Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 54. szám - A magánjogi judikatura az 1915. évben. [2. r.]

418 vegyi joga nem terjed ki a saját házasságának tartama alatt származott szerzeménynek a hagyatékhoz tartozó felére, mert annak másik felét közszerzemény czímén úgyis megkapta (C. 2557/1915.). A közszerzeményi vagyon fennforgása tekintetében a Curia kimondta, hogy közszerzeményről csak akkor lehet szó, ha a házastárs vagyona a különvagyon értékét meghaladja, szerzeményről pedig csak akkor, ha a hagyaték meghaladja az ági vagyon értékét (C. 121/1915.). A hagyatékból tehát a természetben már nem létező ági vagyon csak akkor adható ki, ha az azt meghaladó szerzeményi vagyonból az örökhagyó tartozásai fedezhetők (C. 306 1915.). Ági vagyonnak a szülő állal gyermeke részére vásárolt ingatlan esetében nem maga az ingatlan, hanem annak vételára tekintendő (C. 2095/1914.). Az ági örökös az özvegytől csak oly biztosítékot követelhet, a mely az özvegyi jog gyakorlását nem csorbítja (C. 3337 1915.). " A hagyományos hagyatéki hitelező ez jogunk egy eléggé szilárd tétele. — Hozzászólt ehhez a kérdéshez nemrég a bpesti Ítélőtábla (1915. G. 945) és kimondotta, hogy a hagyományos a hagyatéki hitelezővel mégsem esik mindenben azonos elbírálás alá. — A míg a hitelezővel szemben az örökösök egyetemlegesen felelősek, addig a hagyományosnál a méltányosság azt kívánja, hogy vele szemben az örökösök csak aránylagosan legyenek kötelezve. Ugyanezen elv nyer kifejezést a Curia 1915 III. 10-én 4672 1914 sz. a. hozott határozatában is. Külön vagyon csereügyleten alapuló szerzés esetében a házasság tartama alatt szerzett vagyon, ha a szerzésre a házastárs külön vagyona fordíttatott (C. 1915 III. 17-én 4836 1914.). Ezt az elvet teljesen nullifikálja a Curia 4216 1914. sz. Ítélete, a hol a feleségnek csak azt a jogot biztosítja, hogy különvagyonának megtérítését Igényelhesse. Az özvegyi jog köréből kiemeljük a következőket: Az örökhagyónak első feleségével közösen telt végrendelete az örökhagyó második feleségét özvegyi jogának tövényes mértékétől meg nem foszthatja (C. 2787 1915.). Ahol a második feleség özvegyi joga egy gyermekrész haszonélvezetében van megállapítva (1840: VIII. t.-cz. 18. §.), ott ezt a haszonélvezetei kiierjeszteni akkor sem lehet, ha az özvegy eltartására több lenne szükséges (C. 1889 1914.). Az osztrák polgári törvénykönyv szerint igényelhető özvegyi tartásért hagyatéki vagyon hiányában a megajándékozott is felel (C. 6470 915.). A jászkúnözvegyek tekintetében az irodalomban elfogadott nézettel szemben a Curia kimondta, hogy a nem közkereső özvegy, ha az örökhagyó szülei életben vannak, az ingókból egy részt, ha pedig mindkét szülői törzsbeli örökösök vannak, egy harmad részt örököl (C. 1888/1914.); valamint, hogy a nem közszerző no a szerzeményi ingatlanokból mit sem örököl s a nő közszerzői joga az özvegyi öröklésben nyer megoldást (C. 1915 márcz. 9. 4634 915.). Kimondta végül a Cuiia azt is, hogy a leszármazók a jászkúnözvegy özvegyi jogát is korlátozhatják (C. 1915 ápr. 2. 5855/1914.). Lehetetlen nem utalni az özvegyi jog kérdésénél arra a hasonlóságra, mely ezen kérdés és a végleges nőlarlási igények között fennforog abban a tekintetben, hogy özvegyi jog igényelhető akkor is, ha az özvegy egyébként külön vagyonából meg tudna élni. A törvénytelen gyermek örökösödési jogának lényeges és örvendetes fejlesztését látjuk a Curia 79. sz. t. ü. h. után az 1915 jan. 13.