Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 56. szám - Adalék az igazségügyi reformhoz. [1. r.] - Továbbképzés

434 hogy a fuvarozási batáridő betartatott, alperes kártérítési kötelezettségéi ki nem zárja (K. 51)7/914.), így pld., ha a törékenynek jelzett árút nem helyezi el akként a vasuli kocsiban, hogy annak eldőlésc a szállítás alatt ki légyen zárva. (K. 290/914.) Az anyagi igazság jut érvényre abban a határozatban, mely szerint a fuvarozó a szerzŐdóséllenes, vagy akár vétkes eljárása alapján is csak úgy kötelezhető' kártérítésre, ha eljárásából valóban kár származott. Ha tehát a vasüt másnak, mint a címzettnek szolgáltatta ki az árút, de kidéiül, hogy a tényleges átvevő volt a megrémít a vasút kártérítésre nem köteles. (B. T. 191 915.) A fuvarlevélnek az árútól való elválása és a rendeltetési állomáson az árú elölt való megérkezése magában a vétkes gondatlanság megállapítására nem elegendő és a vétkes gondatlanság nem következik abból sem, hogy a. rendeltetési állomáson az árú visszkéresése iránt a fuvarlevél megérkezte után hét nappal történt intézkedés, ha arra nincs adat, hogy a késés ezzel van összefüggésben. (15. T. 8381/915.) A tengeri fuvarozás kérdésében a Knria álláspontja szerint az árú hiányából eredő karkövetelés esetén a félperesség szempontjából nem az a döntő, hogy a kérdéses árúszállításra vonatkozó hajóelismervény tartalma szerint az árú feletti rendelkezési jog kit, illeteti, s hogy az az elismervény a felperesnek birtokában van-e, hanem döntő jelentősége ebben az irányban egyedül annak a körülménynek lehet, hogy a hajós\állalal által a rendeltetési állomáson ki nem szolgáltatott árú tekintetében ki károsodolt. (K. '(053 915.) (Folytatjuk.) Dr, Niisóhe Győző a szabadalmi hivatal elnöke. Adalék az igazságügyi reformhoz. Igazságszolgáltatásunk épületének kiépítésénél, igazságszolgáltatásunknak évszázadokra való berendezésénél, ennek európai színvonalra emelésénél — amire igazságügyi kormányunk már évtizedek óla készül — a bírói kar általános értelmi színvonalának, úgy a képviselőházban a közelmúltban elhangzott, beszédekben, valamint a szak- és napisajtóban, nemkülönben a jogászegyesületek által az igazságügyminiszlerhez benyújtott memorandumokban óhajtandónak, szükségesnek nyilvánítóit, emelése és a birói függetlenség megerősítése igen nagy fontossággal bír. Ezek a nyilvános és emlékirati felszólalások a bírósági szervezet ötödik éviizedében és igazságszolgáltatásunk gyökeres átalakításának a küszöbén történnek és megállapítják, hogy a birói hatalom letéteményesének, a magyar birói karnak általános értelmi színvonala nem kielégítő és hangsúlyozzák, hogy ennek előképzés és továbbképzés révén való emelése, mint igazságszolgáltatási érdek fontos és szükséges. A dologban az a meglepő, hogy az igazságügyi kormány a bírósági szervezés óla elmull negyvenöt év alatt erre nem gondolt. Ami a felszólalások másik részét, a birói függetlenség megerősítésének a kérdését illeti: az már az intézmény megalkotása '1869. év óla vár a megerősítésre és annak dacára, hogy ez irányban a harc már évtizedek óta folyik, az ma sem nyert megerősítést; a birói kar jelene és jövője — kenyere — jelentékeny részében még mindig a végrehajtó hatalom kezébe van leiéve, amennyiben ennek a birói kinevezletések körül gyakorolható joga és ennek balára törvényhozási úlon szabályozva nincs: a birói függetlenség ma is csak papíron létezik. Ha ezek figyelembevétele után lennének, akik azt állítanák, hogy a ma élő magyar birói kar, a bírósági szervezés ötödik éviizedében más kultúrállam birói karával függetlenség, képzettség és tekintély dolgában a versenyt ki nem állná és hogy ebben vereségei szenvedne : akkor ez nem a magyar birói kar — akilől nagy érdemeit, erényeit és képességeit elvitatni nem lehet — hanem egyedül és kizáróan a bírósági szervezés óta elmúlt negyvenöt év igazságügyi adminisztrációjának és igazságügyi politikájának a terhére lenne Írandó. Az igazságügyi kormány az alapvelő általános polgári törvénykönyv (ma már a törvényhozás aszlalán fekszik) és a szóbeliség és közvetlenség elveire alapított perrend (életbelépett 1915 január 1.) javaslatának az előkészítése idején — évtizedek előtt — már előre látta és tudta, hogy igazságszolgáltatásunk épületének programmszerű kiépítése évről-évre súlyosabb feladatokat hárít a birói karra, mégis a törvényalkotás terén kövelelt politikája melleit céltudatos szervezeti politika révén nem törekedett odahalni, hogy a célbavett jogintézményeknek egymást követő megalkotásával párhuzamosan a birói kar állalános értelmi színvonala és függetlensége is, hasonlóan európai színvonalra emellessék. Hisz vitán felül áll, hogy a követelményeknek teljesen megfelelő, emberileg a legtökéletesebb törvények is csak abban az esetben elégítik ki a hozzájuk fűzött várakozást