Bírák és Ügyészek Lapja, 1915 (6. évfolyam, 43-51. szám)

1915 / 50. szám

384 Az ingó dolgok elbirtoklására vonatkozólag a bizottság (Bsz. 459. §.) azt az új rendelkezést proponálja, hogy 32 év elmultával az elbirtoklás a birtokos jóhiszeműségére és a jogalapra való tekintet nélkül is bekövetkezzék. Nem fojthatjuk el azt az aggályunkat, hogy e rendelkezés az ingók és ingatlanok eltérő fizikai tulajdonságaira nincs kellő figyelemmel, nem méltatja eléggé az ingók elrejthetőségének szempontját.* A Jelenlés (102. 1.) idevágó érveit (anomália, uszimclria) nem tartjuk meggyőzőknek. Különösén nagyobbszabású parczellázásoknál vár gyakorlati fontosságot a bizottság egy új intézménytől, a melyet elfogadásra ajánl: a tulajdonosi szolgalom intézményétől. A haszonélvezetre és a jelzálogjogra vonatkozó módosításokra és kiegészítésekre csupán utalva, kiemeljük végül a 11. Részből még azt, hogy a zálogadós javára a bizottság a zálog hasznairól való elszámolás kötelezettségét és az elszámolás közelebbi szabályait megállapító rendelkezéseket kényszerítő jelleggel ruházza fel. Hasonlóan a gazdaságilag gyengébbek védelmének szempontja ihleti a Kötelmi jogról szóló III. Rész több új rendelkezését is. így azt, mely a megbízási subsidarius szerződési típusként konstruálja meg, hogy ezzel a szolgálati szerződés cogens szabályai megkerüljenek útját állja. Így továbbá azt a többrendbeli változtatást is, a melyet a bizottság a szolgálali szerződésről szóló fejezeten tett. (L. különösen Bsz. 1304., 1307., 1314—1318., 1320., 1330. §§.) Ellenben nem esnek az imént érinteti tendentia vonalába azok az eltérések, a melyeket a bizottság állal ajánlott szabályozás a Tj.-laJ egybevetve az azsoi^ís jellegű visszaélések tekintetében mulat fel. Itt ugyanis a bizottság a védelem körét szűkebbre szorítandónak tartja: azokra az esetekre korlátozná, midőn az egyik szerződő fél a másiknak tapasztalatlanságát, könnyelműségét, függő vagy megszólalt helyzetét vagy a nála elfoglalt bizalmi állását kihasználva, a maga \agy a harmadik személy részére a másik fél tetemes kárával ingyenes előnyt vagy aránytalan nyereséget köt ki vagy szerez. A védelem módja is eltérően van szabályozva. A bizottság ugyanis ilyenül relaliu semmisséget állapít meg.** A Tj. ajánlotta sanclio ellen felhozott az az érve, hogy «a másik félre (az uzsorásra) sem jár <a relatív semmisség) annyi hátránynyal, mintha az őt illető ellenszolgáltatásnak a sértett állal esetleg kivánt leszállítása melleit is kénytelen lenne az ügyletet állani)),*** oly meglepő — különösen mostanában — hogy fölötte ebben a kis vázlatban sem birunk elsiklani A kötelezeti felelősséget a bizottság, főleg a legális kötelmek körében enyhítette. A kezességvállaláshoz a Bsz. szerint kifejezett szóbeli nyilatkozat is elegendő. Az Öröklési jogról szóló IV. Rész is csökkent bizonyos alakszerűségekéi (a közjegyzői és bírósági végrendelkezéseknél). Viszont a holográf végrendelet hatályát a mai jognak megfelelő szűkebb körre szorítja. A köteles rész, az ági javak — úgy miként a házassági vagyonjogban is a külön vagyon — értékének számítását a Bsz. a Tj .-tói eltérően, ugyancsak a mai gyakorlathoz közeledve szabályozza. Örvendetesen modern a törvényes öröklésre vonatkozó két új rendelkezés. Az egyik a szépszülői csoportnál távolabbi oldalrokonokat a törvényes öröklésből kizárva, ezeknek öröklése helyebe a humanitárius közczélokal szolgáló közöröklést kívánja helyezni. A másik (Bsz. 1561. §.) az öz\egyen maradt férjről való gondoskodásra törekszik; kimondja, hogy a feleséget a férjjel szemben terhelő tartási kötelezettség a feleség hagyatékát is terheli.' Hézagos és vázlatszerű áttekintésünkből is kitetszik talán annyi, hogy a Bsz. a lováhbi discussio számára sok érdekes új anyagot ad. Feltűnik azonban, és ezt végezetül szükségesnek tartjuk még * Vegyük pl. azt az esetet, hogy egy nagyértékű festmény, becses családi i tvklve hasonló más tárgy «eltünik» és a legszorgosabb kulatás mellett sem akailnak nyomára. Ilariuinczkét év múlva a rosszhiszemű birtokos (tolvaj stb.j za\arlalariul élvezhesse gaztettének gyümölcseit?... Ingatlanoknál efféle esetek alig is gondolhatok el! ** A fogyatékos elinetehelségűekre nézve L