Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 54. szám - A bírák kitüntetése

VII. évfolyam. Melléklet a ((Jogtudományi Közlöny» 1916. évi 10. számához. Budapest, 1916 márczius 2. 54. szám. BIRAK ES ÜGYÉSZEK LAPJA Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője Felelős szerkesztő Dr. LÁNYI MÁRTON az egyesület titkára Kiadótulajdonos Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület Szerkesztőhízottság: dr. SCHUSTER RUDOLF a magyar kir. szabadalmi tanács elnöke, dr. DEGHÉ MIKLÓS budapesti kir. Ítélőtáblai tanácselnök, dr. NIETSCHE GYŐZŐ a magyar királyi szabadalmi hivatal elnöke, dr. KOVÁCS MARCELL budapesti királyi Ítélőtáblai biró, dr. MENDELÉNYI LÁSZLÓ a magyar kir. Curia elnöki tanácsosa, dr. LÁNYI MÁRTON kir. törvényszéki biró, szerkesztő. Szerkesztőség: I. Eáth György-u. 20. sz. Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utcza 4. sz. Megjelen havonként július és augusztus kivételével. Előfizetési dij: Egész évre 6 korona. Az egyesület tagjainak ingyen jár. A birák kitüntetése. Az a rendjeleső és a legfelsőbb kitüntetéseknek az a nagy száma, a melyből az elmúlt január hóban az igazságügyminiszterium tisztviselőinek, az oda szolgálattételre beosztott bíráknak és a kir. ügyészség tagjainak is jelentékeny rész jutott, a társadalom széles rétegeiben aktuálissá tette azt a kérdést: miért nem nyernek kitüntetést a birák szolgálatuk ideje alatt és miért érdemlik ki a legfelsőbb elismerésnek valamilyen jelét csak nyugalomba vonulásuk alkalmával? Sok oldalról tették fel ezt a kérdési, s mi birák igazán nem tudtunk rá mást felelni, mint azt, hogy ez olyan állapot, a melynek okát nem ismerjük. Viszont azonban a magunk részéről lelt kérdésre több oldalról azt a választ kaptuk, hogy annak az oka, a miért az érdemes birák csak nyugalomba lépésükkor részesülnek legfelsőbb kitüntetésben, abban keresendő, hogy az aktív bírónak törvényben biztosított függetlenségével nem fér össze a kitüntetés elfogadása. Ennek a felfogásnak tarthatatlansága volt indító oka e czikk megírásának. Előrebocsátjuk, hogy teljesen tárgyilagosan, minden személyi vonatkozás nélkül és egyéni gomblyukfájdalom hiányában írjuk ezeket a sorokat a birói kar általános érdekeire és társadalmi helyzetére tekintetlel. Kifejezést adunk annak a meggyőződésnek is, hogy a magyar birói kar kiválóságai semmivel sem kisebb tényezői a magyar igazságszolgáltatásnak rendjelek és czímek nélkül, mint volnának jól megérdemelt rendjeleikkel és czímeikkel; mindazáltal mégis szükségesnek tartjuk állást foglalni egyrészt a magyar bírói kar érdemes tagjainak mellőzése miatt, másrészt ama téves felfogás ellenében, hogy az aktív birónak legfelsőbb kitüntetése az ő függetlenségét érintené. Azt a téléit, hogy az aktív biró kitüntetése és a birói függetlenség egymást kizáró fogalmak, sokan Szilágyi Dezső igazságügyminisztertől eredőnek tartják. Ámde ezek tévedésben vannak, mert Szilágyi Dezső szava és tettei egymásnak nem mondottak ellen s Szilágyi Dezsőnek igazságügyminisztersége alatt több magasrangú aktiv biró részesült legfelsőbb kitüntetésben. A tekintélyre való hivatkozás tehát nem bizonyítja a tétel erősségét; ellenkezőleg, a legerősebb fejű igazságügyminiszternek példája szól a mellett, hogy az aktiv birónak legfelső kitüntetése és a birói függetlenség nem zárják ki egymást. De hogy is találhatott ilyen tétel befogadó fülekre ? Igazán csak nálunk volt az lehetséges, a hol bármily üres jelszónak erőteljes és tartós hangoztatása követőkre talál, mert közéletünkben a komoly és tárgyilagos kritika nem igen tud termő talajra találni. A jelszónak csak tetszetősnek kell lenni és rögtön elfogadják s lassankint mint megdönthetetlen igazság nagyobb tiszteiéiben részesül, mint Kaába köve a mohamedán világban. Ha azonban kritikával taglaljuk ezt a kérdést, akkor nagyon gyorsan napfényre kerül annak az alaptalansága, hogy a királyi elismerés a bírót függetlenségében korlátolhatja. A birónak a felektől és képviselőiktől kell függetlennek lenni, ezekkel szemben kell neki a tárgyilagos döntő személynek tenni; a felek érdekében közbenjárni kívánókkal szemben kell függetlennek