr. KOVÁCS MARCELL budapesti királyi Ítélőtáblai biró, dr. MENDELÉNYI LÁSZLÓ a magyar kir. Curia elnöki tanácsosa, dr. LÁNYI MÁRTON kir. törvényszéki biró, szerkesztő. Szerkesztőség: L Káth György-u. 20. sz. Kiadóhivatal: TV. Egyetem-utoza 4. BZ. Megjelen havonként Július és augusztus kivételével. Előfizetési dij: Egész évre 6 korona. Az egyesület tagjainak ingyen jár. A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat szervezete. (Folytatás.) A törvényt a magunk részére, a magunk megélhetésének és fejlődésünk biztosítására kell hogy alkossuk, ebbe sem ellenségnek, sem szövetségesnek beleszólást nem engedhetünk. Az egységesítés gondolata nem szabad, hogy a törvényben nyomot hagyjon. Amit a magunk szempontjából jónak, helyesnek és célszerűnek találunk, kell, hogy a törvényben helyet foglaljon arra való tekintet nélkül, hogy eddigi ellenségeink és barátaink a maguk háza táját hogy rendezik be. A törvényben le kell fektetnünk minden szükségletünk és haladásunk eszközét, a törvénynek a szó szoros értelmében nemzetinek, individuálisnak kell lennie, az a magunk és csakis a magunk helyzetével, céljával kell, hogy számoljon, s így függetlenséget kell biztosítania minden irányban. Nem köthetjük le kezünket a szövetségi hűség címe alatt, hogy aztán ellenségeinknek is kiszolgáltassuk érdekeinket. Az egységesítést, — amennyire érdekeink megenged'k — megfogjuk valósítani, de nem a törvényben, amely mentő várunk legyen, ahol oltalmat találunk a legkülönbözőbb érdekkel és konstellációkkal szemben. Hogy a német törvényhozás a maga törvényjavaslatát a háborúra való tekintettel eddig nem tárgyalta, bennünket éppenséggel ne zavarjon. Eltekintve attól, hogy a tárgyalás felfüggesztése abban az időben történt, amikor a háború szokatlanságával az egész közéletet megzavarta, és nyugodt, meggondolt munkára kilátás nem nyílt, a németbirodalom helyzete az iparjogvédelem terén annyira elütő a miénktől, hogy azt párhuzamba nem állíthatjuk.«A tervezet figyelemmel volt arra a tapasztalati tényre is, hogy minden új törvény a köztudatba annál könnyebben megy át, minél inkább igyekszik az eddigi törvénynek mindazokat a rendelkezéseit, melyeket nem kell okvetlenül megváltoztatni, fenntartani és fenntartja ezért az eddigi törvénynek a beosztását is. A tervezet ezért igen sok rendelkezést szó szerint is átvett; a beosztáson nem változtatolt ott se, hol egyik-másik felfogás szerint talán új beosztás jobb lenne; a tervezet szerint ez utóbbi alárendelt jelentőségű az évtizedeken át közkézen forgott törvény beosztása megszokoltságával szemben.» Hogy ez elv különösen a jelen esetben mennyire találó, legyen elég rámutalnunk arra, hogy az eddigi törvényünk beosztása ellen alig merült fel komolyabb kifogás, az a néhány tétel, mely.logikusan és célszerűség okából másutt volna elhelyezhető, alig zavarja meg az áttekinthetőséget. Nagyra tartom, hogy a tervezet az eredelieskedésről lemondván, szerényen az eddigi, megszokott törvény kereteibe illeszkedett annál inkább, mert ilyenformán a gyakorlatba való átültetése súlyosabb nehézségbe aligha fog ütközni. Az ipari tulajdonjog védelme az alaki jogot sok tekintetben összeforrasztja az anyagi joggal, természetes tehát, hogy az anyagi törvényben oldandó meg az alaki jognak egy része is. A tervezet e tekintetben is számolt a követelményekkel, bár talán túlságos figyelemmel. A törvény meghozásánál erősen latba kell vetnünk azt a köztudomású tényt, hogy az alaki jog mennyivel inkább van alávetve az eleven