Bírák és Ügyészek Lapja, 1915 (6. évfolyam, 43-51. szám)

1915 / 47. szám

363 lalva. Van rá eset (mikor több a vádlott, több a bűncselekmény, a vádtól eltérő minősítésre is vannak kérdések, slb.), hogy 40—50, sőt több kérdést is lesz fel a bíróság. Már pedig ezeket a kérdéseket a feleknek meg is kell érteni, mert perbeszédeiket a kérdésekhez fűzik és mert a kérdések feltevése miatt semmiségi panasznak van helye (Bpn. 29. §. 4. p.). Szóval elemi érdeke a feleknek, hogy a kérdések sorrendjét, tartalmát, sokszor egyes szavait is ismerjék. Már pedig egyszeri felolvasás után ilyen fontos dolgokat a tárgyalás izgalmai közt sokszor nem lehet megérteni. Nem sokból állott volna a törvénybe belevenni azt, hogy a bíróság a megállapított kérdéseket a feleknek írásban kiadja, de ha nincs benne a törvényben ilyen rendelkezés, azt bele lehet magyarázni. A törvény szelleme megengedi ezt. T. i. a Bp. 78. §-a szerint a bíróság határozatait a jelenlevőkkel kihirdetés útján közli és ez esetben, ha a íél kívánja, a határozatról másolatot kell neki adni. Mivel pedig a megállapított kérdések is lényegileg határozat formájában jelennek meg a felek előtt, azoknak jogukban áll azokról másolatot kérni. Helyesnek vélném tehát egy olyan bírósági gyakorlat kifejlesztését — talán van is bíróság, a hói ilyen gyakorlat fennáll, — mely szerint a megállapított kérdések a feleknek Írásban mindig kiadandók. Hiszen olyan kevésből áll a kérdéseknek 3—4 példányban legépelése! II. A közveszélyes munkakerülőkről szóló 1913. évi XXI. t.-cz. czélja a munkállanságban rejlő veszedelem elleni küzdés. Szigorú és helyes intézkedéseket tartalmaz avégből, hogy a munka nélkül élő közveszélyes alakok kényszeríttessenek a munkára. Gyakori eset, hogy a rendőrség vagy csendőrség a járásbíróság elé állít egy toprongyos, alkoholos, lezüllött embert, a kit csavargáson, vagy lopáson értek. Beismer egy előző lopás vagy csavargás miatti eliléllelést, de a gyakorlott biró ((kinézi» belőle, hogy lopás miatt mái' (óbb évi fegyházat ült, a vádlott szavaiból pedig kivehető, hogy Nyíregyházán, Aradon, Pécsett és Budapesten is volt dolga a rendőrséggel. Egyéb adat nincs. Már most a törvénybe ütköző vétséggel alaposan gyanúsítottat a 17. §. parancsoló rendelkezése szerint le kell tartóztatni. Mi ilt az alapos gyanú? A lerongyolódott külső, vagy az elejtett szavak? Úgy lehet, igen. De lehet, hogy a látszat csal. Az bizonyos, hogy elereszteni az ilyen embert nem lehet. De sürgősen be kell szerezni az ő előéletére vonatkozó adatokat. Ezeknek pedig legkésőbb 8 nap alatt meg kell jönni, mert járásbirósági ügyben az előzetes letartóztatás kihágás miatt csak 48 óráig, vétség miatt az itélet előtt csak 8 napig tarthat (Bp. 537. §.). Körülbelül czéltalan tehát Nyíregyházára, Aradra stb. fordulnom törzskönyvi kivonatért, vagy a születési hely elöljáróságához erkölcsi és vagyoni bizonyítványért, marad egyedüli (vagy az előbbiek mellett legczélszerűbb) eszköz a bűnügyi nyilvántartó hivataltól való értesítés kérés. Tapasztalásom szerint azonban ezt az értesítést se lehet mindig hamarosan megkapni s így, ha mégis csak kihágás (1. §.) lorog fenn, a terhelt már a törvényben megengedett 48 órán túl marad fogva. Marad tehát a távirati úton vagy távbeszélőn való értesítés-kérés. Igen, de ezt a 24300 908. I. M. sz. rendelet 42. §-a csak kivételesen, igen sürgős esetben engedi meg. A közveszélyes munkakerülőkről szóló törvény szelleme azonban minden a fentihez hasonló ügyben és esetben — azt hiszem — nemcsak megengedi, de meg is kívánja ilyen sürgős értesítés kérését és ezért a bíróságoknak ilyen esetben nem kell félni attól a pár halosos költségtől, a mivel az ilyen táviiati vagy telefonértesítés kérése jár. III. Egy 16-17 éves cselédleány ügye kerül tárgyalásra a fiatalkorúak bírája előtt. A vád : pár szál deszka ellopása. Már a tárgyalás előtt megtudjuk, hogy a leány magaválasztolta pártfogójával jeleni meg és vár a folyosón: egy talpig csukaszürke bakával. Belépése után rögtön meglátjuk rajta, hogy lehet neki több ilyen pártfogója is. Féllábára nehezedve áll a biró előtt, mint a hogyan a franczia divatlapokban rajzolják a nőket; hetykén felel a biró