Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 54. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk az elmult években. [2. r.]

416 művének a gyakorlatba átültetésénél hatalmas és jogszilárdító tevékenységet kifejtenek, a mikor törvények hiányában következetes joggyakorlattal rendezett jogállapotokat hoznak létre, a mikor a fejlődő életet megértve olyan birói jogot teremtenek, a mely nélkülözhetővé teszi a törvényalkotásokat, ezek a kiválóságok működésük ideje alatt éppen olyan mértékben részesüljenek legfelső elismerésben, mint részesülnek a közigazgatás kiválóságai. Dr. Gadr Vilmos curiai bíró. Kereskedelmi joggyakorlatunk az elmúlt évben. A kötbér tekintetében tanulságos a Curia abbeli állásfoglalása, hogy az a szerződő fél, a ki maga is hibás abban, hogy a szerződésszerű teljesítés elmaradt, kötbér iránt jogos' igényt nem támaszthat (798'914.). A kötbér megosztásának helye tehát nincsen, követelhetése megszűnik, habár a kötelezett felet is mulasztás terheli a szerződés teljesítése körül. Ugyanezt az álláspontot foglalta el a legfelsőbb bíróság 474 914. sz. határozatában is. A foglaló a szerződés megkötése jeléül szolgál s így oly megállapodásból, melyben foglalónak csak jövőben leendő átadása köttetett ki, a foglalónak átadására bíróilag érvényesíthető kötelezettség nem származik, a váltószerződés azonban ily megállapodásnak nem tekinthető, ellenkezőleg a Curia (1293/914.) kijelentelte, hogy mivel foglalóul nem csak készpénz, hanem más érték is adható: nem tekinthető kizártnak, hogy a váltó is foglaló tárgya lehessen, ha annak átadásánál a foglaló jogi minősítéséhez az anyagi jog szerint megkívánt feltételek egyébként megvoltak. Ha a betétkönyv névre szól s azon a társasági alapszabályoknak oly rendelkezése, a mely szerint \& betétösszeg a betétkönyv hozójának volna kifizetendő, sem idézés, sem utalás útján feltüntetve nincs: a betétkönyv nem tekinthető bemutatóra szóló papírnak, a miből következik, hogy annak kiállítója a betét kifizetését igénylőnek a betét felvételére való jogosultságát vizsgálat tárgyává teheti. (Curia 1116/914), sőt postatakarékpénztári belét esetén ezt köteles megtenni (B. T. G. 1545 914), de ha a* pénzintézet alapszabályainak a betéti könyvre nyomtatott rendelkezése szerint a betélnek a betéti könyvecske előmutatójának kezéhez való kifizetésére nézve is kötelezettséget vállalt, a betéti könyvecske jogszerű tulajdonosával szemben a beiéi kifizetését jogosan meg nem tagadhatja. (Curia 532, 915). Az a körülmény, hogy a pénzintézet az általa szabályszerűen kiállított belétkönyvre tulajdonjogát fenntartotta, semmiféle jogi jelentőséggel nem bir, mert a betétkönyv kiállítója a betétkönyvnek kiszolgáltatásával a betétkönyv jogszerű birtokosával szemben adóssá válik s így ő mint adós egyszersmind nem jelentkeznénk hitelezőként, mert a tulajdonjog fenntartása a betétkönyvnél csak ezzel a hatállyal birhat (Curia 298, 914). Nézetem -szerint szerződő felek között túlságosan formális döntés, a mely alapos meggondolást igényel. Megnyugvással kell fogadnunk ellenben a Curia abbeli álláspontját, hogy a K. T. 299. §-a szerint csak a kereskedő által az ő üzleti körében történi elzálogosításnak van az a joghatálya, mely szerint az elzálogosított ingókra korábban szerzett tulajdonjog a jóhiszemű zálogszerző hátrányára nem érvényesíthető: az üzleti körben történt elzálogosítás alatt azonban — figyelemmel a K. T. 