fentebb. *** Jelentés 8. I. kiemelni hogy a bizottság munkájára a háború minden látható belől vás nélkül' maradt. Ha meggondoljuk, hogy a most végbemenő páratlanul nagyszabású események mily beláthatatlan perspecíívál nvitnak meg nemcsak a nemzetközi, nemcsak az államjogi, de a magánjogi viszonvok szempontjából is, szinte önként vetőd.k felszínre a/ a kérdés, nem kell-e majd a háború után, ennek tanulsága, szempontjából, a magánjogi rendelkezéseket is revíziónak alávetm. Ha így lenne, akkor a Rtk. törvénynyé válásának még hátralevő, látszólag rövid és sírna útjába új és komoly akadályok állnának, a melyek leküzdése igazságügyi kormányzatunk ezidőszerinli vezetőjének ritka energiáját és bámulatramélló munkabírását is kemény próbára lennék. Az özvegyi jog köréből. Az a jelenlés (1192. szám), a melyet a polgári törvénykönyvre vonatkozó 886. sz. törvényjavaslat tárgyalására a képviselőház állal kiküldölt bizottság nemrégiben a parlament elé terjesztett ; immár egész világossá teszi, hogy az özvegyi jog azon szabályozása, mely szerint «az özvegyet özvegysége idejére a gyermek öröksége felének haszonélvezete illeti meg» (Tervezet első szöveg 1816. §.) lekerült véglegesen a napirendről. A képviselőházi bizottság által egybeállított szöveg (1555-1561. §§-ok) a mostani jogállapollal egyezően az özvegynek a hagyaték haszonélvezetét juttatja. Ez a megoldás, a melyet már az ideiglenes törvénykezési szabályok I. R. 16. §. is a régi magyar törvények rendelkezéseivel egyezőnek mondott ki — a tényleges helyzetnek eléggé megfelelt és a gyakorlatban nagyobb panaszokat nem igen hallottunk. Az egész hagyatékra kiterjedő özvegyi haszonélvezet, ha az örökhagyó gyermekei még kiskorúak voltak és vagyonukat az anya, mint törvényes képviselő, illetve gyám elszámolás kötelezettsége nélkül kezelle, nem igen adott perekre alkalmat, az özvegyi jog megvonását, illetve megszorítását kivánó perek pedig nem haladták túl a szokásos perlési arányszámot. Azt, hogy vitás esetekben az érdekellek inkább kerülték, mint keresték a birói jogsegélyt, nem lehet feltenni, mert hisz a család boldog együttélése ott, a hol a vagyoni kérdések a családtagok között éles ellenlétet vetnek felszínre, alig képzelhető. A polgári törvénykönyv törvényjavaslatának álláspontját tehát helyes megoldásnak tekinthetjük. Ha azonban az özvegyi jog jogi természetét mélyebbről, de egyszersmind közelebbről is vizsgáljuk, nagyon kérdéses, hogy a jogi elmélet alapján, továbbá törvényalkotási és törvénymagyarázali szempontból helyeselhető-e az az álláspont, a mellyel a javaslat özvegyi jogi része elhelyezést nyert. A javaslat 1557. §. és 1559. §-ból kitetszőleg az özvegyet az egyenes örökös jogállásával ruházza fel, mely minőség azonban quasi utóörökös nevezéssel van korlátolva. Ebből a rendelkezésből világos, hogy a javaslat az özvegyet mégis csak örökösnek tekinti még akkor is, ha a férj végrendelete alapján nem is végrendeleti örökös. A javaslat ezen álláspontja kétségtelenül ellentétben van az özvegyi jogra vonatkozó eddigi jogszabályokkal és az azokhoz kapcsolódó állandó birói gyakorlattal. A mai jog szerint az özvegy — ha nem végrendeleti örökös — csak haszonélvezőnek volt tekintendő. Azok a gyakorlati szempontok, a melyekkel a javaslat álláspontját védelmezi, nem lehelnek döntőek akkor, ha egy jogintézmény jogi minősítéséről van szó. Korlátozott örökös vagy haszonélvező — ha a gyakorlatban helyzetüket egymáshoz arányosítani lehet is — mégsem fedik ugyanazt a jogi fogalmat. A javaslat megoldása megalkuvás jellegű és kicsillámlik belőle az osztrák jog állal elfogadott az az álláspont, a mely a mi ősrégi magyar intézményünkkel nem egyezik, annál k'evésbbé mert lényegileg a javaslat is az özvegyi jog mostani léteiéin épül tel es így végeredményében a javaslat 1555. §-ban lefektetett alapelvvel jut a korlátozott örökösi konstrukezió ellenkezésbe. Az özvegyi haszonélvezet tulajdonképen tartás és abban a tételben nyer kifejezést, hogy a mint a lérjes nő férjétől a házasélet tartama alatt dlő eltartást követelni jogosult, éppen úgy megilleti az özvegyet az a jog is, hogy férje halála után az ő eltartását szolgaija a hagyaték, illetve annak jövedelme. Hogy ezen léteit a javas-