Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 55. szám - A felfolyamodás hatása a per befejezésére

428 Ha a jogalkalmazás művészet; ajkkor ehhez a művészi kiképzés minden eszközéi üyújtam kell. A szohrász nem tanulhat fazekasműhelyben. A világháború megmutatta, liog,y az eszközökben való felkészültség az egyéni kvalitások kifejezésre jutásának mennyire kedvezhet. \ könyvtárak felszerelése szempontjából alig méltatott gondolalókat találunk a törvényszéki könyvtárakat szervező miniszteri rendeletben. A 108 1889. számú igazságügyminiszteri rendelet ugyanis a következőket tartalmazza: «... nem ézélom az, hogy akár a társadalmi gyűjtés, akár a bíróság tagjainak áldozatkészsége — talán épen anyagi helyzetök rovására — vétessék igénybe, <!<• bizonyára örömmel veendi elnök úr az oly és bármely csekély önkéntes adományozást is, mely tisztán a nemes czél által lelkesítve igyekszik az ennek elérésére szükséges eszközöket 'szaporítani*. Az állam nem lévén képes minden egyes bíróságot — legalább most — a kivánható könyvtárral bővebben ellátni, a bíróságoknak áll kötelességében, még a saját anyagi áldozatukkal is. ezt megteremteni. IMI nem látnék megterhelést abhan, ha a bírói kar minden tagjának íizetéséből, progresszív módon, bizonyos %-ot a könyvtáralap részére levonalnának. Ha fölven nök. hogy a) 1600—2200 K fizetés után "2 korona = 7000 K b) 2200-4000 « « « 5 « = 20000 « c) 4000—6000 « « « 8 « = 32000 « d) 6000 koronától feljebb 10 « = 20000 « vonatnék le, évnegyedenként, abban az esetben (körülbelül véve a számokat), 70 — 80,000 korona tőke állna évenkint rendelkezésre. Et törvényszékenkint évi 1000 K könyvtári alapot képviselne, a nélkül, hogy az egyesek a czéllal arányban nem álló módon lennének megterhelve. *Á háború megtanított az áldozatkészségre. Folytassuk a béke czéljaira is a jövőben. Ezt egy miniszteri rendelet nyélbetithetné. Természetesen ez csak a háborús drágaság elmúlása után kerülhetne megvalósításra. De nem árt vele foglalkozni, hogy az eszme kivitelre megérlelődjék. Érhez összeg méltányos szélosztása mellett pár év alatt meg lehetne teremteni a jarásbirősági könyvtárakat is és igen szépen lehelne fejleszteni a törvényszéki könyvtárakat is. Ez összeg fölhasználásánál figyelemmel, kellene lemn ••arra. hogy a törvényszéki székhelyeken levő járásbíróságok a törvényszékek könyvtárait használhatják. Természetesen a vidéki járásbíróságoknak is rendelkezésére kellene, hogy álljon. A fősfíly a törvényszéki könyvtárak fejlesztésére és a nem törvényszéki székhelyen levő járásbíróságok könyvtárainak gyarapítására volna fektetendő. A törvényszékek közül a táblai Székhelyeken levő törvényszékek kevésbbé vannak ráutalva nagyobb könw tárra, mint a többi törvényszékek. A táblai székhelyeken más nagyobb könyvtárak, nevezetesen egyetemi és akadémiai — tehát szakkönyvtárak — állanak rendelkezésre. Az ily módon begyült pénzt táblai területenként a kir. ítélőtáblák osztanák szét. Hasonló gondolat vezette a Bírói és Ügyészi Egyesület vezetőségéi is, a midőn a kormánynál szorgalmazta, hogy a bírákat törvénykönyvekkel az állam lássa el. Én úgy találom, hogy az igazságügyi kormány az újabb időben a bírósági könyvtárakat a központi alap terhére a drágább gyűjteményes munkákkal ellátja.* A törvények hivatalos kiadásának a bírák részére való széloszlását az anyagi áldozatokkal nem találom arányban állónak, mert a mindennapi használatban szakgyüjlemények forognak közkézrn.** [gén beesés és rendkívül olcsó az cclgazságügyi Közlöny)) s ennek mellékleté az «I. Javaslatok Tára.)) Talán ezt lehelne minden bírónak és jegyzőnek ingyen juttatni, habár az előfizetési összeg csakugyan csekély. A mai viszonyok közölt alig időszerű azt hangsúlyozni, hog) a bíróságok könyvtári átalányát a kormány emelje, azonban a jelzett akezióval is bíbelne a könyvtárak jobb felszerelését előbbre vinni. A bírói kar maga segíthet ezen leginkább és leghamarabb úgy, ha :i könyvtár kérdését fölkarolja s azt gondjaiba veszi. Az önkéntes hozzájáruláson fölül az ajándékozás is igen gazdag forrása lehelne a bírósági könyvtárak gyarapodásának. Ily módon a birák sokkal kevesebbet költőiének szakkönyvekre és mégis sokkul jobban el volnának látva könyvekkel, mint most. Éz íermészeíeísen nem vonatkozik azokra az egyes bírákra, a kik egész * A minisztérium igen helycsen legutóbb megküldölte a bíráknak a polgári törvénykönyv javaslaliínak bizo'lságí szövegét is. ** Az egyesület ákczíóját természetesen helyeslem, csupán a kivitelre nézve vannak más kívánságaim. pályájok alatt nem: vesznek annyi könyvel és folyóiratot, mint a mit