301., illetve 302. § aiban foglaltakra is — csak a kereskedelmi ügyletből eredő követelés biztosítására szolgáló zálogjognak a megalapítása érthető. (Curia G. 121 914). A törvény (299.' §..) értelmében úgy az elárusílásnak, mint az elzálogosításnak a kereskedő üzleti körében kell történnie, hogy a törvényben biztosított joghatálya légyen, de nem lehet külömbséget tenni közönséges és végrehajtási zálogjog között. Ebben az esetben arra sincsen szükség, hogy az elzálogosítást feltüntelő jelzések alkalmaztassanak (Curia 631 914). A zálogbirtokos jogainak megóvására szolgál a legfelsőbb bíróság az a határozata, mely szerint a zálogbirtokos azzal a cselekményével, hogy a zálogtárgyal a zálogbaadónak menthető tévedésből visszaadta, elveszti ugyan abbeli jogát, hogy követelése erejéig magát a zálogtárgyból kielégíthesse, de nem veszti el a zálogbaadó ellenében személyes követelési jogát, hogy a tévedésből visszaadott zálogtárgy értékének megfelelő pénzbeli szolgáltatás teljesítését kövelelhesse, mert különben a zálogbaadó a zálogbirlokos tévedése folytán ennek rovására alaptalanul gazdagodnék (Curia G. 298 914), úgyszintén az is. hogy * ha a zálogjog érvényesítésé iránt indított alapperben pervesztes felperes a zálog tárgyát az alapperben megállapított tényekre alapított jogerős ilélet folytán adta ki; a perújítási keresettel nem utasítható el abból az okból, mert a zálogtárgy nincs birtokában (Curia 876 914). A kamat tekintetében a Curia fenntartja régebbi álláspontját, mely szerint vételár után a kamat az árú átadásától jár (3437 914 s ha a vevő az árú átvételét alaptalan kifogással megtagadja attól az időponttól, a mikor az árú átadottnak tekintendő. Annak, hogy az ajánlat vevője az elfogadó nyilatkozat elküldésével az ajánlat késedelmes megérkezése miatt, léhát hibáján kívül késett el,, az ajánlattevő joga szempontjából (KT. 315. §-ának 1. bekezdése) jelentősége nincs. (B. T. G. 1276 914). A KT. 335. §-a értelmében kétoldalú szerződésnél az, a ki ellen a teljesítés kövelelletik, erre csak az esetben kötelezhető, ha a másik fél saját részéről a szerződést teljesítette, illetőleg kész a teljesítésre. Ha a felek abban állapodtak meg, hogy a vevő az egész árú vételárát azonnal átadja és erről az árú leszállítása után, annak eredményéhez képest elszámolnak, a kölcsönös szolgáltatásnak (Zug um Zug) ebben a kétségtelen esetében az, eladónak a vételtől való elállása csak akkor jogtalan, ha a vevő őt a vétel tárgyául szolgáló egész árúkészletnek vételárával tényleg megkínálta s ekként az őt terhelő szerződéses kötelezettségnek eleget tett. Az a körülmény, hogy a vevő a vételár kifizetésére szükséges összeggel rendelkezett, valósága esetében sem pótolhatja a fizetésnek meg nem történt tényleges felajánlását. (Curia 10T7, 915). A KT. 322. §-a értelmében nemcsak a vételre, hanem egyéb kereskedelmi ügyletekre is áll az az általános szabály, hogy más megállapodás hiányában az ügylel azon a helyen teljesítendő, hol a kötelezettnek a szerződés megkötésekor kereskedelmi telepe, vagy ilyenek hiányában lakása volt. (B. T. G. 300/914). A kereskedelmi ügyletet képező bérleli szerződés (mozgóképfilinnek időleges használata) is ezen szakasz alá esik. A ccbaisse clausula» fogalmát adja a budapesti kir. Ítélőtábla G. 492 914. sz. határozatában, mely szerint abban az esetben, ha az árú ára a tényleges teljesítés idején a szerződési árnál alacsonyabbra