életnek, a magyarázatnak és felforgató törekvéseknek, s így:"az alaki jogot a törvényben a magam részéről a minimumra szorítanám. E tekintetben a részletes tárgyalás során lesz alkalmunk javaslatot tenni. Az alaprendszert illetőleg a tervezel a szerzői jog fölfogását tette magáévá. (Ind. 52. és 53. old.) Ez ellen annál kevésbé lehel észrevételünk, mert hiszen a modern tudomány ezt annyira általánosította, hogy a régi iskola tanítása már csak egyes rudimentumokban jelentkezik. A szerzői jog felfogása szerint a szabadalom a föllalálónak deklarált joga, immaterialis jog, amely külön konstitutív intézkedést kizár. Ebből következik, hogy az újdonság vizsgálata, mint a konstitutív intézkedésnek egy ága — helyi nem foghal, viszont azonban a tiszta bejelentési rendszer a felszólalással összekapcsolandó. A tervezet ezt az alapgondolatot következetesen viszi keresztül, de hogy a régi indokolásnak babonás tisztelettel körülvett valamennyi elveit száműzte-e, ezt szintén a részletekben kell megállapítanunk. Az általános észrevételek között még csak azt, hogy a tervezet mentes minden pongyolaságtól, ami számtalan félreértésnek, helytelen alkalmazásnak forrása szokott lenni, jogászi szerkezete elsőrangú, ebből a szempontból határozottan magasan áll eddigi törvényünk felelt is, nem is beszélve egyéb javaslatokról. Áttérve már most a részletekre a tervezel 1. §-a az eddigi törvénnyel azonosan szabadalmazhatőnak mondja az új találmányt. Éppen mert konstitutív adományozásra szükség nincsen, s a feltalálónak amennyiben a törvény feltéleleinek eleget nem tesz, a szabadalomra igénye van, ki kellene zárni minden félreértést, hogy a szabadalmazás mintegy a hatóság önkényes aktusa volna. A halóság a szabadalmi okirat kiadását nem tagadhatja meg, ha a kérelmező a törvényben előírt feltéleleknek megfelelt. Nem célom stiláris kifogásokat emelni, de itt nem pusztán ilyen módosításról van szó, hanem a tervezet alaprendszerét jellemző elvről, amivel kifejezési adunk annak, hogy a halóság intézkedése pusztán deklaratív természetű. A magyar nyelv nem tűri ugyan a szenvedő alakot, nézetem szerint azonban ebben az eselben kifejezőbb volna a ((szabadalmaztatható)) alak, ami kifejezésre juttatná, hogy a fél és nem a halóság akaratától függ a szabadalmi okirat kiadása. A 2. §-ban teljességgel honorálnunk kell, a talán kicsinyesnek leiszó', de eredményében fontos módosítást, hogy a szabadalom megvalósításának és nem a gyakorlatba vételének kell ellenkeznie a törvénnyel, rendelettel, közerkölcsiséggel. Az eddigi szöveg félreértésre adolt okot a gyakorlatban; a megvalósítás, helyesen fejezi ki, hogy pl. az állami monopóliumra vonatkozó találmányok — habár gyakorlalbavételük esetleg tiltva van — éppen úgy szabadalmazhatok, mint bármely más találmányok. Azt a körülményt, hogy a 2. §-nak 2. pontját a tervezet elejti, maga az indokolás annyira helyes világításba helyezi, hogy ahhoz éppenséggel nincs mit hozzátennünk. Ha nem egyébéri, szabadalmi törvényünk revízióra szorul, hogy ezt az egyetlen, a törvényhozások körében páratlanul álló intézkedést kiküszöböljük. A bevezetésben már volt alkalmam a lörvény ezen anomáliájára rámutatnom. Az a jogbizonytalanság, melyet a törvény ez a rendelkezése teremtett, már nemzetközi összekölteléscink révén sem tartható fenn, eltekintve attól, hogy mint a magánjognak egyenes arculcsapása, sem célszerűségi, sem más szempontból egyáltalán nem indokolható. A szabadalmi törvények egyik legfontosabb, szintén sarkpontját