Bírák és Ügyészek Lapja, 1915 (6. évfolyam, 43-51. szám)

1915 / 51. szám

394 Veszedelmet azonban nem lálok abban, ba a báborús bíínperekben — de csak a mig a salus reipablicae megköveleli — az ügyészekre ruházott eme nagy joggal, maga az igazságügyminiszter irányit. Hiszen, ba ebben a világfelfordulásban országunk sorsa telelt a kormány őrködik, azt is csak ő döntheti el legjobban, miért és kit kell a bíróság elé állítani ? Az előzetes letartóztatás által, mikor kell valakinek a hadviselés érdekeire káros egyéni szabadságot korlátozni. Nem mondok újat különben ezzel. A Bp. 33. §-ához fűzött indokolás is megengedi, hogy : «a közvád gyakorlásánál is merülnek fel tekintetek, melyek teljesen hasonlók azokhoz, a melyek az anyagi jogot a relatív irányba szorították. Midőn az eset különös körülményei olyanok, hogy a bűnvád gyakorlása nagyobb társadalmi kárt okoz, mint ahban maradása: midőn a per keresztülvitele aránytalan nehézségekkel jár: akkor egj magasabb igazság, melyet némelyek társadalminak neveznek azt kívánja, hogy az eljárás mellőzve legyen». A legalitás, közjogi szabálya alól tehát, még rendes viszonyok közölt is, kivételeket kénytelen a törvény elismerni. Arról pedig, hogy ennek a diskreczionális jognak pozitív irányba való gyakorlása, a polgárok személyi és vagyoni jogbiztonságát ne veszélyeztesse, a bíróság gondoskodik, a melynek függetlenségét a gybp. igazán nem érintette. Erről a számok beszélnek. Egy kis statisztika. A gybp. életbelépésétől a f. évi november l-ig beadott az ügyészség a temesvári törvényszékhez 201. vádiratot. A bíróság I í'i ügyben marasztaló. r>(i-ban felmentő ítéletet hozott. Ezek a számok egyúttal az ügyészi munkát is dicsérik. Most még csak arról számolok be, hogy a gybp. kifonottan, a közel 16 hónapos múlttal hála megélt, mennyire váltotta be a hozzáfűzött reményekel .' Kezdeni a gyorsasággal. S ill különbséget leszek a bűncselekmények közölt. Egyszerűekre és bonyolultakra oszlóm. A gybp. ;i. §-ából kitűnő az a czél ugyanis, hogy az intézkedések a lehető legnagyobb sürgősséggel foganatosíttassanak, csak azokban az ügyekben volt elérhető, a hol a lényállás egyszerű. Az 1915: XIX. t.-cz. I in. §-aiban meghatározott, a hadviselés érdekei ellen elkövetett bűncselekményeknél, az erre irányuló törekvés meddő maradt. Ügyészségnél, bíróságnál egyaránt. Az elökészüö eljárás vázlatos módszere ill csődöt mondott. A rendelkezésre álló eszközök gyarlóságánál és ezeknek a bűncselekményeknek különleges jellegénél fogva. Abból az egyszerű okból, hogy ezeknek elkövetési cselekedele túlnyomóan magánjogi szerződésszegés. A hol pedig nem az — mint a megvesztegetésnél — ott a nyomozó, a tényállás megállapításánál számos magánjogi vitára bukkan. A melyek a szerződés érvényének, teljesítése feltételeinek és módjának a kérdésében merülnek fel. Be kell világítani a nyomozásnak — sokszor előálló — szövevényeibe. A melyekel, a szerződő fél részéről vállalt kötelezettség teljesítése körül, az 1915: XIX. t.-cz. 6. §-ában felsorolt minőségben kötelezetlek, egymás közötti s a szerződő féllel szemben fennálló viszonya alkot. Az ügyész, ezekben az ügyekben is ritkán élhet, a gybp. 0. ^-ában biztosítóit ama jogával, hogy a nyomozást maga teljesítheti. A nyomozati cselekmények egymástól helyileg, sokszor annvira szél esnek. A rendőri hatóságok pedig — bőven el lé\én látva a hadviseléssel kapcsolatos, rendkívüli közigazgatási leendőkkel — állandó túlterheltségről panaszkodnak. A nyomozást e miatt sokszor elnagyolják. Az elrendeléskor előre nem látott fejleményeknek jelentőségél meg, gyakran fel nem ismerik. Az ügyész pedig — a főtárgyalás elnapolását kikerülendő — gondosan igyekszik az eljárást előkészíteni. A terhelt védekezésére is