Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 53. szám - A magánjogi judikatura az 1915. évben. [1. r.]

hatályban van, az annak alapján folyamatba tett kártalanítási eljárás az érdekelt felek egyoldalú kérelmére nem szüntethető meg (Curia 3083'1914. és 5081/1914.). A kisajátítási ár megállapításánál a szakértők eltérő véleménye esetén azok önállóan mérlegelendők és nincsen helye annak, hogy az eltérő becsértékek összeadása és elosztása útján kihozható középérték vétessék alapul (Curia 2991/1915.). Az érték megállapításánál a kisajátítási eljárás megindítása előtt tett egyezségi ajánlat figyelembe nem vehető (Curia 1915 ápr. 7.-én. 6207/914.), hasonlóan a kisajátított ingatlanon levő üzlethelyiség bérbeadásának elmaradása folytán szenvedett anyagi hátrányra a kártalanítás nem terjed ki (C. 6472/915.). Az elbirtoklás kérdését érinti az a határozat, hogy a más ingatlanán való kútból olyan vízmerítés, a melyet nem valamely ingatlan tulajdonosa a maga telke érdekében, hanem bárki, a kinek arrt szüksége van, szabadon gyakorol, nem szolgalomszerű vízmerítés és így a vízmerítés szolgalmának elbirtoklására nem alkalmas (Curia 703/1915.). Hasonló jogelv érvényesül abban az Ítéletben is, mely kimondja, hogy az útszolgalomnak elbirtoklás által való megszerzéséhez csak oly birtoklás vezethet, mely a 32 évet meghaladó időtartamon át nem elnézésből vagy szívességből, hanem a telek tulajdonosának esetleges tiltakozása ellenére és szolgalomszerűen, azaz jogként gyakoroltatott (C. 1915 ápr. 20-án 3236/1914.). Az elbirtoklás befejezése után a telekkönyvbe bejegyzett volt tulajdonos ellen szerzett végrehajtási zálogjog pedig hatálytalan, ha a végrehajlónak az elbirtoklás megtörténtéről tudnia kellett (Curia 2149/1914.). Az ingatlanra vonatkozó vételi szerződés létrejöttére nézve kimondotta a Curia, hogy az létrejöttnek rendszerint csak akkor tekinthető, ha a felek nem csupán a vétel tárgya és a vételár, hanem a vételi szerződés minden lényeges feltélelére nézve egymással megállapodtak (1915. V. 19-én. 5169/1914.). A megkötőit szerződéstől való elállás tekintetében az eddigi gyakorlatnak megfelel az az álláspont, hogy az esetben, ha a vevő, a ki a vételárat az ingatlan átadásakor köteles fizetni, az eladót az ingatlan szolgáltatására perli, a bíróság a vevőnek záros határidőt tűz a vételár megfizetésére vagy bírói leiéibehelyezésére s ennek elmulasztása eselében őt olyannak tekinti, mint a ki a szerződéstől elállóit (C. 1757/1914.). Természetesen mindenféle csekély ok miatt a szerződéstől nem lehet elállni, így az eladott ingatlan térfogatának csekély hiánya a szerződés felbontására alapul nem szolgálhat (C. 1915 márcz. 18-án 4859/1914.). A haszonbérlet, ha annak ideje alatt a dolognak oly hibája állt elő, a mely azt a szerződésszerű használatra alkalmatlanná teszi, megszüntethető (Bpesli tábla 2684/1915.). Ha pedig a bérlemény használhaiallanságát mindkét szerződő fél gondatlansága okozta és a vétkesség aránya meg nem állapítható, akkor a felek a kárt egyenlő arányban viselik (C. 43/1914.). A hitelező adósa nevén álló ingatlanra szerzett jelzálogjog hatálytalan, ha a hitelező tudta, hogy adósa az ingatlant már másnak el és átadta (C. 802/1914.). A kérdés ebben a beállításban már egyenesen a rosszhiszeműség keretébe vág. — Ugyancsak ilt kell megemlíteni azt a határozaiot is, mely kimondja, hogy egymagában az a körülmény, hogy a jelzálogilag bekebelezett követelési az alzálogjog