Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 53. szám - A bírák áthelyezhetősége

413 eljárást akarja igénybe venni, erről az adóst előzetesen értesíteni és erre őt figyelmeztetni köteles (Curia 1915 jan. 15-én, 234. G.). A vevő rosszhiszeműségét adott esetben a Curia megállapította a vételár csekély voltából, valamint abból, hogy a vevő közelfekvő községben lakolt és így a konkrét viszonyokat ismernie kellett (Curia 5646/1915.). A turpis causa kérdését érintik a következő fontosabb határozatok: a törvényes házasságban élő nőnek tett házassági ígéret a jóerkölcsökbe ütközik (C. 845/1914); tiltott czélokra fordított választási költségek megtérítését nem lehet követelni (C. 1602/1914); az oly megállapodás, melylyel az egyik házasfél kötelezi magát, hogy a válóper befejezése elé jogkövetkezmények terhével akadályokat nem gördít, az erkölcsi fogalmakba ütközik (C. 157. G. 1914); a jóerkölcsökkel ellenkezik az aránytalanul magas ügyvédi jutalomdíj iránti szerződés, ha annak megkötésére az ügyvéd a felet feldúlt lelki állapotának kihasználásával birla rá (C. 1915 jan. 14-én 2736/1914); azt a mit valaki tudva tilos cselekmény eszközlésére adott, többé vissza nem követelheti (C. 1475/1914); árverésen való meg nem jelenésért vagy az azon való részt nem vételért pénzbeli előny kikötése erkölcstelen (C. 484/1915); ha a megbízott a megbízás hatálya idején a megbízó tudta nélkül jutalmat köt ki az ellenérdekű féílől, ez a köteles hűség és tisztesség megszegése (C. 2018/1915). Ezen esetekkel szemben kimondotta a Curia, hogy a tőzsdei ügyletek kötéséből származó nyereség és veszteségben való részesedés czéljából létrejött társasági viszonyból eredő követelést nem lehet olyannak tekinteni, mint a mely tőzsdei játékon alapulván, bíróilag nem lenne érvényesíthető (Curia 2715/1914.). Az ügylelek közvetítésével iparszerűleg nem foglalkozó egyént közvetítési díj akkor illeti, ha a közvetítésre megbízást nyert és a körülményekből megállapítható, hogy a közvetítésre nem díjtalanul vállalkozott. Ily közvetítési tevékenységet ügyvéd is fejthet ki (Curia 2291/1914., 1915 ápr. 14-én 4425/1914.). A bírósági végrehajló által szándékosan vagy vétkes gondatlanságból egyébként okozott kárért az 1871. évi VIII. t. czikk 1. és 66. §-aiban meghatározott felelősség csak magát a kárt okozó személyt és a kárért az általános jogszabályok szerint esetleg felelős más személyekel terheli s ezt illetően a kir. kincstárnak még csak szavatossági kötelezettsége sem áll fenn (C. 1915 máj. 19. 5885/1914.). Ha a község az 1886. évi XXII. t.-cz.-86—88. §-ai rendelkezései szerint elsősorban felelős közegél a perben meg nem jelölte, a község közvetlen marasztalásának törvényes akadálya nincs (Curia 1915 márcz. 16-án, 365/1914., 1915 febr. 24-én, 1662/1914.). A kártérítési jog köréből megemlílendők a következő határozatok : A szerződésen kívüli kártérítéseknél a munkaadó a vasúti vagy más veszélyes üzemtől eltekintve — az alkalmazottja által alkalmazása körében harmadik személynek jogellenes cselekménynyel még vélkesen is okozott kárért csak a culpa in eligendo vagy a felügyelet elmulasztása esetén felelős (Bpesli tábla 982 1915.). Ha pedig a kár mindkét fél gondatlanságára vezethető vissza, úgy egyenlő vétkesség melleit a kár megosztásának van helye (Budapesti tábla 1026/1915.). A kártérítés terjedelmét véve figyelembe, utalunk arra, hogy pl. a község felelős az útfenntartás kötelezettségének elmulasztása következtében beállolt balesetéri (C. 1915 márcz. 16-án 365/1914.); vagy hogy a bérfizetés elmulasztása miatt rendkívüli fölmondással élő bérbeadó további kártérítést, azon az alapon, hogy a helyiség üresen maradt, vagy hogy olcsóbban adla azt ki, nem követelhet (C. 2600/1915). (Vége köv.) Dr. Lányi Márton budapesti kir. törvényszéki biro. A bírák áthelyezhetősége. Lapunk múltkori számában közöltük, hogy az 1912. évi LIV. t.-cz. 83. §-ának a birói áthelyezhetőséget megengedő rendelkezései 1915 deczember hó 31-évcI hatályukat vesztetlék. Ebből az alkalomból meg kell emlékeznünk annak az akcziónak részleteiről is, amelyet egyesületünk az akkori igazságügyi kormány épen ama terve ellen tett folyamaiba, hogy a birák a perrendtartással kapcsolatosan bizonyos ideig áthelyezhetők legyenek. Hivalalos Értesítőnk 1911 július hó 7-én megjelent számában felhívta már kartársaink figyelmét az igazságügyi kormány eme tervére és ugyanott közölte az életbeléptelési törvény 78. és 79. §-ait, mint a melyek a tervezett reformra vonatkoztak. Ezekből a szakaszokból mindenekelőtt megállapítható, hogy az eredeti terv az volt, hogy