kérdéseire, mint a ki tudja, hogy úgy sem lesz semmi komolyabb baja. Tényleg a deszkák elvitele nem látszott lopásnak, a vádat el kellelt ejteni. Már most a törvény (Fb.) szelleme — úgy-e bár — nem engedi, hogy ezt a némberl csak úgy szélnek ereszszük. A törvény szelleme megihlette a birót, a ki szép szavakban megmondta a lánynak, hogy most elmehet, nem büntette meg, de máskor ne tegyen ilyent és fiatal lány léiére éljen tisztességes és erkölcsös életet. Mire a leány rögtön kész volt a felelettel, mely olyanformán hangzott, hogy hiszen nála fiatalabbaknak is van szerelője... slb. Azt hiszem, ebben az eselben a törvény szelleme szerint a biró többel nem tehetett, mint a mit tett, de úgy érzem, hogy ilt megbuktunk a törvény szellemével. Tehát (púd uiris?* Dr. KriiKj Jenő. kir. ügyész. V A perbeli liazii(jsá<| büntetése. Az 1915 január l én életbelépett perrendtartásnak egyik alapvető elvét képezi a 222. §. 2. bekezdése, a mely a perbeli igazmondást kötelességé teszi és a bíróságot kötelezi, hogy büntetéssel sújtsa azt a felet vagy képviselőt, a ki jobb tudomása ellenére les/, valamilyen ténykörülményre nézve, nyilvánvalókig valótlan nyilatkozatot vagy alaptalanul hivatkozik valamely bizonyítékra. Minthogy e szabály alkalmazása a bíróságra nézve nem lehetőséi;, hanem kötelesség, mindenkire nézve és minden ügyben fontos gyakorlati kérdéssé vált az igazmondási kötelezettség való lényegének helyes felfogása, még pedig annál inkább, mert a törvényjavaslat még e szabályt nem tartalmazta és így a miniszteri indokolás nem szolgál magyarázattal. A 222. §. 2. bekezdését az igazságügyi bizottság tartotta szükségesnek «a rosszhiszemű perlekedés meggátlása végett» a javaslatba felvenni. A bizottság javasolta szöveg a következő volt: «A ki jobb tudomása ellenére az ügyre tartozó oly tényt állít, a mely nyilvánvalólag valótlan, az ügyre tartozó tényt nyilvánvalólag alaptalanul tagad vagy nyilvánvalólag alaptalanul hivatkozik valamely bizonyításra, azt a bíróság hatszáz koronáig terjedhető pénzbírsággal bünleii. Ha a képviselő magát e részben a féltől nyert utasítással igazolni nem tudja, a bírság visszkereseti jog nélkül a képviselőt terheli.» E szövegből kétségtelen, hogy az igazságügyi bizottság a bírságot mindenesetre a képviselőre kívánta kiszabatni, mint a hogy az a sommás eljárás 205. §-a keretében eddig is történt. A bír.-ágot az ügyvéd csak az esetben háríthatja át e szöveg szerint a léire az e végből esetleg külön folyamatba tett perben, ha igazolja a léitől nyert utasítást. Tehát nem is szükséges, hogy a képviselő jobb tudomása ellenére cselekedjék, csak a fél utasítása hiányozzék és a bírság már kizárólag az ügyvédet terheli. Ilyen szabály mellett az ügyvéd még jobb tudomása szerint sem terjeszthet elő oly tényállításokat, a melyekre informácziót nem kapott, holott lehet, hogy az illető előadás a per egyéb adataiból természetszerűleg folyik és így jóhiszeműleg gondolhatta megfelelő informáczió hiányában, hogy a dolog az illető mellékkérdés tekintetében előadásának megfelel. Ez a szigor a perbeli képviselővel szemben a képviselőházban az igazságügyi bizottság javaslatával szemben több fölszólalást eredményezett és végtére a mai törvényszöveg megállapítására vezetett. A törvényszöveg kialakulásának e története nyilvánvalóvá teszi, hogy a 222. §. 2. bekezdése szerint az ügyvéd is csak akkor felel a perbeli hazugságért, a mikor a fél. Tehát a bírság kiszabásához az is szükséges, hogy az előadás nyilvánvalóan alaptalan, illetve valótlan legyen és hogy az ügyvéd jobb tudomása ellenére tegye. Ellenben viszont az ügyvéd helyzete súlyosabbá lelt annyiban, hogy akármily részletes informáczió sem menli fel, ha a bíróság úgy találja, hogy az ügyvédnek ilyen nyilván alaptalan informácziót a saját jobb tudomása ellenére nem lett volna szabad képviselnie, illetve követnie és nem lett volna szabad a per alaptalan elhúzása végeit a féllel összejátszania. * A biró ez esetben alkalmazhatta volna a Fb. 23. £. 2. vagy 3. pontját. (Próbára bocfálás, illehe őrizetben tartás.) A 23. §. utolsóelőtti bekezdése világosan kimondja, hogy ez intézkedések az eljárás megszüntetése esetén is alkalmazhatók.