Bírák és Ügyészek Lapja, 1915 (6. évfolyam, 43-51. szám)

1915 / 47. szám

360 táblai bíróvá történt kinevezésük alkalmával már magasabb kiképzésüknél fogva kiváló birákként működhessenek. A míg Szilágyi Dezső állolt az igazságügy élén, ez az intézmény fényesen bevált, mert a kitűzött ozél lebegett szeme előtt s ennek megfelelően is intézkedett s hogy még ma is érezzük ennek hatását, mutatja az, hogy a magasabb bírói állások betöltésénél igen sűrűn találkozunk azoknak a nevével, a kik kiválóságuknál fogva a tanácsjegyzői eursusból kerülnek ki. Ma napság, illetve már évek óla, a tanácsjegyzői bírói működés a felsőbb bíróságoknál teljesen ki van vetkőztetve eredeti mivoltából. Tisztelet a kivételeknek, ez a foglalkozás nem egyéb, mint a jóakaratú emberek által felfedezett menedékhelyi tartózkodás a kényelem csendes palotája, a kilátástalan előléptetés logdája, csekély felügyelet s uagyon sok s/ahad nap engedélyezése mellett. Megbuktatták ezt az intézményt. És ha nem tudják eredeti mivoltába visszahelyezni vagy nem akarják, akkor meg nagyon kár fenntartani, mert így nincsen senkinek belőle haszna, de sőt káros arra is, a ki még benne van, káros az államra is, mert másutt talán jobban tudná kihasználni a (elszabadult munkaerőt. Ugyanígy vagyunk a kúriai és táblabírói czím adományozásával. A javaslat 59. §-a kiemeli, hogy itt is elsősorban a kiválóságot és az érdemességet, azután a rangsort stb. kell figyelembe venni. Tökéletesen helyes, sőt még hozzá lehetett volna tenni a legfontosabbat, hogy az illető bírónak helybeli előléptetését, igazságiig} i érdek kívánja, mert tulajdonképen a törvénynek annak idején ez volt a czélja. Ámde ez a czím, főleg a kir. tábláknál, vándordíjjá nőtte ki magát, ma megkapja jutalmul az, a ki ígéretet tesz, hogy holnap nyugdíjba megy, hogy egy másiknak ismét továbbadhatja a helyét, a díjért pályázónak. Buknak felfelé, mert szükség van a helyükre ! Vagy ha talán az igazságügyi kormánynak az a rejlett ezélja, hogy a biró bizonyos szolgálati évek betöltése után magasabb nyugdíjjal vonuljon vissza pihenésbe, akkor ezt az eszmét a legmelegebben üdvözöljük, csakhogy akkor tessék ezt egész nyíltan bevallani s törvénybe iktatni, s így az érdemeseket is előnybe részesíteni, mert így, a hogy most csinálják ezt a kedvezményt, abban épen csak az nem részesül, a ki arra reá szolgált, mert kúriai bírói címmel és nyugdíjjal megy el az is, a ki valóságos kúriai biró volt s igazán kivette részel a munkából, s az is, a ki azért kapta meg ezt a ezímet és jelleget, mert valóságos kúriai bírónak nem volt alkalmas, s a ki kedveskedett az igazságügyi kormánynak azzal, hogy a további szolgálattól elállott. Vagy p. o. nem nevetséges-e, mert hiszen másnak, igazán nem mondható, hogy olyan ezimeket is osztogatnak ma már a bíráknak, hogy maguk is elcsodálkoznak, hogy mily hamar emelkednek, ha nyugdíjba mentek, a mit ha aktív szolgálatban maradtak volna, soha el nem érlek volna. Kitüntetéseket azonban sohasem kapnak a bírák, a míg szolgálnak, legfeljebb azok, a kik a minisztériumban vannak, ez kivétel s ez már jogezím a kitüntetésekre is. Pedig ha külföldi minták ulán indulunk el, nem messze kell mennünk, olt van Ausztria, a hol a birák ebben a tekintetben sincsenek ilyen lenézett állapotban. Van ugyan annak az éhnek nagy jogosultsága, hogy a biró akth szolgálata alatt kitüntetésben ne részesüljön, mert ez a bírói puritanizmussal nem oagyon harmonizál, csakhogy ez az elv sincs keresztülvive, meri táblai elnökök közül kettő, rendszerint, belső titkos tanácsos; és akkor azt kérdezhetjük, hogy a kúriai tanácselnökök közül még soha senkisem szerzett erre érdemet ? Valóban, kételkedünk ebben, de kételkedni kell mindazoknak, a kik nagy jogászainkat ismerik. Visszatérve a kúriai bírói és táblai bírói czím adományozására, csak azt mondhatjuk, hogy osztogassa az igazságügyi kormány azoknak is, a kik hasznot is hajlanak az igazságszolgáltatásnak. Igen, a «kíválóság», az «érdemesség» s végre «rangsor» . . . lebegjen a szem előtt, de ezt a lebegést ne szüntesse meg azután a legcsekélyebb erejű ellenszél s ne szűnjön meg ez a lebegés, ha szemünkéi be akarjuk hunyni — degarantia kellene, hogy ne hunyhassa be a szemét sem lent