Bírák és Ügyészek Lapja, 1915 (6. évfolyam, 43-51. szám)

1915 / 47. szám

.361 biztosít, mert fgy nagyobb kilátás van arra, hogy a közvádlói teendőkre inkább vállalkoznak kiválóbb birói erők is, míg e nélkül, a független állásukat nem egy könnyen áldozták fel az arra valók s az arra hivatottak, mert erre külön hnatás is szükséges és nem tehet a közvádlói székbe mindenkit beleülletni, a kinek nevét véletlenül a kalapból kihúzzák. Reá mutattam már más helyen, hogy legezélszerűbb volna a kir. ügyészségekel, ideértve a főügyészségeket is, főleg a személyi iig\ekel. egy kézbe összpontosítani, a koronaügyész kezébe, mert csak is így lehet azt aniveaut fenntartani, a melyei Kozma Sándor, annak idején megteremtett s. amelynek megbillenését nem ritkán kell tapasztalnunk az avatatlan intéző kezek miatt is. A birói állások betöltésére nézve a javaslat újat nem mond, esak egyszerűen konfiskálja a Kúria elnöki tanácsának kijelölési jogát. Reámutattam már szintén más helyen ennek helytelenségére, káros voltára s a Kúria tekintélyének szándékos megnyirbálására s reméllem, hogy a kir. Kúriának ősi jogán ilyen sérelem nem fog esni. Egyebütt tebát a kijelölések maradnak a régi mederben. Meg lesz hallgatva sok mindenki, mindenesetre a leghivatottabb tényezők, azonban mi biztosíték sincsen arra nézve most sem, hogy a Miniszter csak fontos oknál fogva és kivételesen térhet el a kijelölésiül. ]\ nélkül pedig a kijelölés sok eredménnyel nem jár. Annyi bizonyos ugyan, hogy lehetetlenséggel hal áros az, hogy a birói kinevezésekkel mindenki meglegyen elégedve s mindenkinek igénye ki legyen elégítve, de elvégre még is különös s fényes igazságtalanságnak kell hogy feltűnjék az, hogy ha az illető birói azok ajánlják, a kik működését legjobban ismerni vélik, ezeknek javaslala figyelembe nem vétetik, ha nem mindenesetre valakié másé, a ki a kinevezést másként döntötte el, mint a kijelölőbizottság javasolta s akkor kezdik keresni a/.l a \alakit, azt az ismeretlent — s így terjed azután el széltében, hogy az illetéktelen proteklió működött. Ennek is szemébe kell nézni, mert ez a megítélés nem mindig igazságos. Vannak miniszterek, akik teljesen jól vannak tájékozva az egyes birák képességéről stb. s vannak olyanok, a kik nincsenek tájékozva, de vannak olyan megbizhaló s arra hivatott emberei, a kik alkalmasak arra, hogy a miniszteri informálják. Bármelyik fejből pattan ki ily módon a kinevezés, ezi rosszalni, helyteleníteni vagy elítélni nem lehel, meri érdemetleni semmi esetre sem éri; s hogy a/, érdemesek közül kii válaszl a miniszter, ez már csakugyan olyari korlátlan jog, a mii kifogásolni nem lehel s ill hiába beszélnek protekcióról, meri ez nem az, hanem az, ha a miniszter akár saját akaratából akár illetéktelen közbenjárók szava után, az érdemet báltérbe szorítja az érdemellennel szemben. Felvétetett már e lajt hasábján Mendélényi tisztelt barátom állal, hogy a minősítési fokozatot nem kellene-e a törvényben meghatdrozM9 Ártani nem árt, de a minősítési fokozatok mindig oly czifrán változnak minálunk, hogy végleges megállapodás ebben nem konstatálható. Magam részéről ellene vagyok minden nehézkességgel párosult eljárási módnak, a bírákat csak háromféleképen minősíteném : 1. Soronkívül előléptetendő. 2. Rangsor szerint előléptetendő. 3. Előléptetésre nem alkalmas. Különös minősítés volna még a vezetői állásokra, de csak annál, a ki alkalmas, az alkalmatlanság már kitűnnék abból, hogy az illetőnek nincs minősítése. Mert hiszen a minősítés az alapja az előléptetésnek — ebben pedig mindenki megtalálja a választ. A vezetői minősítésre való képesség, az eddiginél talán szigorúbb elbánás alá kellene hogy essék. Ennél a kérdésnél is mint minden más egyébnél is beszéljünk teljesen őszintén. Vezetői állásokra (járásbiró, törvényszéki eluök) \ olt egy idő, az volt alkalmas ember, a ki kitűnő irodaigazgató lett volna. Kitűnően tudott takarékoskodni, restanciát nem tűrt, bírságolt jobbra-balra, gorombáskodott, ha