egy bíró egy évi rendes szükséglete újabb törvények életbelépése alkalmával kilesz. A közvagyon ilyen gyarapodása mellett mindenik törvényszék a szaktanácsokat is elláthatná kézikönyvUirakkal, a mit eddig nem igen valósítottak meg. Pedig a szóbeliség rendszere mellett erről okvetetlenül gondoskodni kell* * Azután akármelyik törvényszékhez kerülhet bárki, mindenül! rendes könyvtár fog rendelkezésre állani. Nem hagyhatom megjegyzés nélkül azt sem, hogy a miniszteri leirat, bár reámutat az önkéntes adományokra is, de erről vajmi ritkán hallunk. Pedig az egyes birák 'és ügyvédek akkor művelnének kedves dolgol, ha nyugalomba vonulásuk alkalmával könyveiket a bíróságoknak ajándékoznák.** Az írástudók szervezete szerint a papok könytáraikat kötelesek vollak egyházi ezélra hagyományozni. A mai írástudók követhetnék ezt a szép példái (inként. Szilágyi Dezső kolozsvári professzor-testvérének az elhalálozásakor az orvosi könyveket az orvosi karnak, a szép könyvtár-szekrények egyikéi a kolozsvári kir. törvényszéknek ajándékozta. (Ma az elnöki fogadót díszíti.) Ennek a gondolatnak is jogász-körökben propagandát kellene csinálni, mert a kisebb ériékek összehalmozása által minden törvényszék székhelyén valósággal közszükségletet képező szakkönyvtári lehelne néhány év alatt összeállítani. Törekedjünk a kultúra eszközeit dcezenlralizállan minél több ember részére megszerezni s akkor az emberek közölt is megsokasodnak a fejlettebb kultúra után vágyódók. 'Legyén a mai értelemben vett jelszavunk: Timeo liomincm unius libri. Dr. Tóth György, kolozsvári törvén\széki bíró. A f elfolyni nodás hatása a per befejezésére. A Pp. 549. §-a szerint az eljárás folyamában hozott .végzések ellen fellölyamodásnak csak a törvényben meghatározott cselekben van helye; ez az általános szabály, — tehát a pernek elsőfokú végeldönléseig hozott, végzések részben olyanok, a melyek csak a végítéletben támadhatók meg; tehát a vitás kérdés csak a felebbezési eljárás során orvosolható, részben olyanok, és ezekéi a Pp. kifejezetten meghatározza, a melyek ellen külön felfolyamodással lehel élni, s így ezek a per érdemi eldöntésétől elkulöníltetten, de mindenesetre előtte kerülnek végső elbírálás alá. Csak azt a kérdést akarom tárgyalni, hogy a peres eljárás befejezésé elolt hozott, felfolyamodással megtámadható és meg is támadott elsőbirói végzésnek felsőbirói elintézése mily hatással van a per befejezésére, főként a pertartamot illetően. Nem statisztikai, hanem fontos igazságügyi érdeknek tartom ugyanis a perlartamnak lehelő rövidségét, egyrészt, mert a félnek a bíróság elé vitt ügyéhez fűződő nagy érdeke az, hogy a vitás kérdés gyors befejezést, a vilás lényállás gyors megállapítást nyerjen, másrészt,, mért a tárgyaló bíróra, vagy a tárgyaló tanácstagokra sem közömbös az a kérdés, vájjon a jogvita apró kérdései kiszaladnak-e az emlékezetből, s a rég tárgyalt ténykérdések újból megismerése a peranyag ismételt áttanulmányozását, esetleg újabb előadását (Pp. 242. §-a) leszi-e szükségessé. Lássuk tehát azokat a fellblyamodási eseteket, a melyek felsőbirói elintézése a per befejezését hátráltatja:< 1. a bírósági személy kizárása iránti kérelem tárgyában hozott elutasító halározat ellen fellölyamodásnak van helye, s a kifogásolt biró a kizárási kérelem (jogerős) elintézéséig csak halasztást nem tűrő cselekményeket végezhet, tehát a kifogásolt biró érdemi ténykedést nem teljesíthet (Pp. 60., 65., 06. §-ai); 2. a mcllékbeavatkozást visszautasító végzés ellen fellölyamodásnak van helye, s a míg a visszautasítás jogerősen kimondva nincs, a mellékbeavatkozó a perben részt nem vehet *** (Pp. 87. §-a), vagyis a kérdés eldöntése előtt a Pp. 88. §-ának kifejezeti rendelkezései folytán itélet nem hozható; * Igen részletes és helyes intézkedéseket lett a kolozsvári kir. Ítélőtábla szabályzatának felhasználásával a kolozsvári kir. törvényszék elnöke. Lásd az Erdélyrészi Jogi Közlőin 1916. évi !i. és 4. számát. ** Az egyes bíróságok a duplum-példányok kicserélésére nézve állandó érintkezést tarthatnának fenn. Sőt a hol az ajándékozók sokasává miau a könylár túllömve lenne, onnan lehetne más bíróságoknak ajándékozni. A bíróságoknak ily irányban miniszteri rendelettel szabad intézkedési kört kellene biztosítani. *** Czikkiró úr nem jól idézi a l'p. 87. §-át (a S7. §. így szól: a míg a visszautasítás jogerősen kimondva nincs, a naellékbejyatkozó a perben részi, vehet") és ennek következtében téves a SS. §. értelmezése is. A felsorolt többi esetekben is figyelemmel kell lenni a Pb. iiiiii. §-áhak a halasztó hatályra vonatkozó intézkedéseire. Szerk.