Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 54. szám - A magánjogi judikatura az 1915. évben. [2. r.]

417 tási kötelezettségét attól függővé tenni, hogy kielégítheti-e egyik vagy másik vevőjét. Ellenben ha az eladó számolván a háborús körülmények következtében beállott változott viszonyok minden eshetőségével, a háború előtt létrejött kötését megerősítette s a háborús rizikóval magának a szerződéses ár felett a vevőtől további ármegtérítést biztosított, sőt a hátralékos árúból egy részt szállított is: a gazdasági lehetetlenülésre nem hivatkozhatik (B. T. V. B. 2025 915). A budapesti kir. ítélőtábla nem találta megsemmisítendőnek az árúés értéktőzsde választott bíróságának azt a határozatát, a mely szerint nyilvánvaló lévén, hogy a követelt árú ma már a kereseti mennyiségben nem képezi forgalom tárgyát: a teljesítés pótlásakép a teljesítés idejének megfelelő árkülönbözet ítéltetett' meg és mert a kár nemcsak a szerződési ár és a teljesítés idejekori piaci ár közötti különbözetben nyilvánulhat meg. (Folytatjuk.) * Dr Nitsche Győző • a szabadalmi hivatal elnöke. A magánjogi judikatura az 1915. évben. (Vége.) A baleseti perekben a kártérítés kötelezettsége kiterjed annak a vagyoni hátránynak a kiegyenlítésére is, a melyet a sérült beszélőképességének megzavarása folytán szenved (C. 1915 márcz. 9-én 4010 1914.); a mozgópostái alkalmazottnál az ezen szolgálat után járó óra- és éjjeli pénz kereset a fizetés természetével bír és így a kártérítés mérvénél figyelembe veendő (Curia 1166 1914.); a nem hivatásos szakmunkásnál számba jöhet a baleset előtti foglalkozástól eltérő más foglalkozással szerezhető kereset is (C. 1843 1914.). Az ezen keretek között mozgó határozatok közül sok szó fér ahhoz, mely kimondja, hogy a vasút nem köteles a balesetet szenvedettnek, ki egyik lábát vesztette, a szükséges műlábon felül előre még egy másik műlábát is szolgáltatni (C. 536 1915.). A vasúti balesetnél közbejött véletlen a vasút terhére esik (C. 1915 jun. 8. 6251 1914.); ha ellenben a vasúti elgázolás állatokat ér, úgy 'a vállalat csak vétkesség esetében felelős (G. 524 1915.). Általában véve az állat gazdája az 1894. évi XII. t.-cz. 112. §-ban felvett kivételes rendelkezéssel szabályozott eseteken kívül az állal okozta kárért csak az esetben felel, ha Őt a kár előidézésében vétkesség terheli (Bpesli tábla 3707 1915.). Arra nézve, hogy testi sértés esetében, ha nincsen tényleges kár, erkölai kár követelhelő-e, ingadozó a gyakorlat (C. 977/1914., 1387/1914., 1915 ápr. 20-án 6319/1914.). Sok szó fér egyrészt törvényértelmezési szempontból, másrészt a Btk. 311. és 485. §-aira való tekintettel ahhoz a határozathoz is, mely szerint az Oplkv. 1325. §. alapján fájdalomdíjat tartozik fizetni az, a ki a testi sértést szándékosan okozta (Curia 1915 jan. 12-én 6165/l914. sz.). Még mindig nem állapodott meg a birói gyakorlat teljesen abban, hogy örökösödési jellegű perékben a perbevonás kikre terjedjen ki. így egyrészt olvashatunk határozatot, mely kimondja, hogy a Curia 42. sz. döntvényét úgy kell értelmezni, hogy az esetben, ha az örökhagyó végrendeletet hagyott hátra, nemcsak azok idézendők perbe, a kik a végrendelet szerint, hanem mindazok is, kik törvény szerint Örökösödési igénynyel bírhatnak (Curia 1915 jun. 2. G. 240/1914.); másrészt az a szabály is érvényben van, hogy a