négy évi időtartamon át legyenek a birák áthelyezhetők. A birói áthelyezhetetlenség elvének megsértésére irányuló terv az ország összes bíróságai körében nagy visszatetszést szült és ennek adott egyesületünk is kifejezést akkor, a mikor egyesületünk elnöke az 1911 október hó 8-án Pozsony városában megtartott közgyűlésen annak felemlítése mellett, hogy tiltakozásunk nem akar bizalmatlanság lenni, a leghatározottabban tiltakozott a magyar birói kar nevében a birói függetlenség ellen készülő veszedelmes támadás ellen és teljes részletességgel kimutatta, hogy azon czél elérésére, a mely miatt a kormány a törvényjavaslatot törvényerőre akarja emeltetni, a tervezet sérelmes intézkedés megvalósítására nincsen szükség. Ugyanezen közgyűlésen előterjesztett egyesületi évi jelentésünk is részletesen foglalkozott a kérdéssel. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel hozott határozatából kifolyólag előterjesztést adtunk be úgy a képviselőházhoz, mint az igazságügyminiszterhez, a mely előterjesztés lapunk 20. számában részletesen található, melyben kimutattuk, hogy a tervbe vett javaslat megvalósítása az alkotmánynak és a közszabadságoknak sérelme, a mennyiben a birói áthelyezhetetlenség elve alkotmányjogi garanczia. Utaltunk arra is, hogy rosszhiszemű kezekben a bíróság függetlensége ellen irányuló támadások alapja lehel az a preczedens. a melyet azáltal nyújtunk, hogy a birói áthelyezhetetlenség elvét megsértjük. Egyesületünk tiltakozása mindenütt élénk visszhangot keltett. A kérdéssel az országházban hosszasan és részletesen foglalkoztak és akcziónkkal kapcsolatosan felkerestek bennünket a külföldi birói egyesületek is. Küzdelmünknek, a melyet a birói függetlenség érdekében folytattunk, meg is volt a maga hatása. Ha nem is sikerült azt elérnünk, hogy az igazságügyi kormány a tervet egészen elejtse, de sikerre vezetett törekvésünknek az a része, a mely a birák kényszernyugdíjazásának hatálytalanítására irányult, a mennyiben a törvényjavaslatnak erre vonatkozó rendelkezései mellőztettek. De eredményt ériünk el abban az irányban is, hogy az áthelyezhelés megengedése két évre korlátollalott és pedig a perrendtartás életbelépését megelőző és követő egy-egy évre. Most, a mikor az áthelyezhetőség lehetősége immár megszűnt, áttekinthető az is, hogy az igazságügyi kormány hány izben élt a törvényben megengedett felhatalmazással. Erre vonatkozólag a következő összeállítás nyújt megfelelő tájékoztatást : Hív. lap száma és kelte 176. jul. 31 186. aug. 9. 200. aug. 28. 232. okt. 6. 295. dec. 18. 2. jan. 3. 58. márcz. 10. 84. ápr. 11. Áthelyezések száma 6 4 2 2 1 8 2 albiró 2 1 1 1 ' 2 1 albiró 4 ; 1 2 1 j 1 albiró 1 Az áthelyezés történt honnan hová járásbíróságtól járásbírósághoz járásbíróságtól járásbírósághoz Megjegyzés járásbíróságtól törvényszéktől törvényszéktől törvényszékhez törvényszékhez járásbírósághoz járásbíróságtól járásbírósághoz járásbíróságtól járásbírósághoz járásbíróságtól törvényszékhez járásbíróságtól járásbírósághoz törvényszéktől törvényszékhez törvényszéktől járásbíróságtól járásbíróságtól törvényszéktől törvényszéktől járásbíróságtól járásbíróságtól törvényszékhez járásbíróságtól járásbírósághoz járásbíróságtól járásbírósághoz törvényszéktől járásbírósághoz íarasbirósáíihoz járásbírósághoz járásbírósághoz járásbírósághoz járásbírósághoz járásbírósághoz ' 1914. évben 34 eset 1915. évben 10 eset Ebből az összeállításból megállapítható, hogy mindössze 44 esetben nyert alkalmazást a kényszeráthelyezhelés szabálya. Ez a szám már egymagában véve világossá teszi, hogy az igazságügyi kormány a törvényben részére engedélyezett felhatalmazással igazán csak azokban az esetekben élt, a mikor az igazságügyi érdekek annak alkalmazását feltétlenül megkívánták. A 3000 tagot meghaladó magyar birói kar létszámát véve figyelembe, elismeréssel kell lennünk igazságügyi kormányunk iránt azért a mérséklésért, a melyet a törvény alkalmazásánál tanúsított. Mi már eredetileg sem az igazságügyi kormány ellen terveztük mozgalmunkat, hanem azon alkotmányos garanczia védelmére keltünk, a mely a biró áthelyezhetetlenségében rejlett. Ha tehát az igazságügyi kormány a törvény felhasználása alkalmával aggályainkat honorálta, az a legbiztosabb jele annak, hogy küzdelmünkkel eredményt értünk el és ezért a honorálásért az igazságügyi kormányt csak külön elismerés illeti meg. A midőn ezt a sokat bolygatott kérdést immár véglegesen lezárjuk, mindenesetre örömmel állapítjuk meg, hogy elmúlt az az idő, a mely alatt a magyar birói kar mindegyik tagja fölölt az áthelyezhetőség veszélye lebegett.