Bírák és Ügyészek Lapja, 1915 (6. évfolyam, 43-51. szám)

1915 / 43. szám

ugyanis azl mondja, hogy csak az a birói egyezség bír jogerős birói iiélet hatályával, a melyet a bíróság jogerős végzéssel tudomásul veti. Tehát van ellene íelfolyamodásnak helye, meghozatalakor e végzés még nem jogerős. Ép ezért, e végzésben nem kell az egyezséget felruházni jogerős birói itélel hatályával, a mini eddig volt az gyakorlatban, hanem csak tudomásul kell venni; felruházza azt ezen joghatálylyal maga a törvény, a fenti 423. §-b'an, de csak az esetre, ha jogerős lesz a végzés. Nem is lehet egy nem jogerős végzésben felruházni jogerős birói Ítélet hatályával egy egyezséget mivel ennek ilyen hatálya úgysem lenne, ha a végzés ellen felfolyamodással élnek. Az is vita tárgyát képezi, hogy a keresel első példányához csatolt ügyvédi meghatalmazás, másolatban csatolandó-e a kereset többi példányaihoz. Ez már felvetődött «Az orsz. birói és ügyészi egyesület hivatalos értesítőjének« Vl-ik é\f. 42. számában, a hol a budapesti központi kir. járásbíróság nag)nevű vezetője azt jelezte, hogy a központi kir. járásbíróságnál az a gyakorlat fog kifejlődni, hogy e meghatalmazás másolatnak csatolását nem fogják követelni. Nagy városokban, a hol nagykereskedők, gyárak stb. vannak, habár nem sok, de némi értelme van a meghatalmazás másolatai csatolásának, mivel a nagy czégek tulajdonosai, vezetői jártasabbak a törvénykezés terén, ezek nem általános, hanem különös meghatalmazást is adhatnak képviselő ügyvédeiknek, a perbeli cselekményeknek vagy azok egynémelyikének végzésére, a miről alperes már a kereset példányának kézbesítésekor értesülést nyerne. Vidéki kisebb járásbíróságoknál azonban, semmi értelme nincs e másolat csatolásának, meit ott a peres felek legnagyobb része egyszerű műveltségű, sőt írástudatlan, annak fogalma nincs arról, hogy mi az általános és különös meghatalmazás és hogy létezik ez az utóbbi is. De nem is fogják gyakorlatba hozni az ügyvédek azt, hogy a peres felektől különös meghatalmazást vegyenek, így a vidéki járásbíróságoknál bátran el lehet hagyni e meghatalmazások másolatának csatolását, sőt a városi bíróságoknál is. Fináncziális szempontból lehelne kövelelni e másolatok csatolását, mert ezek is bélyegkötelesek, azonban az államnak ez a jövedelme elesik, mert az okiratot közölni is lehet az ellenféllel, az ügyvédek pedig, a mint egy ügyvéd megjegyezte, összebeszélnek, a keresetben kifogja jelenleni a felperes, hogy e másolatot közölte alperessel, ennek képviselő ügyvéde ezután a tárgyaláson előadja, hogy a másolatot megkapta. E szempont sem indokolja léhát, hogy e másolatok csatolását követelje a bíróság.* Ezekből is látható, hogy a gyakorlatban számtalan oly esel fog előfordulni, a melynek elbírálása a biró felfogásától függ, mert arra a polgári perrendtartás nem nyújt biztos alapot. Hogy pedig egyöntetű birói gyakorlat fejlődjék ki, Iegczélszerűbb, de szükséges is, hogy a kontrovers kérdések vita tárgyává tétessenek e lap hasábjain és pedig azért itt, meri itt mi itthon vagyunk, egy nagy családot alkotunk. A bíró és ügyvéd az új perben. Pollak Illés udvari tanácsos, az Országos Ügyvédszövetség elnöke «Az ügyvédség és az új per» czímű czikkében (Jogállam XIV. évf. 21. I.) részletesen fejtegette azt az új helyzetet, melyet a Pp. az ügyvédek számára teremtett. Ennek kapcsán a következőket mondta: ((Nincsen kétségem az iránt, hogy a magyar ügyvédség hamarosan bele fogja magát találni az új rend követelményeibe és sok személyes áldozat, láradozás és odaadás árán lehetővé fogj i tenni a korszakos újítás térfoglalását. * A Pp. 10b. §-a szerint a pervileli meghatalmazás «a peres pénz vagy dolog* átvétele tekintetében korlátozható. Ha az alperes a kereset kézbesítése után fizetni akar, bogyan fizessen az ügyvédnek, a mikor nem tudja, hogy az pénzfelvételre fel van-e hatalmazva ? Ha a keresetlevélben azt jelenti ki a felperes, hogy a meghatalmazás másolatát az alperessel közölte, ez a 133. §. értelmében a másolat becsatolását nem pótolja. Azonban, mikor ide eljutok, lelki szemeim előtt felvonul az a tenger sok keserűség és megalázás, a melynek az ügyvédi kairészese, valahányszor bíróságok előtt dolga van