Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 56. szám - Adalék az igazségügyi reformhoz. [1. r.] - Továbbképzés

435 Már a kifejteltek arra utalnak, hogy Méltóságod mily helyesen ismerte fel Egyesületünknek jelentőségét és hivatollságál a továbbképzésben való hathatós közreMkbdósre. Egyesülelünk az egész országra kiterjedő, kész szervezettel és keretekkel rendelkezik a továbbképzés eszméjének ápolására és továbbfejlesztésére. A bicéi és ügyészi továbbképzés fejlesztése tehát csak méltó folytatása és betetőzése volna évek hosszú sorára terjedt eddigi hasonló irányú komoly munkánknak. Igy léhát egyesületi tevékenységi körünkbe annak ideális céljainál fogva természetszerűleg beleillő e továbbképzési munka teljesítését, amennyiben annak elvégzésére megbízást nyerünk, arra való hivalotlságunk tudatában készséggel elvállaljuk, fenntartva erre az esetre a részletek további megállapításához való* hozzászólásunkat. Áttérve ezek után azokra a kérdésekre, amelyeket a 15/1916. számú összefoglaló ismertetés az intézmény továbbfejlesztésének irányára nézve megvilatandónak jelez, Méltóságoddal a következőket van szerencsénk közölni. Egyesülelünk elsősorban is azoknak a kérdéseknek a megvitatására érez magában hivatást, amelyek a bírói és ügyészi kar továbbképzésével kapcsolatosak. A bírói és ügyészi kar továbbképzésének jellege pedig céljára és lényegérc nézve sokban elülő a közigazgatási tisztviselők részérc szervezendő továbbképzéstől. Indokolja a különleges elbírálást nemcsak a bírói és ügyészi karnak a hivatalnoki testületektől eltérő közjogi helyzete, hanem még inkább a bírói és ügyészi kar által végzett Ítélkezési munkának a közigazgatási tisztviselők tevékenységétől tárgyára, alapelveire és az eljárás módjára nézve különböző volta. A bírói és ügyészi kar továbbképzése szempontjából most már az a kérdés nyomul előtérbe, hogy ez a továbbképzés általános szempontokat nyujtson-e avagy szakképzést. A magunk részéről tételes törvények ismertetését a továbbképzés kereteiből teljesen kirekesztenők, mert egyrészt vitán kívül állónak tartjuk, hogy pár órára terjedő előadás a legjobb cselben is csak általános keretek megismerésére vezethetne. Már pedig ez az eredmény a bírói és ügyészi továbbképzés szempontjából majdnem egészen értéktelen volna; figyelembe véve egyrészt, hogy a nevezett kar mindennapi tevékenysége a tételes törvények szabatos ismeretét úgyis feltételezi, másrészt, mert a bírák és ügyészek hivatalos tevékenységük közben nem kerülhetik el a tételes törvényrendelkezések megtanulását, értelmüknek és céljuknak törvénymagyarázat útján megállapítását s alkalmazását az elbírálandó jogesetre. Általánosabb keretekben tehát a tételes törvénymagyarázat szükségtelennek és meghaladottnak mondható ; a részletezés pedig az ismeretterjesztésnek a továbbképzés céljával meg nem egyező túl elaprózására vezetne. Végre tételes törvények ismertetése csak úgy lenne igazán eredményes, ha az az egész bírói és ügyészi karra volna kiterjeszthető; már pedig az eddigi tanfolyamok keretét véve alapul, a 3000 tagnál többel számláló bírói és ügyészi karból eddig csak 121-en részesültek a továbbképzés előnyeiben. • Annál is inkább szükségesnek és kívánatosnak látjuk, hogy a bírói és ügyészi kar minél szélesebb körökre kiterjedően részes"íltessék tudományos (elméleti) továbbképzésben. Es pedig legyen az kettős irányú, terjedjen ki egyrészt