szállana, az eladó az említett klauzulának a kereskedelmi forgalomban elfogadott értelme szerint a vételárai az alacsonyabb árban számítja. Az árú vételárát a baisse clausula szempontjából nem lehet abból az ügyletből meghatározni, a melyet az alperes egy eladónál elért, hanem a forgalomban általában elérhető szokásos árat kell figyelembe venni. A KT. 336. §-a értelmében a vétel megkötöttnek tekintendő, ha a felek úgy a vétel lárgyára, mint az árra nézve megegyeztek, a vétel létrejöttét bizonyítja az a körülmény, hogy a vevő az eladó számlakövetelését saját könyveibe bevezette (Curia 1988 915). A szerződés teljesítésének kérdésében a háború alkalmából löbb oly kijelentés esett, a melyet feltéllenül más időben is el kell fogadnunk. Ha a háború elolt keletkezelt kötések teljesítése a viszonyoknak a háború, tehát vis major folytán beállott és előre nem látható, rendkívüli megváltozása következtében az alperesre olyan elviselhetetlen terhe róna, a mely az ügyletkötés alkalmával elvállalt rendes kereskedelmi koczkázat körébe nem vonható s a mely miatt a szerződés teljesítése az alperestől méltányosan nem követelhető : a teljesítési kötelezettség alól szabadul. A vevő a háború folytán beállott nagy áremelkedésben nyilvánuló haszon elmaradásának megtérítését az eladótól csak akkor követelhetné, ha ez a szerződés teljesítésének megtagadásával jogtalan vagyoni előnyben részesül, vagyis ha a háború kitörésekor annyi árúja volt, hogy összes szállítási kötelezettségeit teljesíthette volna. E nélkül a vevő csak ahhoz a vagyoni előnyhöz tarthat jogos igényt, a melyhez a kötlevélbeli szerződés teljesítése állal a háború bekövetkezte nélkül jutott volna; vagyis a kereskedelmi forgalomban várható ahhoz a rendszerinli haszonhoz, a melyet a jelzeit árúknak a normális viszonyok közt eszközölt eladásával elért volna. (Sz. T. 1956 915). Ha a szolgáltatás oly körülmény következtében, melyért az adós nem felelős általában vagy csak reá nézve lehetetlenné váll, az adós felszabadul kötelezettsége alól. Annak elbírálásánál, hogy valamely teljesítés leheletlen volt, nem az az irányadó, hogy a szállítást gátló nehézségeket emberi erővel egyáltalában és semmi módon nem lehetett elhárítani, hanem az, hogy a nehézség a kötelezettre nézve a józan gazdasági felfogás szerint jelentkezett-e elhárítatlannak. Már pedig ilyen felfogás szerint az olyan akadály, mely csak a szállítás tárgyával arányban nem álló rendkívüli áldozatok árán volna leküzdhető, elháríthatatlannak tekintendő (Curia 565 914), de az eladott árú árának emelkedése egymagában a teljesítést jogilag lehetetlenné még nem teszi, mert a kereskedelmi forgalomban a rendes körülmények közt ís lényeges árhullámzás lehet és az eladó ép a rendes gazdasági forgalom biztonsága érdekében teljesíteni köteles még abban az esetben is, ha az ügylel ily teljesítése reá nézve jelentékeny hátránnyal jár is. A teljesítés lehetetlenné válását a teljesítésre kötelezett összes viszonyainak fiíívelembevételével kell elbírálni B. T. 10,393 915). Túlszigorúnak látszik a B. T. abbeli döntése, hogy az eladó a háború okozta gazdasági lehetetlenülésre nem hivatkoznánk, ha akkor, midőn az árúnak a szerződési árban való szállítását megtagadta, rendelkezelt annyi nyersanyag felelt, a mennyiből a vevő állal lehívott árut szállíthatta, illetőleg előállíthatta volna (3768 915). A kereskedőnek rendszerint nem egy kötése van s így bajos szállí-