lenni, hogy pártatlan és ennélfogva igazságos lehessen. De a koronás király fenkölt személyének legfelsőbb elismerése a birói függetlenséget egyáltalán nem érinti. Hiszen a biró kinevezése is a Felségnek legmagasabb elhatározásából ered; hiszen ha igaz volna, a mi ellen e czikkben síkra szállunk, akkor már a bírói kinevezés gátja volna a birói függetlenségnek, mert a kinevezés is felségcselekmény. Avagy ha nem, akkor lehetséges-e, hogy a kinevezést tartalmazó legfelsőbb elhatározás a birót függetlenné teszi, ellenben ugyanannak a koronás fenkölt személynek kitüntetést, rangot vagy czímet nyújtó elhatározása a birónak függetlenségét csorbíthatja. De elképzelhetŐ-e, hogy a mikor a birói tevékenység jóságának elismeréseként megnyilatkozó s a magasabb birói fokba emelő királyi kinevezés az így előlépett birót új állásában függetlenné leszi, akkor az állásában az igazságszolgáltatás körül érdemeket szerzett derék biró az ezért nyert legfelsőbb kitüntetés következtében elvesztheti függetlenségét? Ámde nemcsak elméletileg lehet kimutatni annak a tételnek téves voltát, hogy az aktív birót függetlenségének érdekében nem lehet legfelsőbb kitüntetésben részesíteni, hanem gyakorlatilag is. Felséges Uralkodónknak másik államában: Ausztriában az aktive működő birok éppen úgy részesülnek legfelsőbb kitüntetésben, m nt a közszolgálal más ágaiban alkalmazott közhivatalnokok, ha egyébként kiváló szolgálataikkal a kitüntetésre érdemesekké váltak. íme a legfelsőbb biróság elnökének három kitüntetése van; a nyolez tanácselnök mindegyike kapott, már legfelsőbb kitüntetést és egy közülök valóságos belső titkos tanácsos. A 67 biró közül 28 részesült rendjelkitüntetésben. A bécsi1 főtörvényszék elnökének és alelnökének egyenkint kél rendjele van; 4 tanácselnök közül 1 és 16 biró közül 2 részesült kitüntetésben. A bécsi polgári törvényszéknél az elnöknek és egy birónak, a büntetőtörvényszéknél az elnöknek, alelnöknek és két birónak van kitüntetése. A bécsújhelyi törvényszéknél az elnök, az alelnök és két biró részesült kitüntetésben stb. Ez a néhány példa is bizonyítja, hogy milyen téves az a nálunk elterjedt felfogás, hogy a legfelsőbb részről jövő kitüntetés a birói függetlenséggel nem volna összeegyeztethető. Nem is tudjuk elképzelni, hogy illetékes helyen a társadalomban elterjedt téves felfogás helyessége felől meggyőződve volnának. Mindazáltal mégis az kétségtelen tény, hogy hosszabb idő óta a magyar birói kar érdemes tagjai — a táblai elnököknek bizonyos szolgálali idő eltelte után v. b. t. tanácsosokká történő kineveztelésén kívül — a magyar igazságszolgáltatás terén kifejteit érdemeik legfelsőbb helyről való elismerését csak nyugalomba vonulásuk alkalmával nyerik el. Ezt visszás állapotnak tartjuk. Nem azért, mintha az egyénnek mellőzését látnók az elismerés késői megnyilatkozásában, hanem azért, mert a birói pályának más közszolgálati ágakkal szemben való degradálását látjuk ebben a mai állapotban. Monarchikus államban a rendjelek, czímek és rangok adományozása évszázados fejlődés eredménye. A legfelsőbb Urunk legmagasabb elhatározásából eredő kitüntetése az alattvalói hűségnek és buzgalomnak, a rendesnél nagyobb és eredményesebb munkás tevékenységnek a jutalmazása. Ha a közpályán működők közül a kiválókat a legelső magyar ember minden közszolgálati ágban tevékenységük ideje alatt kitünteti és a birói közszolgálati ágban működők érdemese t mellőzi, ez bizonyára ellenkezik a méltányossággal és alkalmas olyan tévhitnek a keletkezésére, hogy a birói hivatás betöltésénél nem is fejthető ki olyan fokú tevékenység, a mely a legmagasabb elismerésre érdemes volna. A derék férfi munkájának jutalmát a munka eredményében megleli. Részére a külső dísz nem kiegészítője az ő lényének. Ámde a derék férfi nemcsak egyéniség önmagának, hanem a társadalomnak a tagja is és pályájának osztályosai előtt mintakép. Mennyire jobban hat az ilyen férfiú munkájának ereje, ha hatalmas tevékenységének jutalmazására a fejedelem kegye nyilvánul meg. Ebből a szempontból kívánatos, hogy olt és akkor, a hol és a mikor a birói kar kiválóságai a megjutalmazott jogszabályalkotók \