lebetelt a bírákkal is s rendkívül sok fegyelmi eljárást indíttatott. Punktum! Más képességei nem voltak. Hála'az Istennek, hogy ezek a minőségű \czetők nagy része talán már letűnt, mert kiváló jogászok is elfoglalták helyüket, a kik birótársaikat megbecsülik, szép szóval, de eréllyel is el tudnak mindent intézni, a nélkül, hogy a maguk érdekében nagy zajt csapnának, ám de a járásbíróságoknál sokszor találkozunk olyan jelenségekkel, (főleg a legyeimi ügyekben és biróküldési ügyekben) amelyek arra engednek következtetni, hogy a vezetői képességhez nem minden kellék van meg. A birák egymás közötti torzsalkodása, ellenségeskedése minden esetre már arra vall, hogy a vezető nem áll azon a magaslaton, a hol állania kellene. Nagy bajok származhatván ebből nagyobb figyelemmel kellene a táblaelnököknek eljárni a vizsgálatoknál s az arra valók kijelölésében. Hogy az helyes lesz-e, hogy rangban fiatalabb biró is lehet vezető, a ki az éleiét ismeri, aligha bólinthatni erre igennel. Igazán kimeríthetetlen témái adna a javaslat, a melyhez hozzá lehetne még bőven szólani, ámde ezúttal talán még csak egy kérdést kívánok érinteni, a 73. §-ban foglalt intézkedést, a mely azl mond ja, hogy az igazságügyminiszter kivételesen megengedheti, hogy az itélőbiró vagy ügyész közhatóságtól stb. . . . adományt, díjazást, vagyoni ked\ezniényt vagy javadalmazást fogadjon el . ..» Én meg vagyok teljesen győződve, hogy ez egy jóindulatú intézkedés, de azért még sem értem, hogy miképen fogják-ezt az igazságügyminiszterek magyarázni. Az egyik p. o. ez alapon megengedi, hogy a járásbiró a kincstári erdőből ingyen kaphasson fát, vagy a megye tartson részére fogatot, vagy a törvényszék elnökét kinevezheti valamelyik miniszter egy vízszabályozási társulat elnökévé busás jövedelemmel, a másik miniszter meg nyomban visszavonja, mert neki egy kedvesebb törvényszéki elnöke lesz, akit jövedelemhez kiván juttatni s ezt leheli, mert a javaslat ezt megengedi. Éhben a rendelkezésben tulajdonképen én egy igen nemes eszmét látok felvillanni, hogy a bírónak cagy ügyésznek is lehet tisztességes mellékfoglalkozása és jövedelme, a mennyiben ez hivatásával összeférhet. Nemes eszmének nevezem azért, meri szakítani látszik azzal a régi felfogással, hogy a birónak ép úgy mini a szerzetesnek szegénységi fogadalmat kell tenni. Természetes, hogy mint biró nem szerezhet jövedelmei, de a mini nem mint biró jár el, hanem mint magánember dolgozik, bizonyos feltételek mellett jövedelmét g\alapíthassa. A biró nem kaphat jutalmat, segélyt, vagy nem tudom mi czímen szoktak más hivatalokban, a minisztériumokban, ilyen összegeket osztogatni azoknak, a kik hivatalos teendőiket jól elvégzik vagy juttatnak mellékjövedelmekhez a legalacsonyabb foktól a legmágasabbakig; ne is kapjon a biró ilyent hivatalos tevékenységeért, mert ez a birói állással a legösszeférhetetlenebb dolog volna, de ha az a biró szabad idejében más tisztességes munkakört is betölteni tud, hogy ezért jövedelemhez ne juthatna, ez manapság elfogadhatatlan. De már bocsánatot kérek a mindenkori igazságügyminiszterektől, azt, hogy milyen hatóságtól fogadhat el a biró ilyen jövedelmet stb. (a mint a javaslat mondja) azt még sem reájuk bíznám, hanem bíznám egyedül a fegyelmi bíróságra, a mely majd elfogulatlanul fog nyilatkozni, hogy még ilyen jövedelem elfogadása is összeegyeztethelő-e az adott esetekben a birói állással s a birói tisztességgel. Vaikó Pál, kúriai biró. ÁRVA-ALAPUNK. A hazáért hősi halált halt birák, ügyészek, jegyzők és joggyakornokok árvái részére megindított gyűjtésünk a legszebb reményekkel biztat. ürömmel és megelégedéssel regisztráljuk, hogy felhívásunk visszhangra talált és tömegesen kapjuk a meleghangú, hazafias érzéstől áthatott leveleket, melyben kartársaink biztosítanak róla, hogy mindent el fognak követni a gyűjtés sikere érdekében. Az eddig beérkezett adatok szerint a mozgalom élén áll a pestvidéki kir. törvényszék, melynek birói és jegyzői kara elhatározta,