Bírák és Ügyészek Lapja, 1915 (6. évfolyam, 43-51. szám)

1915 / 44. szám

33Ö ugyebár mások fejüket vették! A legcsekélyebb tiszteletlenség sem élt bennem a birói kar ellen, mikor az idézett kritikát megírtam, sőt vallom és biszem, a mit a tény filozófiája körül megállapítottam, hogy «a biró odaadással és szeretettel fárad a jog uralmának kiépítésében)). Érvelésekhez hozzászokott férfiaktól elvárhatni, hogy azt a fegyvernemet meglógják besülni és a kritika jogának nem fognak határt szabni éppen a társadalom legeslegfontosabb szervének küszöbén, hacsak annak a megdöbbentő vádnak nem akarják magukat kitenni, hogy nem tűrik meg a más nézetét és irodalmi fejtegetéseket is halállal üldöznek. Nem tűrni az illiberalizmus megállapítását és egyben körülhordani a véres kardot, mert ez a nézet nyomdafestéket látott, talán ellentmondás, de talán egy más bizonyítása. Bizonyos, hogy nem liberalizmus. Mindegy azonban, hogy melyikünk hibázott; nagyobb volna a hiba, ha folytatnánk. Ne folytassuk! Maradjunk az egymás megbecsülésében. Mi nem akarunk egyebet, mint a temesvári fogadalom keresztülvitelét és ha ennek várásában kezdünk türelmetlenkedni, ne vétessék ez rosszindulatnak. Ti viszont ne vonuljatok vissza arra az egyizbeni lelkes fellobbanásra, hanem tegyetek is valamit, mert tiétek a hatalom és tiétek a cselekvés. Az ügyvédségnél hálásabb nép nincsen a világon, ha egy jó szót kap. Persze érzékeny is minden rossz szóra. Beszéljétek meg magatok közt ebben az irányban is a dolgokat, ne csak úgy, hogy «lűrjék el a készületlen ügyvéde zagyvaságait is, a mint ezt múltkor írtad, és az ügyvédség hálás lesz, mert a békés megélés kétoldalú szerződés jellegével bir. És legyen tőlünk távol minden harag és szenvedély, mert a jogszolgáltatás békéje nem a miénk, de a tietek sem, hanem az országé. Nem lehet benne tehát a háborút intézményesíteni még akkor sem, ha én hibát követtem volna el. Én a magam részéről a legnagyobb tisztelettel és szeretettel vagyok a birói kar iránt, de kötelességeim vannak a saját karommal szemben is, mely érdekeinek szemmeltartását reám bízta és melyhez egész lélekkel vallok hozzávalóságot. Elképzelhető, hogy a panaszok és siralmak százai szállnak be hozzám és így elgondolható, hogy én már jogot szereztem az általánosításhoz is. L)e béke velünk. Igaz hived és tisztelőd Pollák Illés.» Azt látom az én t. barátomnak ebből a leveléből, hogy ő komolyan akarja köztünk a kölcsönös megértési, és az ő erős egyénisége elég garanczia is arra, hogy ebbeli akaratának saját magával szemben is érvényt fog tudni szerezni és ezért én is akarom hinni, hogy a mint ezt a hozzám intézett kisérő levelébe kifejezésre juttatta «a mondvacsinált konfliktusnak az ő engesztelő szavai véget fognak vetni. De azért az én t. barátom csak természetesnek fogja találni, hogy én ezen engesztelő szavai közepette használt egynémely kijelentésére megtegyem helyreigazító, vagyis az engesztelés ufjait egyengető észrevételeimet. A birói kar minden egyes tagja távol áll attól, hogy a bármilyen erős kritikát is ellenségeskedésnek tekintse. A birói kar tagjai a kritika jogának soha sem fognak határt szabni, mert a kritika jogosultságát mindig el fogják ismerni, akár bölcseleti akár más alapon gyakoroltassék az, de a kritika jogosultságát ahhoz kötik, hogy az az objektív igazságból táplálkozzék. Pedig engedje meg az én t. barátom, hogy én őt saját magával szemben arra a kérdésre utaljam, hogy azok a szubjektív megállapításai, «hogy a birói jog szereti az ilhberalis magyarázatokat, szereli a törvényeket nem a jogkeresők, hanem a maga számára teremlettnek tekinteni, és hogy inkább szűkít mindig, a helyett, hogy az egyes szűk kantárokat lazítaná olt, a hol az élet, mely a jogkeresők élete, ezt megkívánja és hogy pl. a Bp.