és ez kevés kivétellel mindennapos jelenés. Én magam is, a ki pedig szorgosan ügyelek arra, hogy a bíróságnak ne szolgáltassak okot türelmetlenségre és mindenkinek megadom az öl megillető liszteletei, alig távozom bíróságtól megbántás és felháborító megsértés nélkül, mely rajtam esik. Csak a minap eseit meg velem a budapesti törvényszéknek egy fellebbezési tanácsa előtt, hogy fejtegetéseimet nyersen és sértően félbeszakították. Néhány hónappal ezelőtt a kir. táblának egy büntető tanácselnöke csak azért, mert az előadó feledékenységet egy név íelemlítésével kisegílettem, nyersen leszólt és megleczkézletett, pedig az egy szóval egy felszólalásomtól kíméltem meg a bíróságot. Fialal járásbírák engem már úgy leszóllak, hogy a bántás hónapokig utána rezgett bennem, jól lehet soha okot nem szolgáltattam erre, a mit koromnál és exponált állásomnál fogva mindenki meg fog érteni. Felsorolom pedig a magam kalváriajárásának egy kis fordulóját, bár önérzetemnek lefokozásával jár, azért, hogy az illetékes körök részére egy kis ablakot nyissak a szóbeliség legfőbb bajának színterére és felhívjam a figyelmüket arra, hogy ha a jogvédelem ilyen fogadtatásra talál nálam, a ki — ne vegyék szerénytelenségnek, mert közérdekből ki kell mondanom — egy hosszú jogi és társadalmi pályán rászolgáltam bizonyos regardokra, milyen lehet azoknak a fialal ügyvédeknek a martiriuma, a kiket végzetük sűrűn kerget a fórumok elé ? És a mikor most mi ügyvédek egymást az új rendre betanítjuk és a szóbeliség nagy korszakára kiöltözletjük, aggódva kérdjük magunktól, mi lesz azonban a szóbeliségből, ha nincsen, a ki a bíróságot is kitanítja a jogvédelem tiszteletére ? Mert eddig a hány panasz emeltetett, az visszhang nélkül maradt. A bíró kidobja az ügyvédet a teremből: fegyelmi hatósága ezt rendben találta. A bíró durván megsértette az egész ügyvédi kart: a fegyelmi hatóság rendben találta. Sértések és durvaságok orvoslás nélkül maradnak, mert az osztálybíróság összefogózkodik. Ha ez az új rendben is így lesz, a szóbeliség mely eddig csak kivételesen fajult el, általános verekedéssé lesz. És ha erről az illetékes körök úgy vélekednek, hogy ez az érdekeltek magánügye, akkor jó lesz meggondolni, hogy valamint a szövetségbe állt ügyvédség féltékeny gonddal őrködik az ügyvédi túlkapások fölött: úgy a szintén szövetségben álló bírói karnak a szent ügy érdekében ki kell tanítania a szóbeliség követelményeire a bíróságokat, mielőtt késő lesz.» Grecsák Károly curiai tanácselnök, egyesületi elnökünk a Jogállam márczius-ápri isi kettős füzetében «A bíró az új perben* czím alatt fejtegette ugyancsak a Pp. rendelkezései folytán a bírónak válára nehezedő újabb (Viadalokat és a pervezetés kellő gyakorlásának fontosságát. Utalt az ügyvédi karrali együttműködés szükségességére és ennek keretében Polldk Illés fenti megjegyzéseihez a következőket fűzte :» És akkor szemem elé kerül az én kedves barátomnak, Pollák Illésnek czikke, a melyben «lelki szemei előtt felvonultatja azt a tenger sok keserűséget és megalázást, a melynek az ügyvédi kar állítólag részese, valahányszor bíróságok előtt dolga van, a mi az én t. barátom szerint kevés kivétellel mindennapos jelenség». Hál engedje meg az én t. barátom, hogy személyes tapasztalatai daczára is, ezzel az állításával szemben én azt az állításomat állítsam oda, hogy ha voltak is, a mint hogy voltak, egyes esetek, a melyekben egyik-másik ügyvéd az illető bíró részéről meg nem érdemelt bánásmódban részesült, ezek csak egyes, sporadikus esetek voltak, a melyekből általános consequenliákat levonni nem illik. Mert az ilyen sporadikus esetek még nem alkotnak egy állalános állapotot, és ha azoknak okait kutatjuk, talán leghelyesebb lesz az én tisztelt barátomnak figyelmébe idézni azt, a mit az Országos Ügyvédszövetség és az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületnek 1911. évi október hó 16. és 18. napjain tartolt együttes ülésén dr. Biber Gyula tisztelt barátom, a kinek erős jogászi egyéniségét igaz sajnálattal láttam a bírói székből távozni, ezekről mondott, a mikor oly találóan mutatott reá arra, hogy a fórumon, a hol bíró és ügyvéd hivatásánál fogva érintkezik, tagadhatlanul megvan a súrlódási