minden irányban kilerjedőleg. Kénytelen azért e hiányokat kiegészíteni. Ez évi november hó 6-ika előtt rövid főlárgyalási halárnap se \olt tűzhető. Az iratokat nevezetesen a főlárgyalási elnökön kívül, a túlnyomóan intelligens terheltek s védőik is tanulmányozzák. " Hiszen a gybp. 8. §-ának 2. bekezdésében foglalt megszorítás miatt, a vádirat benyújtása előtt ritkán láthatták azokat. A 18,700 1915. Í. M. E. számú rendelet 4. pontjában foglalt azon intézkedésből, hogy: (ha a kir. ügyészség a nyomozási befejezettnek \agy tovább nem folytathalónak tartja, erről a terheltet és a védőt értesíti; ezek 8 nap alatl a nyomozásnak kiegészítéséi kérhetik)), joggal következtetem ugyanis, hogy ezt most már még az ügyészségnél megtehetik. Bár a gybp. 8. §-ának í. bekezdése az iratok megtekintését még mindig a vádirat benyújtásáig korlátozza Jövőre azért a hol megvannak rá a kellő feltélelek - ezzel a 8 nappal megjavul a főlárgyalási időköz. Mégis azt a nézetei vallom, hogy ezeknél az ügyeknél a kifogás hiánya nem gyorsít. Sőt ha megvolna, hasznot hajlana, mert már a főtárgyalás nélkül, elég számottevő ügyben, vagy vádpontra nézve, megszünlethető volna az eljárás. A gybp. június 17. előtt — a jogkérdésekkel nem terhelt — egyszerű ügyekben, gyorsan forgatla a bűnper gépezetét. A hol az ügyhöz fűzött nagy érdekek is ezt parancsolólag csaknem előírták. A felségsértés, a király megsértése, a hűtlenség, a lázadás, az izgalás s más hasonló nagy bűnök elkövetőire, ebben a felfordult világban, villámként kell sújtani, mert minden késedelem nagy veszedelmet hozhat az országra. A Bp. formákhoz kötött több perszakra oszlóit — s ezért lasabban mozgó rendszerében az lehetetlen volt. A vizsgálat, a vádirat, kifogás, a vádtanács, a kétfokú perorvoslat, mind meg annyi akadály. Különösen a két fellebbezési fórum. Ma mikor a röglönilélő bíróság, halálbüntetését, az ítélet kihirdetése után, két órára végrehajthatja ! A gyorsaság leghatalmasabb eszköze mégis a gybp. 18. S-áiiak az a rendelkezése, hogy «az itélel ellen egyfokú perorvoslatnak van helye». S az hogy az első rendelet hatálya alatt, második fórum minden ügyben a tábla volt. Közel a cselekmény színhelyéhez, a perben szereplő egyénekhez s azokhoz az életviszonyokhoz, a melyekben a bírónak élni kell, hogy felismerhesse azt az igazságot, mely a törvénynek megfelel, s az országra hasznos. A Kúria a harczszintereklől messze van. Nagy és nehéz a feladata. Abból a papirosból, a melyen a jegyző az események képét megrajzolja, hiányzik a vértől duzzadó élei. Ma már azonban, a második rendelet óta, nemcsak az 1915 : XIX. i.-ez. alá eső bűncselekményekben, hanem a többiek nagy részében is a Kúria a második fórum. Nem tudom az okát, de azt igen, hogy nem volt erre szükség. Az igazságügyi adminisztráczió szempontjából sem hasznos. Megterhelte a Kúriát, a melyik amúgy is tele van munkával. Könnyített a táblákon, a hol maholnap nincs mii dolgozni. Sokai mondhatnék még. Minden szakaszról valamit. De nem élek vissza olvasóim és vendéglátó gazdám, a szerkesztő türelmével. A ki meginvitált ide. De befejezésül ismét mesélek valamit. Mikor Pompéjit kiásták, a város kapuja mellett találtak egy kővé vált római katonát. Egy közönséges rosszul fizetett közkatonát. Odaállították, hogy őrizze a kaput. A föld megindult. A Vezúv menydörgött. Lángoszlopok törtek elő kráteréből. Mindenki meneküli. A katona olt maradi őrhelyén. A láva elborított minden utczát és folyton emelkedett. A nép egymást gázolva rohan! a katona mellett, ki a városból A katona a kapu falának támaszkodott. Keményen megmarkolta kardját. S nem mozdult el onnan. Ott halt meg. ügyedül ő nem vesztette el fejét az általános rémületben Megnyugtatok mindenkit, a kit illet.