Bírák és Ügyészek Lapja, 1915 (6. évfolyam, 43-51. szám)

1915 / 47. szám

364 A törvényszöveg kialakulásának történele azonban azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a képviselőház nem fogadta el a bírság kiszabásának a bizottság által javasolta azt a módját, a moly szerint a bírságért a bíróság rrindig a képviselőt tegye felelőssé a féllel szemben való visszkereseti jog fenntartása mellett és így a bírságot tulajdonkép \ise!ő személyt ne határozza meg egyénileg, — hanem a törvényszöveg előírja, hogy a bírsággal kifejezetten vagy a fél, vagy képviselője sújtandó. Ugyanezt a rendszert követi a törvény a 336. §-ban. mikor bírsággal sújtja az okirat kiállítóját és képviselőjét, a ki jobb tudomása ellenére taiadla meg saját, illetve képviseltje írását vagy aláírását. Ellenben az 544. §-ban, a hol az alaptalan vagy kizárt felülvizsgálattal élő felet rendeli bírságolni, a felelősséget a bírságért elsősorban az ügyvédre hárítja és visszkereseti jogot neki csak a fél külön írásbeli utasítása esetére ad nyilván azért, mert a felülvizsgálat természetét és szabályait a fél nem ismerheti. Viszont a 118. és 175. §. esetében vitás lehet, hogy a biróság melyik rendszert kövesse és így inkább a 222. §. általánosabb jellegű szabálya képezheti az analógiát* Aziránt ugyanis nem lehet kétség, hogy a bírság .ez esetekben is terhelheti a fél hála mögött rosszhiszeműen eljáró vagy felével összejátszó ügyvédet. Azonban épen nem tarlom kizártnak, hogy a bíróságok ez esetekben azt az egyszerűbb és kényelmesebbeljárást tartják"helyesnek, hogy a bírsággal egyszerűen a «felperest» vagy «alperest» büntetik s nem avatkoznak abba a kérdésbe, hogy a bírságot a megbízó vagy a megbízott viselje. Nem akarunk most már a befejezett tények után hosszabban elmélkedni a felett, hogy a képviselőház szövegezése n^m ró-e a biróságokra olyan jelentékeny munkaterhét, nem fog-e arnnyi jogorvoslatot okozni, hogy a bíróságok inkább többnyire mellőzni fogiák a 222. §. alkalmazását és így a helyes intenczió érvényesülése a gyakorlatban sokszor kétes lesz. Az kétségtelen ugyanis, hogy a fél és ügyvéd belső viszonyának hivatalból való kutatása egyrészt igen kellemetlen a biróra és ügyvédre egyaránt, másrészt külön eljárásokat okoz, az eljárást általában elhúzza és végre ép azokban az esetekben, mikor az ügyvéd a rosszhiszemű, sohasem lesz feltétlen biztos, hogy az ügyvéd valami módon mégis nem hárítja-e át a bírságot a jogban járatlan félre. Míg ha a biróság az ügyvéd és fél viszonyát nem kutatja, rendszerint bírói közbenjölt nélkül elintéződik a bírságviselésnek kényes kérdése és az ügyvéd csakis akkor fog fele ellen birói döntést kívánni, ha jogában érzi magát és a megbízási viszony már megszűnt. Minthogy azonban a törvény most már kötelezővé teszi a rosszhiszemű egyén (fél vagy ügyvéd) kinyomozását, a bíróságok tényleg az elé a feladat elé vannak állítva, hogy minden nyilván alaptalan tényállítás vagy alaptalan bizonyíték előadása esetén szorgosan kutassák, hogy azokért terhel-e valakit és kicsodát a felelősség. Ilyen hivatalból való kutatásra a régebbi perrendtartásban egy példa kínálkozik mintául, l. i. a régi perrendtartás 17 I. £-a esetén, mikor a fél az aláírás valódiságát megtagadta és az e ezélból neki megítélt főesküt mégsem tette le (rosszhiszeműség). Ilyenkor különösen váltóperekben volt szokásos, hogy az ügyvédet informácziója bemutalására felhívták s a szerint, a mint megfelelő utasítást igazolt vagy nem, a bírságot a félre vagy magára az ügyvédre szabták ki. Ezen aránylag egyszerű eljárás az esetek aránylag kis részében fog alkalmazható lenni. Sokszor talán még az informáczió bekérése is felesleges Pl. valamelyik fél ügyédje tagadta, hogy a szerződésről írás lenne, mire az ellenfél oly írást mutat fel, a melyet az ügyvéd tanúképen írt alá; ilyenkor az ügyvéd rosszhiszeműsége további külön eljárás nélkül is megállapítható. Viszont a legtöbb esetben az informáczió bekérése nem fog eredményre vezetni. Ma már az