-án 2488 1914. és 1915 máj. 12.-én 6261 1914. számok alatt hozott határozatokban, melyek szerint végrendelet nemlétében a törvénytelen gyermek az ő anyai vérrokonai után s viszont ezek az ő hagyatékában az izek és az ágak közelsége szerint kölcsönösen örökösödnek. Ezt a kérdést részletesen tárgyalták egyébként Plopu György és Szladits Károly nagyérlékű czikkeikben. IVIost várjuk a Curia döntését abban a kérdésben is, hogy a törvénytelen gyermeknek anyja után van-e kötelesrészre joga? Az alsóbiróságok a kérdést igenlően oldották meg. , A háborúval kapcsolatban kimondta a felsőbíróság, hogy a háború rendkívüli jellegénél fogva sem bír általános és feltétlen jogmegszünlelő hatálylyal és a kötelezettségek teljesítésére korlátozó vagy megszüntető halályl csak annyiban gyakorol, a mennyiben az adóit esetben a mindenkori szerződő felek személyi vagy vagyoni tekintetben a háború következtében oly helyzetbe kerüllek, a mely a magánjog szabályai szerint a jogok és kötelezettségek korlátozására vagy megszüntetésére egyébként is alkalmas jogalap (C. 48/4915., 865 1915., szegedi tábJa 1777 1915.). Sok vita volt a lakbérleti kérdések terén is. Az itt hozott határozatokból kiemeljük a következőket: A férj állal béreli lakás a férj jogán benne lakó nőnek joghatályosan fel nem mondható (Bpesti törvényszék 2104 1915.). A főbérlelnuk a bérfizetésnek elmulasztása miatti felbontása kiterjed a főbérlő bérlőire is (Curia 2995 1915.). Felbontotta a bíróság a bérleti szerződést azon az alapon, hogy a háború az erőhatalom hatásával megszüntette a bérlő bérfizetési képességét (Bpesti tábla 9694/1915.). £n Lányi Márton budapesti kir. törvényszéki biró. KÜLFÖLD. Német bírák a harc/téren. A Deutsche Richterzeitung legutolsó jelentése szerint újabban isméi 11 német kartárs halt hősi halált és 54-en nyertek hősi magatartásukért legfelsőbb kitüntetést. Új igazságügyi törvények. E czím alatt Oberlandesgerichlsral dr. Biltinger érdekes tanulmányt írt a Deutsche Richterzeitung 1916 február 1. számában. Czikkében kartársunk félően utal arra, hogy a háború után bekövetkezendő pótlások, újjászervezések, az ipari és kereskedelmi élet újból való rendbehozatala oly nagyfokú pénzügyi megterhelletései lesznek az államnak, hogy a takarékosság elve fog minden egyéb téren, és így az igazságügy terén is érvényesülni. Németországban mindenki tudja, hogy egy egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb peres eljárásra van szükség, hogy a kényszervégrehajtasi eljárást a gazdasági és birtokpolitikához jobban hozzá kell alakítatni. Ezen reformok napfényre hozatala és: a megvalósítás előtérbentarlása kérdésében igen nagy szerepe van a német Richlerbundnak. Új gondolatokban és előmunkálatokban nincsen hiány. Sok eszme már megvalósult a háború kitörése óta kiadott rendeletekben. Természetesen az új eszmék helyességéhez és különösen ahhoz, hogy azok a gyakorlati alkalmazásban mennyire váltak be — sok szó fér és éppen ezért helyet kell adni a kritikának, az átdolgozásnak, a mely különböző bizoltságok kebelében történheine meg. A háborús idők pecsétje a törvényalkotásoknak nem mindig van hátrányára. Napóleon törvényei is viharos idők közepette