és jogos érdekeket és csak abban az eselben lesznek hálásukban és következményeikben üdvösek, ha az azokat alkalmazó közegek hivatottsága, szakképzettsége a komoly és nehéz feladat helyes megoldására nézve teljes és megnyugtató garanciát nyújt. Ez a komoly, nehéz, de annál magasztosabb feladat a magyar birói karra vár; a már megalkotott és rövid idő multán megalkotandó nagy horderejű törvényeknek — amelyek a társadalom részére az alapos, egyöntetű és gyors igazságszolgáltatási évszázadokra biztosítani hivatvák — életei azok alkalmazásában a törvényhozó inlencióinak kifejezést adni a magyar birói kar lesz hivatva. A bírósági szervezés óta elmull negyvenet óv igazságügyi adminisztrációja ós igazságügyi politikája teremtelle mai helyzettel és ezeknek az állami és igazságügyi érdekeket egyaránt érintő káros következményeivel végre is számolni kellene és arra való tekintenél, hogy több évtized során történt mulasztások lehető helyrehozásáról van szó: oda kellene halni, hogy a birói függetlenség intézménye, a magyar nemzet e közkincse megerősíttessék; hogy a magyar birói kar komoly, igen nehéz feladatát végrevalahára, a bírósági szervezés negyvenöt évét követően, igazságszolgáltatásunk gyökeres átalakulása után már a birói függetlenség megerősítésének a tudatában, az előléptetés biztos reményében és az anyagi gondoktól menten teljesíthesse; oda kellene hatni, hogy a magyar birói kar — vitatolt — általános értelmi színvonala, a közel jövőben már alapjában átalakítóit, új mederbe terelt juriszdikciónknak, európai színvonalával teljes harmóniában álljon és hogy ennek a színvonalnak állandó fenntartása bizlosíttassék. Bírósági szervezetünkben legújabb időben több üdvös változtatás, újítás történt, ezek sorába tartozik a titkos minősítés álkos rendszerének az eltörlése és a minősítés rendjének egészségesebb alapokra való fektetése is, — olyan intézkedések azonban, tudomásunk szerint, nem történtek, amelyek az elmúlt negyvenöt év káros mulasztásainak a helyreállítására irányulnának, a fentérintcll nagyfontosságú állami és igazságszolgáltatási érdekeket szolgálnák, a birói függetlenség megerősítését és ennek következményeit a maga egészében, valamint a nagy horderejű reformokkal párhuzamosan a birói kar állalános értelmi színvonalának fokozatos emelését és ennek állandó fenntartását biztosítanák. (Vége köv.) Somogy. Továbbképzés. A jog- és államtudományi továbbképzés központi bizottságának elnöke azzal a megkereséssel fordult egyesületünkhöz, hogy a továbbképzés tekintetében irányító véleményünket közöljük. Egyesülelünk álláspontját a következő átiratban fejtelte ki: «A jog- és államtudományi továbbképzés hazai intézményének ismertetésére vonatkozó, folyó hó 3-án 18/1916. szám alalt kell iratával megküldölt kétrendbeli tájékoztató összefoglalást köszönettel véltük. Megtisztelő felszólításának elegei léve, egyesületünknek a továbbképzés ügyében elfoglalt álláspontját és véleményét az alábbiakban van szerencsénk közölni. Előrebocsátjuk, hogy egyesületünk már régebben felvette alapszabályszerű céljai egyikéül a birói és ügyészi kar továbbképzése ügyének előbbrevilclét és megvalósítását. Ebből folyóan mihelyt a továbbképzés szükségességének eszméje nálunk komolyabb jelleget öltöli, igazgatóságunk a továbbképzést összes osztályainkban megszervezte és ezt a továbbképző tevékenységet úgy Budapesten, mint a vidéken a megindílolt, mozgalom kereteinek megfelelő eredménnyel állandóan folytatja. A továbbképzés egyrészt különböző tárgyú előadásokból és ismertetésekből álloll, másrészt az ezekhez kapcsolódó intézmények megtekintéséből. A budapesti továbbképzési tevékenységünket, ezenfelül még két körülmény jellemezte: először, hogy a jelentkezők és résztvevők száma korlátokhoz kötve nem volt, másodszor, hogy a tanfolyam előadásai nem merüllek ki a szorosan vett jogi kérdések és tételes lörvényrendelkezések fejlcgelésében és ismertelésében, hanem továbbképzésünk inkább különböző jogi szakok melléktudományainak fonlosabb ágaiból merítette lárgyail; különösen pedig azokat a kérdéseket ölelte fel, melyekre a bírónak speciális jogi tudása mellett Ítélkező tevékenysége keretében, az általános műveltség magasabb követelményei, valamint a kulturális és gazdasági élet minden terét átfoglaló szélesebb látókör megszerzése szempontjából van szüksége. Megemlítjük még, hogy az egyesületi életünk keretében végzett állandó továbbképzési munkától függetlenül egy több hétre terjedő külön továbbképző tanfolyamot is tartottunk a Budapesti Ügyvédi Körrel együttesen. Ez a tanfolyam, mely szintén kiváló szakféríiak közreműködésével lefolyt előadásokból és megtekintésekből állott, igen kedvezőnek elismert s a jövőre is biztató eredménnyel végződött. A tervbe vett második ily továbbképző tanfolyam megtartását a kitört háború akadályozta meg.