végrendelet érvénytelenítése iránt folyamatba tett perben az összes érdekelteket perbe vonni nem szükséges és annak, hogy egyik másik örökös vagy hagyományos perbe nem vonatott, csak az a következménye, hogy a megtámadott végrendelet a perbe nem vontra nézve érvényesnek tekintendő (C. 1948'1915.). Az örökösödési perekben alkalmazandó jogszabályok tekintetében utalunk arra a határozatra, hogy az öröklési igények a hagyatéki ingatlanok holfekvésére való tekintet nélkül azon jogszabályok szerint birálandók meg, a melyek az örökhagyó utolsó rendes lakhelyén halályban vannak (Curia 2306 1914.). A végrendelet érvénye tekintetében rámulatunk arra a döntésre, hogy a Romániában a cs. és kir. konzulátus előtt magyar állampolgár által az osztrák polgári törvénykönyvnek megfelelően alkotolt végrendelet érvényes (C. 1761 1914.); a kir. közjegyzőnél letelt végrendelet érvényességéhez az 1876. évi XVI. t.-cz. 8. §-ában előírt kellékek betarlása nem szükséges (C. 1915 febr. 3. 3958'1914.); a végrendelet értelmezése kérdésében hozott határozatok köréből megemlíthetjük, hogy az esetben, ha a végrendelkező készpénzvagyonát szembehelyezi ingallan vagyonával, akkor a készpénzvagyonba érthetők az értékpapírok és betéti könyvek \,s (C. 1915 márcz. 2. 4647/1914.). Közös végrendeletté nem válik az egyik házastárs írásbeli magánvégrendelete az által, hogy arra utóbb a másik házastárs, bár végrendelet alakjában, elfogadó nyilatkozatot vezet reá (C. 3076 1915.). Ha pedig a kölcsönös közös végrendelet a túlélő házastárs halála esetére rendel hagyományt, ez csak mindkét házastárs halálával nyilik meg a hagyományos részére s neki mindkét házastársat túl kell élnie (C. 2645 1914.). Az örökösödési szerződé* czélzatával és jogi természetével ellenkeznék az, ha az örökhagyónak megengedhetnék, liogy a részesített személynek örökösödési jogát élők közli ajándékozási jogügyletekkel meghiúsíthassa és épen ezért birói gyakorlatunk azt a szabályt köveli, hogy a szerződéses örökös az örökhagyó halála után megtámadhatja annak ingyenes jogügyleteit akkor és annyiban, ha és a mennyiben örökössé lesz (C. 1915 jan. 26. 6173 1914.). Az örökségről való lemondás joghatályos, ha a jogosított általánosságban, egy harmadiknak kedvezményezettként való megnevezése nélkül mond le örökösödési jogáról (C. 1915 máj. 6. 5833/1914.). Természetesen a lemondással szemben a hitelező csődön kívül is megtámadhatja adósának ezt a jogi tényét, ha*az adós az örökhagyóval vagy az öröklésre jogosítottakkal a hitelező megkárosílására rosszhiszeműen összejátszott (Curia 1915 máj. 4. 5884 1914.). Növedékjognak a bizonyos vagyonra együttesen, örökrészek meghatározása nélkül kinevezett örökösök között van helye (Curia 1915 máj. 26. 6260/1914.). Az örökségbe való betudás elveinek megfelel joggyakorlatunk azon szabálya, hogy az ajándékozás ténye az oszlályrabocsátás kötelezettségét rendszerint kizárja és a megajándékozott betudásra csak akkor kötelezhető, ha ellenében a betudási kötelezettségnek az ajándékozó részéről történt elrendelése bizonyíllalik, vagy ha az ajándékozás ténye az ellenérdekű örökösök köteles részét sérti (Curia 1915 márcz. 9. 