készültek és beváltak. Mindenesetre törekedni kell arra, hogy a megalkotandó törvényekben a bírónak megfelelő szabad kezet biztosítsunk. Az egyes törvényeket nem lehel önczélnak tekinteni. Az a fontos, hogy a megalkotandó törvények az éleiben beváljanak és megfelelő mély hálásuk legyen a gazdasági élet fejlődésére. Természetesen új feladatok vannak a büntetőjog terén, így megoldandó a bűntettek leküzdésének kérdése is, a mi kétségtelenül kihatással lenne a népjólétre. Mindenesetre számolni kell a mostani életviszonyokkal is. A fiatalkorúak, a morphynisták, az alkoholisták, az elmebetegek mind-mind különleges elbírálást igényelnek. Ugyanilyen módon újabb feladatok várnak az alaki büntetőjog-terén is megoldást. Számolni kell továbbá a háború hatásaival is. Czikkiró különösen kiemeli annak fontosságát, hogy a megalkotandó új igazságügyi törvények hozzáértő szakértő jogászok munkái alapián keletkezzenek. A bajor árvaalap. A bajor bírói egyesület elhatározta, hogy a háború folytán árvaságra jutó bírói gyermekek támogatását az eddig egybegyűlt alap terhére megkezdi. Választottak ezért megfelelő számú bizottságot az. alap kezelésére és vezetésére. Elhatározták, hogy az évi támogatás összege 300 Márka, egész árváknál 500 M. Ily támogatásban csakis a tagok gyermekei részesülnek. Nem tagok leszármazói csak a legkivételesebb esetekben. Az árvaalap eddig 30,000 M-ból áll. Bajor karlársaink a további gyűjtést az alap növelésére a legnagyobb lelkesedéssel és buzgalommal folytatják. Önsegélyző pénztár. A szász bírák és ügyészek közül 79-en az 1912. évben özvegyeik és árváik támogatására önsegélyző pénztári alapítottak, a mely azóta kormányhatósági megerősítést nyert. A pénztár részletes szabályait megtalálhatjuk a Deutsche Richterzeitungban (8. Jahrgang, Nr.' */* 1916 febr. 1.). A Deutsche Richterzeitung 1916 január hó 1-én megjeleni száma meglepetéssel szolgált olvasóinak és így nekünk is. Laptársunk eddig latin betűkkel nyomatta a lap szövegéi, míg a most említett lapszám német betűkkel jeleni meg. A lap szerkesztősége közölte az olvasókkal, hogy ezt a reformot, daczára a nagy nehézségeknek és a tetemes költségtöbbletnek, ezentúl megvalósítani óhajtja a német jellem, a németség léte, a német sajátosság és elhatározottság fokozásának e nehéz időkben való előmozdítása végett. Ezen elhatározottságból és nemzeti önérzetből magunk is példái vehetünk. A jogi képzés reformja. Ottó Ludwig tollából e címen érdekes és értékes czikk jelent meg a Deutsche Richterzeitungban. Utal a czikkiró arra, hogy jogi oktatásunk a legelső időtől kezdve, a mióta szükségesnek tartották a jogi oktatás alapját a római jog tanításával megkezdeni, egész mostanig úgyszólván nem változott. Ennek a rendszernek hibája azután az, hogy minden egyes kérdést a törvényben akarnak megoldani és a biró is minden előtte eldöntendő kérdésre mindenáron a törvényből akarja a megoldást megtalálni, úgy hogy a jogfejlődése tulajdonképen teljesen megakad. Az ily módon kialakuló belűjog igazságtalanságára a czikkiró több igen találó példát hoz fel, a mely esetekben a döntés teljesen törvényszerű, de mégsem igazságos. Ezek az esetek tehát igazolják, hogy habár a törvényben foglalt tételek általánosságban a czélnak megfelelnek, minden egyes és így a konkrét esetre azért még sem alkalmazhatók.