-nak igen sok szakaszát a bíróságok a terhelt ellen magyarázták)), objektív igazságok-e, vagyis olyanok-e a melyeket a magyar jogászi közvélemény ilyeneknek vall vagy megállapított ? Az a «birói jog» a mely voltaképen a birói gyakorlatnak egy elég szellemesen megkonstruált, de igaz tartalom nélküli elkeresztelése, a törvények magyarázatát úgy gyakorolja, hogy a tételes jogot az életre alkalmazza és ha ebbeli törekvéseiben keresi az élet és a tételes jog közötti összhangzatot, ha a tételes jog állal nem szabályozott, mert előre nem látott életviszonyokra a saját maga által konstruált, de a fennálló jogrendszerrel és az objektív igazsággal mindig összhangban álló jogszabályt alkalmazza, akkor talán mégis nem emésztethető össze az objektív igazsággal azt akarni megállapítani,' hogy a biró a törvén) eket nem a jogke.esők, hanem a maga számára teremtellnek szereli tekinteni. És a mikor az a bizonyos biró. jog, a birói kar legelőkelőbb tagjainak a birói székből telt megnyilatkozásaiban mind hangosabban hadat üzen a betűszerinti igazságszolgáltatásnak és arra törekszik, hogy a tételes jogszabályokat az élettel mindjobban összeegyeztesse, a mikor a legfőbb bíróság ítélkezése tanúságot tesz arról, hogy kiterjeszti a jogokat azokra is (lásd például a törvénytelen gyermekek örökösödési jogát), a kiket mindaddig azokban a jogokban a gjakorlat nem részesített, akkor talán mégsem felel meg az objektív igazságnak az a megállapítás, hogy a birói jog szűkít, a helyeit, hogy az egyes kantárokat lazítaná olt, a hol azt az élet megkívánja? A mi pedig a konkrét példaképen felhozott azt a megállapítást illeti, hogy a Bp.-nak igen sok szakaszát a bíróságok a terhelt ellen magyarázzák, hát ennek ellene szegezhetem az egész jogászi közvéleménynek azt az ellenkező megállapítását, hogy a birói gyakorlat a Bp. -nak vonatkozó szakaszait rendszerint a vádlott és a védelem javára magyarázta. De különben is minden tételes jognak és így a Bp. szabályai nem arra valók, hogy akár a terhelt ellen, avagy annak javára magyaráztassanak, hanem igen is arra valók, hogy a büntető igazságot szolgálják. Na de ne fol)lassúk, elégedjünk meg azzal, hogy mindkettőnkben meg van a jóakarat a kölcsönös egyetértést és megbecsülést ébrentartani és fokozni, és mi bírák és ügyészek, ha nem is a «miénk a hatalom», de cselekedni igenis akarunk és fogunk is mindig, a mikor azt a mi ügyvédtársaink közérdeke kívánja, de reméljük és elvárjuk, hogy a mi ügyvédkartársaink is a maguk imponáló erejével cselekedni fognak a közel jövőben, a mikor a birói szervezeti törvény keretében a birói külön status és az automatikus előlépés intézményének megteremtéséről lesz szó. Addig is becsüljük és szeressük egymásl. &>*ecsák Károly. Hadbavonultak arczképes igazolványai. A Máv. igazgatóságától az oda beadott előterjesztésünkre 957569. A. V. 1915 sz. alatt a következő választ nyerlük: Az állami tisztviselők hadbavonult fiai arczképes igazolványának kiállítása ügyében f. évi február hó végén hozzánk intézett beadványára értesítjük, hogy intézkedtünk aziránt, miszerint a hadbavonultak arczképes igazolványai azoknak visszatérése után a f. év folyamán bármikor kiállíttassanak, illetőleg megújíttassanak, ha a hadbavonulás ténye s azoknak igényjogosultsága egyébként fennáll, illetőleg az előírt módon igazoltatik. /( A büntető birák tanácselnöksége. Az újonnan rendszeresített törvényszéki tanácselnöki állásokra kizárólag polgári birák kinevezése van tervbe véve. Ez a büntető szakban működő bírákat érzékenyen érin'.i s rájuk nézve meg nem érdemelt mellőzést jelent. Kétségtelen, hogy e tanácselnöki állásokat a törvény (Ppé. 81. §.) a Pp. életbeléptetése alkalmával szervezvén, a czél elsősorban az volt, hogy kiváló erőknek a megfelelő helyre állításával a Pp. sikeres végrehajtása mozdíttassék elő. Ezt a Ppé. indokolása kifejezetten meg is mondja. De az is kétségtelen, hogy a törvény rendelkezése ezeket az állásokat nem korlátozza a polgári szakra s az intézmény lényege egyenesen megköveteli, hogy terjesztessék ki a büntető szakra is. Világítsuk meg elsősorban azt a kérdést, hogy a törvény miként rendelkezik. A törvény a Pp. életbeléptetését tárgyalja. De rendelkezései nem csupán a polgári szakra vonatkoznak. A törvény negyedik czíme a kir. Kúria döntvényeiről szól és egyenesen a bűnvádi perrendtartás körébe vágó szabályokat tartalmaz. A 88. § mely az informácziót eltiltja, mindkét szakra egyaránt áll. Senkinek sem ju-