oly jogelméleti ismertetésekre, amelyek a biró és ügyész hatáskörébe vágó kérdések kerclében a tudomány haladását és újabb fejlődési irányait tárják a hallgatók elé, másrészt eltekintve a szoros értelemben vett jogi kérdésektől, ölelje fel az általános műveltség és tudás mindazon kérdéseinek sorozatos ismertetését, amelyek felőli alapos tájékozódásra a bírónak és ügyésznek az életviszonyok helyes és kimagasló nézőpontokból megítéléséhez s az erre képesítő sokoldalú élettapasztalat megszerzéséhez elkcrülhellcn szüksége van. Ilyen követelményeket tartva szem előtt, a birói és ügyészi továbbképzés csak úgy lesz igazán eredményes, ha az lehetőleg belterjesen jut keresztülvitelre. Elméleti vagy akár gyakorlati irányban egész tudományos rendszerek vagy a jog- és államtudomány egyes ágazatai pár órán ál ki nem fejlhclők kellő alapossággal úgy, hogy a hallgató abból hivatali működése körében hasznosítható, értékes tanulságokat vonhatna le; de az egyes intézmények eddig szokásos egyszerű, rövid megtekintésének sincs a szórakoztatáson kívül különösebb haszna és továbbképző jelentősége. Következik ebből, hogy az egyes tanfolyamok kevesebb, de alaposabban pertraktálandó kérdési vegyenek fel programmjukba, vagy pedig az egyes kérdések parallel tanfolyamokon kerüljenek előadásra. Az elméleti (tudományos) továbbképzés természetesen célszerűen egészíthető ki az analóg tárgyú gyakorlati továbbképzéssel. Mielőtt felelnénk arra a további kérdésre, vájjon a közigazgatási és igazságügyi tisztviselők közös vagy külön-külön tanfolyamot hallgassanak-e, mindenekelőtt félremagyarázások elkerülése érdekében teljes határozottsággal kell reámutalnunk arra az elvi álláspontunkra, hogy az igazságügyi tisztviselő elnevezés csak a birói és ügyészi karon kívül álló igazságügyi hivatalnok kategóriák megjelölésére alkalmas, míg a bírák és ügyészeknek törvényben biztosított különleges közjogi helyzete, működésüknek intézménycsen garantált függetlensége a birói és ügyészi státust, annak szervezetét és hatáskörét ('•lesen elhatárolja a bár azonos lizetési osztályokba besorozott, de a birói és ügyészi karon kívül álló igazságügyi tisztviselői kar érdemes tagjainak körétől. Egyesületünk a birói és ügyészi kar ezen szervezeti és^'slátusbeli külön 'állása biztosítékainak megőrzését és fokozatos kiépítését mindenkor egyik főbb irányelvének tekintette s ezért nagy súlyt kell helyeznie arra, hogy bármely vonatkozásban, tehát a továbbképzésben részesítendő érdekeltségi körök megjelölésében is az őt megillető elnevezés alatt szerepeljen és ne léveszlethessék össze az igazságügyi tisztviselők különálló testületével. E korrekció szives figyelembe vételét kérve, a kérdés lényegére az a nézetünk, hogy a birói és ügyészi kar részére egyrészt, a közigazgatási lisztviselőknek másrészt lehetőleg külön-külön tanfolyamokat kellene szervezni. Minthogy azonban nem vitatható el, hogy úgy a bírónak és az ügyésznek, mint a közigazgatási lisztviselőnek a helyes továbbképzés szempontjából nagy szüksége van a rokon szolgálali ágak tárgykörébe tartozó bizonyos kérdések megismerésére, a fenti külön tanfolyamok kötelező hallgatása melleit intézkedés volna lehető abban az irányban, hogy a bírák és ügyészek a közigazgatási lisztviselők részére szervezett tanfolyam bizonyos előadásait; viszont a közigazgatási tisztviselők a bírák és ügyészek részére szervezeti tanfolyam bizonyos