megszerzése elolt kifizették, az alzálogjog érvényes megszerzését nem gátolja, kivéve ha bebizonyul, hogy a hitelezőnek az alzálogjog megszerzésekor tudomása volt arról, hogy a jelzálogilag biztosított követelés már fenn nem állolt (C. 6843/1915.). A könyvkivonat alapján zálogjog előjegyzésének csak akkor van helye, ha a könyvkivonalból egész halározoltan kiderül, hogy az előjegyzést szenvedő a közvetlen adós (Curia 1915 május 14-én. 6249/1914.); ha az elkönyvelt kövelelés kereskedelmi ügyleten alapszik, úgy a könyvkivonalból ennek is ki kell tűnnie (C. 1863,1914., 771/1914.); külföldi könyvkivonat alapján pedig csak viszonosság esetében van jelzálogjog előjegyzésnek helye (C. 787/1914.)-; nincs viszonosság e tekinlelben például köztünk és Németország között (C. 2687/1915.). Ha a kötelmi jogviszonyokra vonatkozó szerződés a felek közölt ezeknek kölcsönös magatartása következtében véglegesen és joghatályosan létre nem jön, a szerződő fél a kapott foglalót jogosan meg nem tarthatja s az előbbi állapot állítandó helyre, ilyen esetben természetesen kártérítésnek sincs helye (Curia 931/1914. Bpesli tábla 1914. G. 1250.). Ha a perbevont szavatos a védelmet el nem vállalta, az eladó nemcsak a vételárat, hanem a vevő ellen megítélt hasznot és perköltséget, valamint a vevő saját költségét is megtéríteni tartozik a vevőnek tekintet nélkül arra, hogy az eladó a vételi ügylet megkötésekor jóhiszemben volt (Curia 2886/1915.). A késedelmes teljesítés eselére kikötőit kötbér követelhetésének az az előfeltétele, hogy az utólagos teljesítésre adott határidőben szolgáltatott teljesítés elfogadása, alkalmával a kötbérre vonatkozó igény kifejezetten fenntartassák, de a kölbér nem jár, ha a teljesítéskor csak a késedelemből eredt kártérítés iránti jog tartatolt fenn (Curia 1915 márcz. 2-án 3903 1914., 1915 jun. 8-án 3973/1914.). A haszonbérbeadónál fedezeti alapul szolgálható pénzbeli óvadék nem akadálya a haszonbérben való marasztalásnak, ha a szerződés nem tartalmaz oly kikötést, hogy a hátralékos haszonbér az óvadékból elégítendő ki (Curia 865/1915.). Igényperekben több ízben kimondotta a Curia, hogy ingók tulajdona ajándékozás esetében is csak tényleges átadással szerezhető meg (Curia G. 284/1914., 201/1914.', 12/1914.). A birói egyezség által. nem újítás, hanem csak a kötelezvényen alapuló kövelelés birói úton való behajtásának eszközölhetése létesíttetett, a melylyel az ügylelet eredetileg magában foglaló kötelezvény jogi minőségén változás nem történt (Curia 1915 márcz. 3-án. 4664/1914.). Az engedményre vonatkozólag az eddigi gyakorlatnak megfelel az, hogy az elzálogosított vagy engedményezett kövelelés adósa akár a zálogtarlóval, akár az engedményezővel szemben mindazokkal a kifogásokkal és jogokkal élhet, a melyek őt a zálogbaadóval, illetve engedményezővel szemben a zálogbaadásról, illetve engedményezésről történt értesítésig megillették (C. 1915 márcz. 17-én. 4641/1914.). A beszámítás helylfoghatása tekintetében kiemeljük, hogy beszámításnak nincs helye oly követelés ellenében, a melynek meghatározóit, különleges rendeltetése van (C. 1915 febr. 23.'G. 46/1914.). Ilyen követelés természetesen a tartási kövelelés is. A stornó tekintelében utalunk a kir. Curia polgári jogegységi tanácsának 1. számú határozatára, a mely szerint a kártalanítási díj nem esik a kamat tekintete alá és így az ű 877: VIII. l.