4793'1914.). Az oldalági örökösnek a gyermektelenül elhalt örökhagyó özvegyével szembeni helyzetére megemlíthetjük, hogy az e|sőnek az utóbbival szemben csak az esetben van fellépési joga, ha igazolja, hogy a hagyatékban olyan ági vagyon van, a melyben, minthogy az közös törzstől hárult az örökhagyóra, őt törvényes örökösödési jog illeti meg (C. 2617/1915.). Utóörökös nevezést a halálesetre szóló rendelkezésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalom csak abban az esetben foglal magában, ha az meghatározott személy javára szól (C. 1922 1914.). Ha utóörökösül többen vanhak kinevezve, a sorrendre nézve a birói gyakorlat ingadozó, újabban a Curia kimondotta, hogy az elsősorban kijelölt utóörökös birtokba lépésénél a többi utóörökösnevezés hatályát veszti akkor is, ha az egymásután következő sorban kijelölt utóörökösök kortársak (C. 4002 1914.). Az utóörökös jogának telekkönyvi biztosítását is igényelheti, hacsak ezt a biztosítást örökhagyó végrendeletében nem zárta ki (C. 1413 1914.). A mennyiben az örökös kötelesrészre jogosult, de utóöröklési joggal terhelt, úgy igényelheti, hogy kötelesrésze ettől a tehertől mentesítessék (C. 4002 1914.). A hitvestársi öröklésre való igény csak a házasság jogerős felbontásával szűnik meg és épen ezért sem az állandó különélés, sem az éleiben maradt házastársnak vétkessége azl nem szünteti meg még arra a vagyonra nézve sem, melyet az örökhagyó házas: társ az állandó különélés ideje .alatt szerzett (C. 1915 május 4-én 6275 1914.). A házastársak javára megalapított haszonélvezeti jog az egyik házastárs halála esetén, az ellenkező kikötésének hiányában egész terjedelmében az életben maradt házastársra háramlik (C. 106/1914.). A kötele.srész a jogszabályok szerint rendszerint készpénzben szolgáltatandó ki, mégis kimondotta a Curia, hogy az a szükségörökös, a ki a hagyatékban is részesedik, örökrészének készpénzben való megváltását nem igényelheti (C. 1915 jan. 20 án 3619 1914.). Habár a kötelesrész az örökhagyó halálakor esedékes és minden tehertől mentesen adandó ki, mégis ha az átruházott javak harmadik személy javára haszonélvezeti joggal vannak terhelve, a kötelesrész az átruházott javakból csak a haszonélvezeti jog megszűnte után követelhető (Curia 1915 márcz. 17. 4907 1914.). Ha a kötelesrész követelésére jogosított örökös felmenő örökös és így az özvegyi jog megszorítását kérelmezni nem jogosult — úgy a kötelesrész kifizetése az özvegyi jog tartama alatt nem igényelhető és legfeljebb annak biztosításáról lehel szó (Curia 1020 1915., 1915 márcz. 10., 4711 1914.). Állandó a gyakorlat abban a kérdésben, hogy a kötelesrész megsértésével járó ajándékozás esetén a megajándékozottak a kötelesrészéri kedvezményeik arányában felelősek (C. 1157 1914. és 314 1915.). A kölelesrészbe csak az olyan jullatás tudható be, mely jogszabályaink szerint betudás tárgya, vagy a mely ezzel a feltételiéi és e feltétel elfogadásával adatott (C. 1915 május 19-én 5997 1914.). így az olyan ajándék, a melyet az örökhagyó házastársa javára lelt és a mely erről a kölelesrészre jogosultra szállt, beszámítható (C. 1358/1914.). Közszerzemény, a mennyiben nemesek vagy honoratiorok erre vonatkozólag megállapodási létesítenek, érvényesen a nemesek és honoratiorok között is fennáll. A megállapodás létrejötte egyes körülményekből is megállapítható. A közszerzeményhez való jog hálátlanság czímén meg nem szüntethető (C. 4947 1914.). Az 1840. évi VIII. t.-cz. 18. §. alapján kifejlődött gyakorlat szerint a volt jobbágy második feleségének öz-