sem fent, aki bíráink sorsál intézi. A sorsunk intézéséről szólva, nekem régebb időben sokáig az volt a felfogásom, hogy kellene az igazságügyminisztérium elnöki osztályának az élére egy biróviselt embert állítani, a ki talán nagyobb segítségére volna a mindenkori miniszternek s a birák érdekét kiválóan képviselné, mert különösnek tünt az fel nekem abban az időben, hogy a bírói kinevezések gyári vezetése olyan ember kezében volt, a ki soha éleiében sem volt biró. de még attól a qualifikációtól is messzejárt, hogy valaha is lehetett volna, s talán épen ezért oly fölényes magaslatból kezelte a bírákat, hogy szinte sokszor nagyobb hatalomnak tűnt fel, mint maga a mindenhaló miniszter, mert ő is külön kimeri audienciákat tartott. Azóta sok idő telt el, s már-már lelettem erről, hogy indokolt volna-c ennek megvalósítása, meri tulajdonképen általában mit láltunk a birákból lelt miniszterek és államtitkároknál? Azt, hogy megszédülve talán a magas polezon — amit igazán, bírónál nem tudok megérteni, minden másfajta embernél, igen — a legkevésbbé felleltek jóindulattal a birák iránt, s legkisebb gondjuk volt az, hogy a birák érdekeit szívükben hordozzák. Politikusokká váltak vagy akarlak mindenáron válni; a politika és a biró összeférhetetlen, de főleg a birói kinevezési rendszerbe a politikának belevitele Megbocsáthatatlan bún. Ha pedig a bíróból lelt miniszterek és államtitkárok megszédüllek, talán még jobban megszédülne a hatalom tövében az a biró is, a kit a miniszter segítségére kellene adni, abban a hitben és reményben, hogy a birák érdekeit képviselné. És különös, hogy ebben az tej javaslatban is benne van. az, hogy birákul még a legmagasabb fokon is kinevezhelók azok, a kik többek között, az igazságügy,ninisztérium fogalmazói szakmájában ennyi és ennyi ideig miiködlek. Nagyon tiszteletreméltó férfiak üllek s ülnek s bizonyára ülni fognak jövőben is az egyes szakosztályokban, de nagyon kevés azoknak a száma, a kik valaha is birói funkciót teljesítetlek volna, s a rövid aljegyzői vagj albirói szolgálat után átmenve az igazgatási teendőkbe, különös véletlenek s kiváló szorgalmuk révén rohamosan előretörlettek oly időben, amikor még époly kiváló volt kollégáik egy üllőhelyben maradtak. Már mostan csak azt lehelne kérdeni, hogy az igazgatási teendőkben való jártasság nagyobb qualifikáció-e, mint a bírói gyakorlat s a jogtudományokkal való beható foglalkozás ? Mert ha igen, akkor helyes az, hogy ez egy soronkívüli birói előléptetést is eredményezzen, ha pedig ez egyáltalában nem qualifíkál a birói állásra, akkor az ilyen ugrásokkal elért czím és rang sem lehet alap arra, hogy az igazságügy-minisztériumban töltölt időnél fogva, esetleg megelőzzenek olyanokat, a kik bizonyára nagy és eredményes munka után is előre nem törtethettek. Az az albiró, vagy törvényszéki biró nem igen kapja meg rohamosan a törvényszéki birói vagy táblabírói ezímet és jelleget, ha éjjel-nappal dolgozik is, míg bent a minisztériumban, a fogalmazó, vagy titkár, mihamarabb czímzetes sőt valóságos előléptetésben is részesül, s ezzel a czímmel és ranggal átlépvén a bírósághoz, nagyon, de nagyon érdemes és nagyon, de nagyon tehetséges volt bírósági társuknak elébe vághatnak. Pedig csak legyünk igazságosak és őszinték, de sohasem irigyek! Az lehessen biró, erről a helyről is, a ki mint biró, vagy ügy\éd működött. A vizsgálóbírói pótlék szintén benlmaradt a törvényjavaslatban. Nem sok értelme van ennek a megkülönböztetésnek. Ma minden bírónak annyi dolga és tanulni valója van s idegrendszere annyira igénybe van véve, hogy ezen a czimen mind pótlékra szorulna. A vizsgálóbíró azért kapja, mert ruháját is koptalja a kiküldetésekkor és nyugalmát is fel kell esetleg többször áldozni. Hát az a biró a ki sokszor az éjjelt is nappallá leszi, vagy az a ki izgató tárgyalásokat vezet, nem csak ruháját koplalja, hanem az idegrendszerét is, az miért nem kap pótlékot ? És beszéljünk őszintén ebben a kérdésben is; ma már ez a pótlék jóformán odafajult ho-y segély jellegét öltötte magára, a mi viszont a vizsgálóbírói intézményre nézve egyenesen káros is. Az azonban igen bölcs rendelkezése a törvényjavaslatnak hogy a vezető kir.. ügyészeknek és az alügyészeknek pótlékot