-cz. 2. és 4. §-ai nem zárják el a hitelezőt annak követelhetésélől, habár ez és a kamat a tőke 8%-t meghaladják is. Természetesen a kikötött stornó megfelelően mérsékelhető (Curia 233/1915., 1915 márcz. 2-án 2493/1914., 2503/1914. és Bpesti tábla 1833/1915.). Abból a körülményből, hogy az adós hosszú időn keresztül kamatkövetelését nem érvényesíti, joggal lehet hallgatólagos kamatelengedésről beszélni (Curia 3317/1915.). Az eddigi állandó gyakorlattal ellentétes az a határozat, mely kimondja, hogy a kártérítési összeg után épen úgy, mint más természetű vagyoni kövelelés után az erre jogosultat késedelmi kamat illetvén meg, a kárt okozó fél a károsodás bekövetkeztével azonnal megtérítendő kártérítés után a kártétel napjától kezdődően tartozik a kamatokat megfizetni (Curia 2972/1913.). Az életjáradék célja az annak élvezetére jogosult megélhetésének biztosítása lévén, annak hosszú időre visszamenőleg való követelésével az életjáradéknak indokolatlan halmozása ép oly kevéssé foghat helyt, a Curia álláspontja szerint mint az életjáradék kiszolgáltatására kötelezettnek a fentebbi jelzett czél által nem indokolható aránytalan gazdasági megterhellelése sem (C. 753/1915.). Ha a köztörvényi tartozás fedezeti váltókkal van biztosítva, ez csak azt eredményezi, hogy a hitelező a fizetést a fedezeti váltók kiadása ellenében követelheti (Curia 783/1915. és 1915 szept. 7-én 296/1914.). A részletfizetés elmulasztásához fűződő jogvesztés akkor is beállhat, ha az adós a korábbi lejáraikor az esedékes részletnél nagyobb összeget törlesztett (Curia G. 102/1914.). Az érvényesen létrejött szolgálati szerződésen alapuló díjazás nem szűnik meg csak az által, hogy közben a felek házasságon kívüli viszonyt folytatlak (C. 1915 márcz. 2-án 3488/1914.). A szolgálali szerződés rendkívüli halálylyal való megszűnésének olyan esetei is megállapíthatók, melyek az 1900. évi XXVII. t.-cz. 16. §-ában felsorolva nincsenek (C. 10/1914.), természetesen másrészt a felmondás arra az esetre is korlátozható, ha az alkalmazottat fegyelmi hatósága károsító cselekményben mondja ki vétkesnek (C. 4186/1915.). Az ajá/ndélwzással kapcsolatos kérdések közül kiemeljük, hogy a megajándékozott ingyenes jogutóda is közvetlenül felelős az ajándékozó hitelezőjének és rosszhiszem esetében neki kell bizonyítani az ajándékozó egyenes adós fizetőképességét (Curia 1414/1914.). A rosszhiszemű megajándékozott az ajándékozást megtámadó hitelező részéről nem is igényelheti annak előzetes kimutatását, hogy az ajándékozó ellen a követelés behajlása végeit a végrehajtás sikertelenül megkiséreltetelt (C. 1915 jan. 20-án, 3213/1914.). Az ajándék visszavonását vastag hálállanság okából nem gátolja a házassági viszony fennállása (C. 1186/1914.). Ha pedig a megajándékozott az együttesen ajándékozó házastársak közül az eayík ellen büntetendő cselekményt követ el, melynél fogva ez az ajándékozást visszavonhatja, a visszavonás joga a másik házastársat is megilleti (Curia 1914 június 9-én 5676.). A jóhiszemű fél védelmét szolgálja annak kimondása, hogy a gazdasági meghatalmazott hatáskörének külsőleg fel nem ismerhető korlátozása nem hatályos azzal szemben, a ki a meghatalmazottal jóhiszeműen szerződésbe bocsátkozott (C. 1915 jun. 16-án, 6540/1914.). Ugyancsak ezt a czélt szolgálja az a határozat, mely szerint a pénzügyi forgalomban megkívánható jóhiszeműség és bizalom azt követeli, hogy a mennyiben a hitelező a múltban tanúsított elnéző gyakorlattól eltérve, a jövőben az adósra nézve a jogvesztéssel járó szigorúbb