ügyvéd sok perben a szükséges adatokat nem a felétől kapja meg, a ki az illető eseménym I talán (baleset stb.t nem is volt jelen, hanem maga szer/.i be más * E szakaszok a szegénvjogoi rosszhiszeműen igénybevevő és az ellenfelet rosszhiszemüleg uirdttmenwleg iduzö felet rendelik birsággal sújtani. haiósáiroktól, iratokból, szemtanúktól, szakértőktől; minthogy pedig ebben a körben is történhetnek nyilván alaptalan és rosszhiszemű előadások, az informáczió hiánya vagy az informáczió téves volta nem mentheti a rosszhiszemű képviselőt. Ilyenkor bizony, körülményes lesz annak eldöntése, hogy a jobb tudomás ellenére való cselekvés vagy nyilatkozás megállapítható-e és kinek a terhére. A gyakorlat lesz hivatva eldönteni azt a nehéz kérdést is, hogy a rosszhiszeműségnek hivatalból vagy az ellenfél indítványára való kutatása mikor történjek és e tárgyban a biróság mikor es mily alakban határozzon. A régi perrendtartás 171. § ának előbb említett esetében az Ítélet jogerőre emelkedése után kérték be az ügyvédtől az informácziót és külön végzésben szabták ki a bírságol. Ez az eljárás mindenesetre helyes annyiban, hogy csakis az Ítélet jogerős volta esetén van végleg tisztázva az előadás nyilván valótlan vagy alaptalan volla, hisz "a felsőbb bíróságok e tekintetben más nézetben Miéinek; viszont azonban furcsa és czélszei űtlen lenne, ha az elsőbiróságok az ítélet jogerőre emelkedése után a rosszhiszeműség kutatása czéljából külön tárgyalást tartanának. Azt sem tartjuk czélszeiűnek, hogy a biróság az ítélet előtt vagy az Ítélettel egyidejűleg külön végzésben határozzon e kérdésben, mert így előállhat, hogy jogorvoslattal meg nem támadható másodfokú végzés bírságot szab ki, holott az ügyben harmadfokon eljáró biróság az előadás nyilván valótlan voltának vagy a bizonyíték alaptalanságának kérdésében ép ellenkezőleg dönt. Legegyszerűbb és legczélszerűbb, ha a biróság a bírságot az ítéletében, tehát az egész peranyag feldolgozásánál szabja ki; a mellett meg kell hagyni az ítélet jogerőre emelkedése után \aló kiszabás lehetőségét. Az általunk javasolt megoldás mellett is igen sok nehézség lesz különösen a jogorvoslati rendszer tekintetében. Pl. van-e jogorvoslat a bírság tekintetében, ha nincs az Ítélet ellen?, kiszabhat-e a felsőbb bíróság elsőtökön bírságot az elsőbiróság előtt tett rosszhiszemű tényállítások miatt és hogy alakul ilyenkor a jogorvoslat lehetősége?, ha a bírságot a megbízó köteles viselni, a niegbizolt részére való kézbesítés a félre nézve is megindítja-e a jogorvoslati idő folyását?, a fél mit tehet a bírságnak a képviselőre való áthárítása czéljából ? stb. Mind e kérdéseket a gyakorlat lesz hivatva megoldani. Az kétségtelen, hogy a 222. §. és különösen annak képviselőházi szövegezése a lelkiismeretes bíróságot nehéz feladat elé állítja és munkáját jelentékenyen szaporítja. Dr. Egyed István kir. tvszéki alfoiró. Kartársaink és a háború. Dr. Glósz. Miksa kartársunk legfelső elismerésben részesüli. Dr. Szende, Islván tapolczai aljbiró a signum laudis tulajdonosa, és Tiszovszkv Gyula kartársunk hősi halált hallak. Ish dr A nyíregyházai oszlály tagjai közül hadbavonullak: Görömbey án jbiró, dr. Görömbey Szilárd, dr. Varró Géza, dr. Oláh János, Gergeíyf) László, Kelemen Gábor és Kálmánchej Endre jegyzők. KORHÁZUNK. Vörös Kereszt kisegílőkórházunk tovább működik. E czélra befolyt készpénzadományok a következők: Iván Adrás dr. ny. jbiró 10 —, Nagyszebeni törvényszék stb. 5147, Igazságügy miniszteri számvevőség 160"— és Szondy Mátyás ny. táblai biró Zombor 3- K. Természetbeni adományok: Vörös Kereszt gyűjtőraktár, Gcor" Schicht A.-G. Aussig és Grecsák Károlyné. Zsitvay Leó. Zsilvay Leó nyugalmazott curiai tanácselnök, legkiválóbb jo"ászaink egyike, elhall. Úgy képzeltük, hogy abból a teremből foglák temetni, a mely életében egyéniségének és szereplésének a legmegfelelőbb volt: a budapesti kir. bünletőtörvényszék esküdlszéki terméből. Mily jól illett volna ravatalához ez a terem, a melyben majdnem