Bírák és Ügyészek Lapja, 1915 (6. évfolyam, 43-51. szám)

1915 / 44. szám

VI. évfolyam. Melléklet a ((Jogtudományi Közlöny* 1915. évi U. szdmáhu* Budapest, 1915 márczius 15. 44. szám. BIRAK ES ÜGYÉSZEK LAPJA Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője Felelős szerkesztő Dr. LÁNYI MÁRTON az egyesület titkára Kiadótulajdonos Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület Szerkesztőbizottság : dr. SCHUSTER RUDOLF a magyar királyi szabadalmi hivatal elnöke, dr. DEGRÉ MIKLÓS curiai biró, a budapesti központi királyi járásbíróság vezetője, dr. NIETSCHE GYŐZŐ budapesti királyi Ítélőtáblai biró, dr. KOVÁCS MARCELL budapesti királyi ítélőtáblai biró, dr. MENDELÉNYI LÁSZLÓ a magyar királyi Curia titkára, dr. LÁNYI MÁRTON királyi törvényszéki biró, szerkesztő. Szerkesztőség : I. Káfrh György-u. 20. sz. Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utcza 4. sz. Megjelen havonként július és augusztus kivételével. Előfizetési dij: Egész évTe 6 korona. Az egyesület tagjainak ingyen jar. Helyi előlépések. A helyi előlépések sürgős elrendelése és foganatosítása iránt egyesületünk az igazságügyi kormányhoz 1915. év elején a következő beadványnyal fordult: Nagyméltóságú Miniszter Úr! ((Vidéki osztályaink és úgy vidéki, mint fővárosi tagtársaink körében kifejezésre jutott óhajok folytán van szerencsénk azzal a kérelemmel fordulni Nagyméltóságodhoz: méltóztassék a helyi előléptetések sürgős foganatosítása iránt rendelkezni. Azonfelül, hogy reámutalunk e kérdésben már beadott előbbeni előterjesztéseink azon tartamára, a mely szerint kimutattuk, hogy a törvényhozásnak az 1908: VI. t.-cz. megalkotásánál az volt az intencziója, hogy a magasabb fokozatú fizetéses állás megüresedése esetében azonnal lépjen a rangsorban következő biró ebbe a magas:ibl) fizetéses állásba; kérelmünk támogatására még a következőket hozzuk fel. A háborús állapot nem képezheti a helyi előléptetések akadályát, mert a költségvetés keretében ily aránylag csekély összeg, a minő a helyi előléptetésekhez szükséges, alig jöhet figyelembe. Viszont a háborús állapot épen a legutóbbi napokban rendkívüli módon fokozódott drágaság folytán egyre súlyosbodó terhet ró reánk és a helyi előléptetések foganatosításával legalább kartársaink egy részén segítve lenne. Ezt a segítséget pedig nézetünk szerint a birói és ügyészi kar meg is érdemli, mert e rendkívüli időkben rendkívüli munkát is fejt ki. A perek száma ugyan csökkent, de e csökkenés nem áll arányban az elvont munkaerő mértékével. Egyes határmenti vidékeken pedig a bíróságok és ügyészségek valójában éjjel-nappal dolgoznak. "Öl ömmel és lelkesedéssel végezzük e munkát a mostani nehéz napokban és nem várunk érte semminő külön jutalmat, csak azt kérjük, hogy ép e súlyos viszonyok közt ne sújtassunk a rendes előléptetési rendszer megszorításával, annál kevésbbé, mert hiszen a többi állami tisztviselők egy részénél a helyi előléptetések megtörténtek.)) Ezen beadványunk folytán illetékes helyen nyert informáczió alapján közöljük, hogy az igazságügyminiszter úr a legnagyobb erélylyel van azon, hogy a helyi előlépések mielőbb és minél nagyobb számban megtörténjenek. A miniszter úr ebbeli törekvésében az egész kormány nagyfokú jóindulatával találkozik és így alapos a remény arra, hogy a helyi előlépések a birói kar teljes megelégedésével fognak találkozni. A helyi előlépések időpontja és terjedelme még nincsen véglegesen megállapítva. Az ügyvéd és a biró. Abban