tárgyait és előadásait színién kötelezőleg hallgassák. Önálló vidéki tanfolyamok szervezéséi és megtartását, — természetesen csak vidéki gócpontokon — igen hasznosnak, sőt kívánatosnak véljük, inert ezáltal a továbbképzési nagyobb méretűvé, általánosabban hozzáférhetővé s így hatásaiban intenzivebbé lehet lenni. A továbbképző tanfolyamon való részvétel tekintetében a következőket javasoljuk: Mindenekelőtt megállapítandó volna a tanfolyamban résztvevőjének maximális száma. Az igazságügyminiszter felhívására felettes halóságaik útján jelentkezhetnének azok a bírák és ügyészek, akik a tanfolyamon résztvenni óhajtanak. A jelentkezők névsora, a felelles hatóság útján, ennek véleményével, a miniszterhez terjesztetnék fel és a'felterjesztettek közül a miniszter jelölne ki a részvételre annyit, ahány hallgatónak a kiküldése a célnak megfelelő s gyakorlatilag is megvalósítható. Amennyiben az ily módon kijelöltekkel a megállapított maximális szám betöltve nem lenne, úgy ennek keretében a jelentkezők, mint nem hivatalból kijelölt tagok vehetnének részt a tanfolyamon; természetesen csak akkor, ha a résztvélelt a hivatali és így közszolgálati tekintetek nem gátolják. Szerintünk ezzel a kérdéssel függ össze még az is, hogy a taniolyam költségeihez a hallgatók hozzájáruljanak-e vagy nem ? Á helyes megoldás az, hogy a miniszter állal kijelölt hallgatók költségeit a hallgató felettes halósága, vagyis a bírák, és ügyészek részére az igazságügyi tárca fedezze. Míg az önként jelentkező hallgatók annyiban járuljanak hozzá a tanfolyam költségeihez, hogy a tanfolyam hallgatásával járó költségeket maguk viseljék. Elvileg nem tartjuk kívánatosnak, hogy a tanfolyamon a birákon és ügyészeken, a közigazgatási és igazságügyi tisztviselőkön kívül mások is, vagy legalább is tömegesebben vegyenek részt. A tanfolyam anyagának a mostani keretek számára szakszerű összeállítása is bizonyára elég nagy nehézséggel fog járni. Ezek a nehézségek még inkább fokozódnak, ha a tanfolyamon az eddigieken felül újabb elemek is vennének részt. Végeredményben tehát a heterogén elemek részvéteidének halmozása esetleg a tanfolyam sikerét is veszélyeztelné. Legfeljebb arról lehetne szó, hogy a rokon kérdésekkel foglalkozók (pl. ügyvédek) részérc engedtessék meg a részvétel, ha azt a tanfolyam keretei a részvételre legillelékcsebbck kiszorulásának veszélye néjkül lehetővé teszik. . Igen helyeseljük, hogy a programúiba viták is felvétessenek. A megtartóit előadások anyaga feletti vita — a részvétel terjedelmének és korlátainak megfelelő szabályozásával — mindenesetre megengedhető. Önállóan felvetendő kérdések pedig előzetesen volnának bejelenlendők a tanfolyam vezetőségénél és az döntené el, vájjon azokat vitára érdemeseknek tart ja-e ? Még némileg időclőllinck véljük azt a kérdési, hogy a háború utáni állapotokra tekintettel a továbbképző tanfolyam továbbfejlesztése tekintetében mely új eszmék volnának megvalósílandók. Sajnos, hogy még a háború befejezésének időpontja is bizonytalan, de még kevesbbé láthatók előre a háborúnak azok a kihalásai, melyek már ezúttal volnának eredményesen hasznosíthatók. Fenntartjuk tehát, hogy erre a kérdésre aktuálisabbá.válása esetén térhessünk vissza. Továbbra is készséggel állva rendelkezésre, fogadja Méltóságod őszinte tiszteletünk kifejezését. Dr. Lányi Márton, Dr. Vályi Sándor, liikár. ;i bpéati tvszék másodelnöke, ügyvezető elnök.«