a sajnálatos polémiában, a melyet az én tisztelt bará tómnak, Pollák Illés udvari tanácsosnak, az országos ügyvédszövet ség elnökének, a «Jogállam»-ban «Az ügyvédség és az új per» czím alatt megjelent czikkében az ügyvéd és a biró közötti viszonyról közölt téves megállapításai kiváltottak, legőszintébb sajnálatomra eliiitotiunk eev úiabb statióhoz, a mely az én tisztelt barátomnak hozzám intézett, de a nyilvánosság számára helyet kért következő levelében nyer kifejezést: «Jövök hozzátok s kérek lapotokban helyet elmondandóm számára és nyugodtan hajtom le fejemet az ellenséges sátor alatt, tudva azt, hogy Ti a történtek daczára sem néztek ellenségnek. Eljövök hozzátok, mert elejét akarom venni az általános verekedés közben a mi külön házi verekedésünknek és mert nem szabad — átok volna — a birói és a jogvédői kar kö?t visszavonást szítani, mit nem akarunk és legfőképen nem akarok én, a ki koncziliáns ember vagyok és ha nem térek is ki a küzdelem elől, de nem kívánom, annál kevésbé keresem. Most sem kívánom, annál kevésbé kerestem azt, hacsak a helyzet mélységéből fölszálló panaszkodás, vagy a jogász és filozófus kritikája kötekedésnek nem vétetik, a mi aztán helyzeti eltolódásokra, Ítélkezési hibákra és optikai tévedésekre vezet, melyekben háborús sejtek vannak. Mert panaszkodni szabad és a kritika nem ellenségeskedés! A ki pedig egy szabad szótól azonnal fegyverhez nyul, az jelét adja annak, hogy a hatalom birtoklása könnyen erőszakossá tesz és csak a megezenzurázott kritikámban mondottaknak illusztrálásául szolgál. Minden rosszakarattól távol, irodalmi igazságként mondottam annyit, hogy a bíróságok a törvények illiberális kezelésére hajlanak és pl. a Bp.-nak igen sok szakaszát a terhelt ellen magyarázták. Ezt az éppenséggel nem új, hanem általánosan tudott jelenségen alapuló megállapítást körülvettem azzal, hogy «a törvényeknek ez az elbirósodása természetes folyamat és csak nagy ritkán hatalmaskodási hajlam eredménye». «A birói kar» — igy mondtam — «ép úgy akarja a törvény uralmát, mint mindnyájan és tagadhatatlan odaadással és szeretettel fárad ő is a jog uralmának kiépítésében)) . . . «Akarva nem akarva az új perrend is hamarosan judikatorius perrenddé fog azonban változnb — mondtam — «a hatalom bennszülött át és deformáló erejénél fogva» . . . stb. Nyilvánvaló szeretettel és elismeréssel szóltam ime a birói kar műkő déséről és a mit a hatalom deformáló erejéről mondottam, azt mint szellemi és erőtörvényt idéztem egy gondolatmenet fonalán, mely tisztán irodalmi és bölcselkedő akart lenni és volt. És erre a személytelen, általános érvényességű, tisztán jogbölcseleti fejtegetésre a testvér-szövetség lapjának szerkesztősége, melynek tagjai gondolatvilágomat jól ismerik, kardot húznak és hadat izennek az ügyvédségnek! Miért és milyen igazságból ? Miben vétettem az igazság ellen? Abban-e, hogy a judikaturát illiberálisnak mondtam, vagy abban-e, hogy ezt a jelenséget nem az akaratnak, hanem egy a tudat küszöbén alul maradó erőnek tudom be ? A megállapítás egyik ága sem adhatott okot a felháborodásra, mert az utóbbi csak csupa dicséret, az előbbi pedig csak egy irányzatra való utalás, melyért senki felelősségre nem vonható. Még eddig senki sem volt közmegvetés tárgya azért, mert konzervatív párthoz tartozott, de már üldöztek embereket és fejőket vették, mert liberálisak voltak. A kik most engem fölakarnak konczolni, bizonyára nem Ítélnék el Martinovicsot és társait, de akkor